Kiszelly: Németország Európai Egyesült Államokat épít

Kiszelly Zoltánnal, a Kodolányi János Főiskola és a Századvég Politikai Iskola tanárával készítettünk interjút. Az Európai Unió migrációs politikájáról, Németország hatalmi törekvéseiről és Magyarország helyzetéről kérdeztük a magyar politológust.

 - Az Európai Unió elmúlt fél éves migrációs politikájában egy teljes fejvesztettséget láthatunk. Az egész olyan hatást kelt, mintha ez a migrációs válság egy váratlan, derült égből villámcsapásként Európára szakadó probléma lenne. A tagállamok pedig kisebb-nagyobb sikerrel próbálják a saját érdekeiket védeni, ám egységességet nem látunk közöttük. Mi ennek az oka, valóban ennyire működésképtelen az Európai Unió, vagy ez csak egy fortélyos terv része és a háttérben már születik a megoldás? 
 
 - Azt kell látni, hogy ezek hosszan tartó folyamatok, melyek az elmúlt egy évben valóban felerősödtek. Ennek több oka van, ha nézzük először a mikro szintet, vagyis a migrációs problematikát önmagában, akkor azt látjuk, hogy korábban a Földközi-tengeren érkeztek a bevándorlók.
Ez volt az olaszok Mare Nostrum akciója, amit igazából én mediterrán taxinak neveznék. Ez azt jelenti, hogy az embercsempészek a lélekvesztőket a nemzetközi vizekig kiküldik, ott vészjelzést adnak le, amire vagy a civilek, vagy az Unió hajói, esetleg halászhajók, konténerszállító hajók fölveszik az embereket a tengerből kimentve, majd ők maguk hozzák be az Unió területére az illegális bevándorlókat. Tehát igazából a vészjellel egyszerűen csak leadják a megrendelést. Itt több százezer emberről beszélünk, akikre a tragédiák miatt figyeltünk fel.
Ami viszont új az elmúlt félévben, hogy a szárazföldön is elindultak emberek Európa felé. Először a balkáni útvonalon, aminek az volt az oka, hogy levették Koszovót és Albániát a biztonságos országok listájáról, illetve ezt követően Törökország irányából is megindultak nagy tömegek. Ez különösen érdekes, hiszen emberek tízezrei indultak el Európa felé törökországi menekülttáborokból, illetve Törökországon túli területekről, itt egészen Srí Lankától, Pakisztántól Szíriáig, Irakig. 
 
 
 - De akkor mégis miért nem tudott erre hamarabb megfelelő politikát kidolgozni az EU, ha eddig is volt már erre példa, sőt most se látunk még egységes migrációs politikát Európában? 
 
 - Ami az Uniót illeti, azt mindenki láthatja, hogy a régi, konszenzusokra épülő Unió megszűnt, ezt legkésőbb a nyáron észre lehetett venni az euró megmentésénél tanúsított német magatartásból. Láthattuk, hogy a korábban „win-win” szituációkra és konszenzusokra épülő Unió kezd megváltozni és egyre inkább a német érdek érvényesül benne. A németek megpróbálják a saját elképzelésüket átültetni Uniós szinten mindenkire. Mindezt a német elit, a német gazdaság szempontjából egyébként sikeresen teszi. Az egyes országok pedig ehhez a német állásponthoz kell, hogy kialakítsák a viszonyukat, akár az euró kérdésében, akár most a migráció kérdésében. Úgy tűnik a németek felmondták ezt a konszenzusorientált Uniós politikát és a német politikához keresnek szövetségeseket, vagy inkább többséget. Tehát ez is egy hatalmas változás a migránsok számának ugrásszerű megnövekedése mellett.
Ezt láthattuk az eurónál is korábban, hiába döntöttek a görögök magas részvétellel, egyértelmű többséggel, hogy nem akarnak megszorító politikát, a német pénzügyminiszter úgy reagált, hogy akkor két évre felejtsék el az eurót, vagy esetleg ki is léphetnek az euró zónából. A migránskérdésben is észrevehető, hogy a németek Lengyelország “megnyerésével” a blokkoló kisebbséget (V4 és Románia) egyszerűen levadászták. Tehát egy másik fontos szempont, hogy a németek már nem a konszenzusra, hanem a többségre törekszenek, s nekünk a német megoldásokhoz kell kialakítanunk a viszonyunkat. Az euró vagy a migráns kérdés esetében pedig meg is mutatták, hogy akár erőből is keresztülviszik ezeket a megoldásokat.
 
