2014. 08. 28. 19:02

Izrael nem volt képes megtörni a palesztin ellenállás erejét

Szun Csu, az ókorban élt kínai filozófus találóan állapította meg: a háborúk az emberek fejében és szívében dőlnek el. Így történhetett meg a múltban számos alkalommal, hogy a katonailag gyengébb fél a jóval erősebb ellenfele fölé kerekedett. Mint történt az 51 napon át zajló gázai vérengzés során is.

 Egy fegyveres konfliktusban nem feltétlenül az fél lesz a győztes, amely az ellenség soraiban nagyobb pusztítást végez. A vietnami háborúban például 3 millió (egyes becslések szerint 4 millió vagy annál is több) vietnami – köztük nagyon sok civil, nők és gyermekek - és 58 ezer amerikai katona veszette életét. Ennek ellenére senki sem állítja, hogy a Amerika diadalmaskodott volna. Hasonlóképen sokkal több afganisztáni és iraki katona és polgári személy halt meg az USA vezette erők agressziója következtében, mint ahány amerikai – azonban az Egyesült Államok aligha tekinthető az afganisztáni vagy az iraki háború győztesének. A 2006 nyarán Dél-Libanonba behatoló izraeli hadsereg ugyancsak nem kímélte a civileket, és a libanoni síita ellenállási mozgalom, a Hezbollah is jóval több harcosát veszítette el az összecsapásokban, mint ahány izraeli katona elesett. De hiába, mert 33 nap elteltével az izraeli hadsereg kénytelen volt visszavonulni, és a Hezbollah ünnepelte a győzelmet.

A Hamász harcosai és a Gázai övezetben élő palesztinok bámulatra méltó hősiességet tanúsítottak a világ negyedik legerősebb hadseregével szemben. Így azután Izrael nem érte el egyetlen kitűzött célját sem: nem tudta végleg megsemmisíteni, de még csak megtörni sem a Hamászt, nem sikerült felszámolni a palesztin ellenállás fegyveres erejét és megakadályozni a rakéták kilövését, sőt még az is kérdéses, az izraeli katonák ténylegesen használhatatlanná tették-e a Hamász alagútrendszerét. Mindennek tetejében pedig a július 8. óta tartó kegyetlen mészárlás súlyos csorbát ejtett a zsidó állam tekintélyén. Az Izrael elleni bojkott mozgalom ereje jelentősen növekedett a gázai agresszió kezdete óta. A Hamász pedig, amelyet Izrael térdre akart kényszeríteni, a palesztinok körében népszerűbb, mint valaha. De a nagyvilágban mindenütt tiszteletet váltott ki a palesztin harcosok hősiessége és a Gázai övezet lakóinak rendkívüli ereje és kitartása.

Izrael kudarcának egyértelmű jele az is, hogy a remélhetően tartós tűzszüneti egyezményben a Hamász több feltétele is helyet kapott: a Gázai övezet blokádjának enyhítése, az újjáépítéshez szükséges építőanyagok bejuttatásának lehetővé tétele, a halászati zóna kiterjesztése az övezet partjainál és a tárgyalások későbbi időpontban történő megkezdésének ígérete Gáza repülőterének megnyitásáról és egy kikötő létesítéséről. Más kérdés természetesen, hogy Izrael a vállalt kötelezettségeit betartja-e. Ami annál is inkább kérdéses, mivel az izraeli szélsőséges politikai erők erőteljesen támadják Benjamin Netanjahu miniszterelnököt a tűzszünet megkötése miatt.

Az izraeli média jelentős része is elismeri: Izrael nem volt képes elérni kitűzött céljait a hosszú heteken át tartó vérengzés ellenére sem. Az elmúlt hetek barbár öldöklése és a végül eredményesnek bizonyuló palesztin ellenállás ismét bizonyságát szolgáltatja annak a ténynek, hogy a katonailag jóval gyengébb fél – ha kellő elszántsággal és akaraterővel van felvértezve - a legfélelmetesebb hadsereggel szemben sincsen feltétlenül vereségre ítélve.

Zábori László

alfahir.hu