Kis magyar tandíjtörténet

Mindenki ellenzi, mégis mindenki bevezeti. 150 éve kísért különböző formákban. Gyurcsányék belebuktak, Orbánék túlélik? Összegyűjtöttük a történelmi példákat.

Ferenc Józseftől Kádár Jánosig

A tandíj egyik különlegessége, hogy csak kivételes esetben hívják tandíjnak. A dualizmus idején leckepénznek nevezték, a hallgató a felvett előadások után fizetett, a bevétel nagy részét az oktatók javadalmazására fordították. A rendszert – különböző módosításokkal – a Horthy-rendszer is átvette, mígnem az 1941-42. tanévben általános tandíjreformot hajtottak végre. A magyar felsőoktatás első differenciált vagy progresszív tandíjrendszerének lényege az volt, hogy a különböző családi hátterű hallgatók eltérő mértékben fizettek: a gazdagabbak többet, a szegényebbek kevesebbet.

A Kádár-korszakban gyakorlatilag tandíjmentesen tanulhattak a fiatalok, fizetni csak a közepes vagy rosszabb tanulmányi átlagú hallgatóknak kellett, a jó, jeles és kitűnő diákok mentességet élveztek.

Antall József és a feketeleves

Az úgynevezett „rendszerváltozás” után 1993-ban az Antall-kormány nekifogott a szocialista felsőoktatás reformjának, és bár az új törvény megalkotását élénk vita kísérte, egy kérdésben teljes volt az egyetértés a parlamenti frakciók között: tandíjra szükség van. A tandíj mértéke, bevezetésének időpontja és szociális alapú ellentételezése kérdésében már voltak nézetkülönbségek, az alapelvvel viszont mindenki egyetértett: fel kell adni a korábbi „álingyenességet”, a hallgatókat ösztönözni kell a jobb teljesítményre, a szegényeknek kedvezményeket kell biztosítani, a szorgalmasakat pedig állami ösztöndíjrendszerrel motiválni.

Az Antall-kormány „reformjai” a fiatalok között nem arattak osztatlan sikert. 1990. szeptember 26-án az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség tüntetést szervezett a szociális támogatások csökkentése és a felsőoktatás általános válsághelyzete miatt, felhívásukhoz a magyar felsőoktatási intézmények több mint háromnegyede csatlakozott. 1992 őszén a hallgatók már a készülő törvény ellen demonstráltak, a tandíjellenes tüntetések egészen decemberig elhúzódtak, amikor is a kormány megígérte, hogy a sarcot csak azután vetik ki, ha kidolgozták a megfelelő kompenzációs rendszert.

Az 1994-es választási kampányban a tandíj az MDF, az MSZP, az SZDSZ és a FIDESZ programjában is szerepelt.

A Bokros-csomag és társai

Az általános tandíjfizetési kötelezettséget – Bokros Lajos pénzügyminiszter hírhedt csomagjának részeként – 1995 márciusában kormányhatározatban vezették be. Ennek értelmében szemeszterenként minden hallgatónak 12 000 forint alaptandíjat kellett fizetnie, ezen felül a felsőoktatási intézmények az összeg négyszeresét nem meghaladó kiegészítő tandíjat állapíthattak meg. A tandíjmentességben és -kedvezményben részesíthető hallgatók arányát 20 százalékban maximalizálták.

A megszorítás ellen a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége 1995. március 22-én, majd szeptember 25. - október 4. között tüntetéssorozatot szervezet a fővárosban és több vidéki nagyvárosban.

tandíjtüntetés 1995. október 4-én

Az ellenállás nem volt hiábavaló, a kormány 1996 szeptemberében új rendelettel állt elő, amely már évfolyamonként differenciált, kedvezőbb tandíjfeltételeket dolgozott ki. Az 1998 őszétől bevezetni kívánt rendszer az egyetemekre és főiskolákra bízta volna, hogy a felsőbb évfolyamokban egy tízezertől hatvanezer forintig terjedő skálán mennyi tandíjat szednek be.