 - És egy ilyen erős nyomásgyakorlásnak ellent tudnak állni a tagállamok?
 
 - A tagállamok megpróbálják ehhez a német állásponthoz képest kialakítani a véleményüket, és itt is egy nagyon komoly változás van. Korábban azt láttuk, hogy az Unió tételes joga érvényes volt és a Bizottság ezt tartatta be mindenkivel, illetve segítette a maga programjaival, fejlesztési forrásaival az Uniós jog megvalósítását. Gondolhatunk a határvédelemre, vagy akár a kohéziós politikára. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, a németek inkább erőből politizálnak, s a Bizottság ehhez már csak asszisztál. Egyrészt van ennek egy személyes vetülete, mégpedig hogy Junkert és Tuskot is, a Bizottság és az Európai Tanács elnökét is a Néppárton belül a németek segítették pozícióba. Azonban itt nem csak egy ilyen személyes függőségről van szó, ami lehet, hogy fontos, de a politikában nem annyira meghatározó, hanem egy érték- és érdekazonosságról is.
Nagyjából azt a politikát, amelyet Angela Merkel képvisel, azt ezek a vezető politikusok is támogatják. Merkel egy egyszemélyes döntéssel felülírta az uniós jogot, amikor a nyáron azt mondta, hogy a Dublin III-as megállapodást hatályon kívül helyezzük, nem küldünk vissza migránsokat, vagy amikor azt javasolta, hogy mindenkit engedjünk be, akiket egyébként a Schengeni külső határokon nem biztos, hogy át kellett volna engedni. Az Uniós intézmények pedig ezt követően nem az uniós jogot kényszerítették rá Németországra, hanem inkább segítették a német álláspontot. Egy másik komoly változás, hogy az Uniós intézmények, az uniós jogok, már nem úgy érvényesek, nem úgy működnek, mint ahogy azt megszoktuk, és ahogy egyébként a tételes uniós jog szerint működniük kéne.
Az Uniós tagországok emellett nagyon jól tudják, hogy a 2017-es szuper választási évig egy sodródás várható minden területen. 2017-ben nagyon sok fontos választás lesz, tavasszal választanak az olaszok, májusban és júniusban a franciák elnököt és parlamentet, szeptemberben pedig a németek. A Lisszaboni szerződés tervezett megújítását pedig csak akkor lehet megkezdeni, ha Németországban és Franciaországban, mint az Uniót meghatározó két legnagyobb országban eldőlnek a politikai viszonyok. Mellesleg addigra az is kiderül, hogy az angolok maradnak-e vagy mennek az EU-ból. Ezeket a szempontokat figyelembe véve 2017-ig én egy sodrósást várok úgy a migránskérdésben, mint az euró kérdésben is.
Szintén erre az évre várható az is, hogy a feszítő kérdésekről az Uniós országok döntést hozzanak, addig pedig megpróbálnak egyszerűen a túlélésre játszani. Ez azt jelenti, hogy a határvédelemben, az euró kérdésében, és a konvergencia kritériumok kérdésében is próbálnak sodródni az eseményekkel, hisz tudják, hogy a Bizottság is sodródik, tehát igazán szankciókra se kell számítania a nagy tagországoknak.
 
 - Említette a Lisszaboni Szerződés megújítását. Ha innen nézzük ezt a kérdést nyilvánvaló, hogy Európának az lenne az érdeke, hogy megszigorítsák a szerződés egyes pontjait, különös tekintettel a menekültüggyel foglalkozó részeket. Ön szerint milyen reformokra számíthatunk a Lisszaboni szerződésben 2017 után, liberálisabbá válik majd, vagy inkább konzervatívabbá?
 
 - Az Unió kapcsán van egy nagyon fontos fogalom, melyet Magyarországon kevesen használnak, ez pedig a lopakodó föderalizáció. Ez a fontos kifejezés, azt jelenti, hogy ami korábban nemzetállami hatáskör volt, s a kormányközi együttműködések keretei között valósult meg, az mostanra egyre inkább válik közös politikává. Azt látjuk, hogy a bevándorlás ügy is egyre inkább ebbe az irányba megy, nem hiába akarják a felső létszámkorlát nélküli kötelező kvótát, melynek kereteiben egyre több politika kerülne brüsszeli hatáskörbe. 
Ezt figyelembe véve Brüsszel Lisszaboni Szerződés reformjában, a 68-as politikai korrektség jegyében, illetve a neoliberális gazdaságpolitikának a jegyében, én inkább liberálisabb változtatásra számítanék. Vagyis a nemzetállamok rovására, és a brüsszeli döntéshozó központ javára várok számos politikában eltolódást. Ez azt jelenti, ami most is látható, hogy erőből visznek át döntéseket, jutalmaznak fejlesztési pénzek odaítélésével, vagy büntetnek, mint Magyarország esetében a fejlesztési pénzek befagyasztásával.
 
 - És mi a helyzet Nagy-Britanniával, azért ő is egy fontos játékos Európában?
 
 - Itt láthatunk egy nagyon érdekes meccset, mely az angolok és hollandok kezdeményezte kompetencia elosztások kérdéséből fakad. A brit kormány egy szakmailag jól megalapozott dokumentumot készített, ez a kompetenciák áttekintéséről szól. Ezzel a britek pont ezt a lopakodó föderalizmust próbálják megállítani oly módon, hogy minél több hatáskört igyekeznek visszavenni Brüsszeltől. Az angolok nagyon jól látják, hogy a brit gazdaságnak és társadalomnak nem mindig használ az, amit Brüsszel akar. Nem hiába ragaszkodnak a saját pénzükhöz, az ENSZ-ben a BT tagságukhoz, vétójogukhoz, ők nem adnának fel annyi mindent, mint a franciák.
 
 - Tehát tulajdonképpen most Nagy-Britannia a nemzetállamiság egyik legnagyobb védelmezője, annak ellenére, hogy ők is az atlantista szemléletű politikát részesítik előnyben?
 
 - Hogyne, ők tulajdonképpen próbálnak a német politikai, gazdasági hegemónia törekvésekkel szemben megmaradni. Ez azt is jelenti, hogy ha Németországnál nem is egyértelmű hogy melyik oldalra fog állni, Anglia, mint Amerika európai lehorgonyzott anyahajója mindig is a saját érdekeit tartja a legfontosabbnak. Itt most a kompetenciák elosztása a legfontosabb kérdés, az angolok világosan elmondták, hogy mit szeretnének visszavenni saját hatáskörbe.
Jövő év januárjától viszont a holland Uniós elnökség lesz nagyon fontos, mivel a hollandok is a kompetenciák átosztását szeretnék. Jelenleg a legfontosabb kérdés, mi az, ami átkerül Brüsszel hatáskörébe, és mi az, ami esetleg visszakerülhetne a tagállamokhoz? A magyar kormány is ezt a brit – holland álláspontot támogatja, vagyis azt, hogy ne túl sok kompetenciát adjunk át Brüsszelnek, mert ott a neoliberális gazdaságpolitika és a politikai korrektség jegyében olyan döntéseket hozhatnak meg, amikre az Elbától keletre levő poszt szocialista államok nincsenek felkészülve, vagy egész egyszerűen nem szolgálja a nemzetállamok érdekét. 
Tulajdonképpen egy forrás allokációról beszélünk a perifériától a centrum irányába, s ez nem biztos, hogy azon országok érdeke, akik a 40 év kommunizmus meg a 20 év zűrös átmenet után eleve hátrányos helyzetből indulnak. A migráns politikában a kvótarendszeren keresztül én kifejezetten egy liberalizációt várnék, ha ennek megoldását Brüsszelre bíznánk.
 
 
 - Tehát a nyugat-német liberális elit a lopakodó föderalizáción keresztül akarja egységes irányításúvá tenni egész Európát?
 
 - Tulajdonképpen a német modelleket akarják egész Európára átültetni, ez egy fontos szempont az eurónál is. Pontosan ez a német modell lesz a fő vitatéma 2017-ig. Egyébként a migrációnál is a német modellt ültetnék át egy az egyben európai szintre. Ez azt jelenti, hogy a föderális szinten levő hatásköröket kapná meg Brüsszel, vagyis ezek szerint módosítanák a brüsszeli hatásköröket.
 
 - Érdekes megfigyelni, hogy három meghatározó országban is, az Egyesült Államokban, Oroszországban és Németországban is a föderalizációs struktúra van jelen..
 