De csak bízta volna, mert 1998-ban jött a tandíjmentes felsőoktatással választást nyerő Fidesz, amely eltörölte a tandíjat, helyette 2001 őszén bevezették a hallgatóknak kedvezményes kölcsönt nyújtó Diákhitelt.

A 2002-es választások idején a Fidesz azzal kampányolt, hogy ha a szocialisták visszatérnek, újból bevezetik a tandíjat. Ezt az MSZP-s és SZDSZ-es vezetők természetesen határozottan tagadták.

Gyurcsány Ferenc és a fer

A Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány nem mert hozzányúlni a témához, a 2006-ban újraválasztott MSZP-SZDSZ koalíció viszont már nem volt ennyire szívbajos. Az oktatási tárcát Magyar Bálinttól átvevő Hiller István 2006. június 27-én jelentette be, hogy a kormány fejlesztési részhozzájárulást (fer) vezet be a felsőoktatásban. Szigorúan a fenntarthatóság és az igazságosabb finanszírozás jegyében. Ennek értelmében a hallgatóknak második évfolyamtól alapképzésben 105 ezer, mesterképzésben 150 ezer forintot kellett volna fizetniük, mentességet a legjobban teljesítő 15 százalék és a hátrányos helyzetűek kaptak volna. A befolyt összeg legalább egyharmadát, de legfeljebb felét a kiemelkedő teljesítményű hallgatók támogatására, a többit intézményfejlesztésre kellett volna fordítani.

kép

Hogy a nagy szakmai és társadalmi felzúdulást kiváltó lépést könnyebben le tudják nyomni az érintettek torkán, a fer bejelentésével és az újabb egyetemeket érintő megszorításokkal párhuzamosan jelentősen megemelték az intézményvezetők fizetését.

A fer ellen tiltakozó Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája alternatív javaslatokkal állt elő: általános tandíj helyett a hallgatók a felvett, de el nem végzett tanegységekért (kreditekért) fizettek volna. A szakmai párbeszéd mellett a HÖOK szeptemberben az egész országban tüntetéseket szervezett, amelyek később egybefolytak az őszödi beszéd nyomán kirobbant 2006 őszi tüntetésekkel.

A Hiller-féle tandíj bevezetésére végül nem került sor, mivel Sólyom László köztársasági elnök az alkotmányra hivatkozva előzetes normakontrollt kért, a Fidesz-KDNP pedig népszavazást kezdeményezett. A 2008. március 9-i háromigenes szociális népszavazáson a választók elsöprő többsége, 82,2 százaléka mondott nemet a tandíjra.

kép

Fidesz

Orbán Viktor pálfordulása

Annak ellenére, hogy a Fidesz 1995 óta következetesen kiállt az ingyenes felsőoktatás mellett, kormányra kerülése után 180 fokos fordulatot vett, és előbb az önköltséges képzéssel, később a felsőoktatási keretszámok csökkentésével látott hozzá a tandíj többlépcsős bevezetésének. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár 2011 szeptemberében jelentette be, hogy a kormány bevezeti a részösztöndíjas, illetve az önköltséges képzést.

A 2012. évi felsőoktatási felvételi keretszám 53 ezer helyett már csak papíron 45 ezer, a valóságban 30 ezer hallgatónak tette lehetővé az ingyenes képzést. A HÖOK 2011 októberében tüntetéssorozatot szervezett a „burkolt” tandíj ellen, a keretszámok csökkentése miatt a hallgatók 2012 februárjában egész éjszakás virrasztást tartottak Budapesten, a Deák téren.

2012. novemberben további keretszám-csökkentésről szóló dokumentumok kerültek a sajtó birtokába, majd december 4-én a HÖOK bejelentette, hogy tudomásuk szerint a másnapi kormányülésen már olyan tervezetet fog tárgyalni a kormány, amely már csak tízezer hallgató számára tenné elérhetővé a felsőoktatást, a többieket hitelfelvételre kényszerítenék. December 12-én a HÖOK országos tiltakozó gyűlést szervezett Budapestre, a keretszámok csökkentéséről még nincs végleges döntés.

Bencsik János

barikad.hu