 - Oroszországban 2002-től nem tartanám már érvényesnek teljesen a föderalizációs struktúrát, amikor is a kormányzó Egységes Oroszország Párt a kétharmad megszerzésével a félelnöki rendszert eltolta egy elnöki rendszer felé. Amióta ráadásul Putyin az országot elnöki körzetekre osztotta és a kormányzók (ez alatt oligarchákat értek) hatalmát meggyengítette, azóta ez még erőteljesebben változik. Ezért is egy külön eset Oroszország, hiszen ők egy nagyon erős felzárkózó fejlődést akarnak és ezt az elnöki rendszertől várják. A föderális logika Oroszországban is megvan, de ők inkább kezdik ezt kikapcsolni a modernizáció érdekében.
 
 - Tehát az oroszok ebből pont kifele jönnek, míg a németek egyre inkább a föderalizálásban látják Európa jövőjét?
 
 - Igen, bár azért a német rendszerben is próbálják ezeket a kontrollfunkciókat gyengíteni. Ha megnézzük Angela Merkel legutóbbi nyilatkozatait, akkor láthatjuk, hogy már morális apostolként, erkölcscsőszként jelenik meg, vagy ami még durvább, az egyik legutolsó interjújában már ezoterikus kezd lenni: „A Jóisten az asztalra tette a problémát, most már itt van, nincs mit tenni”. A tételes jog viszont nem ad Merkelnek felhatalmazást a migrációval kapcsolatban gyakorolt politikájához, hiszen mindenkit regisztrálni kéne, aki belép Németországba, illetve meg kéne vizsgálni az ügyeiket, s aki nem alkalmas, azt azonnal ki kellene toloncolni. Mivel ezeket a hatályos német és uniós jogszabályokat Merkelék jóformán nem alkalmazzák, s mivel a jog már nem ad felhatalmazást neki, ezért kell keresni politikán túli erkölcsi, vagy ezoterikus felhatalmazást, hiszen a politikáját meg kell, hogy indokolja valamivel a szavazóinak.
 
 - Valóban erőteljes hatása tud lenni annak, ha a politikába bekerül az ilyen típusú „ezotéria”.
 
 - Hát láthatjuk a Nyugati fősodratú médiában is ezt. Kutatások igazolják, hogy nem hiába mutatnak a BBC-n migráns gyerekeket, mivel ettől a részvétfaktor erősödését várják. Ez egy tudatos döntés a részükről, hiszen ha valamit megpróbálunk eladni az embereknek, akkor úgy próbáljuk becsomagolni, hogy befogadható legyen. Az utóbbi években egyébként ez már nem működik jól. A tömegdemokrácia és a tömegmédia korában, amikor a blogok, a mobiltelefonos felvételek pillanatok alatt elterjednek a világhálón, akkor ezek a propagandahatások nem úgy fejtik ki hatásaikat, ahogyan azt várnák tőlük.
 
 - Kanyarodjunk kicsit vissza, említette, hogy 2017 egy fontos választási év lesz Olaszországban, Franciaországban és Németországban is. De addig azért még sok idő van. Ezzel a lakosság körében negatívan lecsapódó migrációs politikájával még győzelemre juthat Merkel?
 
 - A probléma az, hogy a választásoknak a jelzőfunkciója nem érvényesül Németországban, mert a közelgő időszakban nem lesznek választások. Ami idetartozó viszont az az október 11-ei bécsi és az október 18-ai svájci választás. Mind a két német nyelvű országban a bevándorlás ellenes pártok megerősödése várható. Ausztriában, ha a Szabadság párt át tudja venni Bécs irányítását, akkor meg van rá az esély, hogy a bécsi koalíció felbomlik és szélsőséges esetben még az is lehet, hogy a kancellár is lemond, ami előrehozott választásokat jelentene Ausztriában. Ennek a forgatókönyvnek lehetne egy olyan hatása Németországra, hogy az ottani lakosság is előrehozott választásokat akarna, ahol a német polgárok elmondhatnák a véleményüket a migrációval kapcsolatban. De itt jön be az a probléma, hogy jelenleg egy 80%-os nagykoalíció van Berlinben, melynek mind a két nagypártja bevándorlásbarát. Míg Ausztriában a mérsékelt jobboldal átfordulna migrációellenes irányba, Németországban erre nincs esély. Ott nem látjuk a koalíción belül a törésvonalat, mivel mindkét nagy párt a gazdasági érdekek miatt támogatja a tömeges bevándorlást.
 
 - És a német parlamenti ellenzék hogyan viszonyodik ehhez a kérdéshez?
 
 - A német parlamenti ellenzéken belül szintén bevándorlásbarát pártokat látunk, hiszen a Zöldek és a Posztkommunisták is támogatják a migrációt. A bajor CSU az, aki a CDU és CSU pártszövetségen belül bevándorlás ellenes, de rájuk jelenleg csak Bajorországban lehet szavazni. Ha a bajor CSU kiterjesztené egész Németországra a jelenlétét, most hatalmas támogatottságra tenne szert a bevándorlás ellenes hangulat erősödése miatt. Jó eredménye ellenére azonban még mindig csak ellenzékként tudna bejutni, mivel a bevándorlásbarát pártok továbbra is többségben lennének. Ahogy a német mondás tartja: Minden őrültségben van logika. A Merkel vezette CDU 40%-ról morzsolódik most le, de 30%-nál nem valószínű, hogy lejjebb fog zuhanni, mivel az eltávozó németek helyére bejönnek a migránsok és a szavazati joggal rendelkező külföldiek. 
A Zöldek nagy valószínűséggel stabilan 10% körül maradnak, így könnyen elképzelhető, hogy 2017-ben a CDU a Zöldekkel tudna pont a migránsügy miatt koalíciót kötni. Az is hozzájárulna egy ilyen szövetség létrejöttéhez, hogy a Zöldek időközben kődobáló anarchistákból pocakos középosztálybeliekké avanzsálódtak, akiknek már az adócsökkentés minősül fontosabb témának. Az egyre több kapcsolódási pont miatt, könnyen lehet, hogy Merkel a nagykoalíció helyett egy CDU – Zöldek szövetségben látja a jövőt, akár a CSU nélkül. A svéd 2014 decemberi alkotmányos puccs mintájára az is elképzelhető, hogy egy CDU – Zöld kisebbségi kormányt a többi mérsékelt, bevándorlásbarát párt tolerál. Svédországban olyan alkotmányos puccs született akkor, melyben hat mérsékelt párt megállapodott, hogy 2022-ig az egymás köréből kikerült kisebbségi kormányokat tolerálják. A bevándorlás elleneségük miatt 12%-ról 20%-ra erősödött svéd demokratáknak, igazándiból nincs esélyük arra, hogy 2022-ig, vagy ameddig ez a paktum tart kormányra kerüljenek.
Teljes mértékben elképzelhető variáció, hogy Németországban egy CDU – Zöldek kisebbségi kormány működhetne a bevándorlásbarát pártok támogatásával. Ilyen szempontból nézve a folyamatokat a németeknek demokratikus módon nagyon kevés lehetőségük van arra, hogy a politika eszközeivel leváltsák Merkelt. Egy esély van erre, mégpedig ha a Németországban meghatározó neoliberális, transzatlantista elit, melynek jelenleg Merkel a képviselője, azt látja, hogy Merkelt be kell áldoznia azért, hogy nehogy őket is elsöpörje a népharag. Ebben az esetben elképzelhető, hogy Merkelt elküldik inkább ENSZ főtitkárnak, vagy Nobel Béke Díjra jelölik, a helyére pedig egy olyan politikust tesznek, aki lassabban, de ugyanezt a politikát folytatja tovább.
 
 - Van erre már esetleg jelölt is?
 
 - Nem nagyon, mert Merkel a maga környezetéből kiváló politikusi rutinnal kiszorította azokat a potenciális kihívókat, akik veszélyesek lehetnek a számára. Ezek leginkább a német tartományi miniszterelnökök lehetnének, akiket ő már mind parkoló pályára tett. A mostani CDU-n belül nem nagyon látszanak olyan politikusok, akik esélyes kihívói lehetnének, de nyilván fel lehet építeni ilyen embereket. A CSU-n belül Horst Seehofer egy nagyon közkedvelt politikus, akinek 11 ponttal emelkedett a népszerűsége a határok lezárásának követelése miatt. Jelenleg ő lehet esélyes váltója Merkelnek, miután a lakossági többség mögötte áll a bevándorlás korlátozásával kapcsolatos megszólalásai miatt. De most tért haza Amerikából a korábbi védelmi miniszter, Karl-Theodor von und zu Guttenberg is, aki plágium miatt bukott meg. Egy szóval nem okozna gondot mást találni. Azt azonban látni kell, hogy jelenleg sajnos nem lehet demokratikus úton a bevándorlást megváltoztatni, mert nincsen más politikai alternatíva.
 
 
 - Ha Merkel folytatni fogja ezt a politikát, és a lakosságban tovább nő az ellenérzés, elképzelhető, hogy megtörik a 45 óta a német társadalmon uralkodó átok és újra engedik, hogy létrejöjjön és támogatottságot szerezzen egy jobboldali, nacionalista párt Németországban?
 
 - Jelenleg is vannak patrióta pártok Németországban. Ám ha német politikusokkal beszélgetünk, egy sör után őszintén elmondják, hogy ugyan mind a németek, mind a magyarok elveszítették a II. Világháborút, a németeknek mégis a mai napig rossz lelkiismerete van, nekünk, magyaroknak viszont nincsen rossz lelkiismeretünk a háborús veszteség miatt. Ennek az oka, hogy a Magyar Királyság annak idején igazságos célokért indult el a háborúba, mégpedig az elcsatolt magyar lakta területek visszaszerzéséért. Ez volt a magyar cél és ez igazságos cél volt az akkori környezetben is.
Azt, hogy milyen árat kellett ezért fizetnünk a Második Magyar Hadseregnél, vagy a Holocaust során nyilván minden magyar tudja, de az igazságos céljainkat ezek nem írják felül. Politikai árat kellett fizetnünk azért, hogy a visszacsatolás megtörténhetett, de olyan rossz lelkiismeretünk, mint a németeknek, vagy az osztrákoknak nincsen.
És hát pont ez az, ami Németországban meggátolja azt, hogy olyan patrióta, vagy nacionalista pártok megerősödjenek, amelyek éppen ebből a lelkiismeret furdalásból szabadítanák fel a németeket. Ahogy azt Fukuyama megírta, az amerikaiak Japánban meghagyták a császárt, Olaszországban a káoszt és Németországban pedig új szabályokat hoztak, demokratikus szabályokat. A német elit attól fél, hogyha ezeket a patrióta, nacionalista pártokat nagyobb befolyáshoz engedi, akkor Németország kiemelkedne a transzatlanti együttműködésből és az Oroszországgal való együttműködés irányába tolódna el, mint Bismarck idején. 
Erre láttunk példát Schröder idején is, vagy Merkel korábbi szakaszaiban. Most azonban Merkel egyértelműen távolodik már az Oroszországgal való együttműködéstől. Ez is egy olyan kérdés, amit a német elit nem akar megváltoztatni, hiszen nekik Amerika sokkal fontosabb, mint Európa, vagy Oroszország.
 
 - Mennyi a valószínűsége annak, hogy a rossz Európai Uniós migráns politika miatt a közép-kelet-európai országok blokkosodni fognak, esetleg létrehoznak egy külön térségbeli Uniót, akár egy kibővített V4 formátumban?
 
 - Az Unió a mozgószövetségek mintapéldája, állandó szövetségek nem nagyon találhatóak benne. Láthattuk, hogy a kohéziónál 16 ország tudott összefogni. A migránskérdésnél a V4-en túl a Balti Államok és Spanyolország is kritikus volt, három ország meg eleve mentességet élvez a témában: Nagy-Britannia, Írország és Dánia.
Azt nem látom, hogy itt tartós szövetségek akármilyen téma mellett kialakulhatnának, inkább mozgószövetségek maradnak továbbra is. A fő törésvonal Európában igazából nem a nyugat és kelet között van, hanem az euró mentén. Ez 2017-ig nem fog változni, utána mindenki tudja, hogy egy új Európát kell építeni egy új euróval. A kérdés pedig itt az, hogy a német koncepció valósul-e meg, melyben a német neoliberális politika lenne a meghatározó, vagy nem? Az euró perifériáján található országok, mint Spanyolország, Olaszország, Portugália, Franciaország, Görögország szívesen visszatérnének a saját valutájukhoz, mert az euró egész egyszerűen túl drága nekik. Ők a tömegtermelésre álltak rá, s a tömegtermékeik euróban a külpiacokon nagyon drágák. Ezzel szemben a feltörekvő ázsiai országok, mint Kína, Dél-Korea tömegtermékei minőségben ugyanolyanok, felszereltségben és szolgáltatásban pedig ugyanannyiért többet kapunk. Ha kilépnének az euró zónából az nekik egy nagy leértékelést hozna és visszanyerhetnének valamit a versenyképességükből, amit az euróval elveszítettek.
 
 - És mi a helyzet a Visegrádi Államokkal?
 
 - A Visegrádi Államok a transzatlanti viszonyhoz alakítják ki a véleményüket és valóban egyes kérdésekben eltéréseket, egyes kérdésekben pedig azonos álláspontokat találunk. Így például a baltiak, lengyelek, svédek, finnek oroszfóbiától szenvednek, ezért ők inkább transzatlantisták. A szlovákok, csehek a pánszlávizmus miatt, illetve mi magyarok a különböző gazdasági megfontolásokból inkább kritikusak vagyunk az orosz ellenes szankciók miatt, de ebben Olaszországgal is egy csapatban vagyunk, aki szintén a szankciók ellen van.
Ilyen mozgó szövetségekre számíthatunk, ezek kialakulása pedig kérdésenként dől el. Itt számít az országoknak a pontértéke a szavazásoknál, illetve, hogy milyen koalícióképző erejük van. Lengyelországnál láthatjuk, hogy egy individualista ország, nekik fontosabb a Berlinhez, Londonhoz, Washingtonhoz fűződő viszonyuk. Azt zárójelbe teszik, hogy a Visegrádi Együttműködéssel és a baltiakkal megerősödve komoly blokkoló kisebbséget tudnánk felépíteni. Ez lett megakadályozva, hiszen Merkelnek nagy blamázs lett volna, ha a románok, lengyelek, visegrádiak, baltiak blokkolták volna a kvótaszavazást.
 
 - A lengyelek ennyire nem veszik figyelembe a saját nemzeti érdekeiket egy ilyen fontos kérdésben?
 
 - Majd becserélik valamire. Minden országnak van valami érdeke. A románok szeretnének Schengeni tagságot, a franciák szeretnék a transzfer uniót, tehát mindenkinek van valami kis kívánsága, amit a nagy brüsszeli perzsa vásárban alkuba tudnak bocsájtani.
 
 - Hogy látja, hol kellene kezdeni ennek az egész migrációs válságnak a megoldását? És ebben az egész procedúrában Magyarországnak milyen politikát kellene folytatnia?
 
 - Először őszintén kéne beszélni a problémáról. A migrációs kérdésben azért is csúsztak össze a frontok, mert nem látunk tisztán. Nyilván Németország ezzel a nyugat-német transzatlantista elittel eldöntötte, hogy egy Európai Egyesült Államokat épít, és ahogyan ez körvonalazódik látszik, hogy az USA mintáját akarják Európába hozni. Magyarul ők tudatosan engedik be a bevándorlókat. A német társadalmat most a migráns gyerekek szomorú képeivel arra készítik fel, hogy ez a másfél millió bevándorló, többségében férfi, a családjaikat is maguk után fogják hozni, fejenként 6-8 főt. 
Ez a nyugat-német elit azért is akarja beengedni a migránsok milliót, hogy pótolja az óriási munkaerőhiányt, mivel se a portugál, se a spanyol, se a litván, de a magyar munkanélküli se megy el bruttó 1800 euróért idős németeket ápolni. Azt remélik, szerintem hiába, hogy ezeket a migránsokat két év alatt megtanítják németül, három év alatt kiképzik őket esztergályossá és a német gazdaság munkaerő szükségletét ezekből a migránsokból tudják kinevelni. Szerintem nem fog működni.
Látjuk, hogy a portugál fiatalok, az 50%-os munkanélküliségtől szenvedő olasz fiatalok nem mennek el Németországba esztergályosnak, akkor egy pakisztáni, Srí lankai miért állna be? Vagy egy 20 éves muzulmán férfi miért ápolna egy 80 éves keresztény német asszonyt? A németek ettől a tömegtől egyrészt vérfrissítést várnak az öregedő lakosság megfiatalítására, másrészt egy óriási gazdasági lendületet, hiszen azt látjuk, hogy 1 %-on stagnál az Unió gazdasági növekedése. Azt gondolják, hogyha 10-20-30 millió ember érkezik pár év alatt az Unióba, akkor ha ezek beállnak dolgozni, vagy millió szám építenek nekik lakásokat, ezt az 1%-os gazdasági növekedést fel lehetne tornászni 3-4%-ra.
Természetesen ebben benne van a föderalizáció is, hiszen nem hiába nem akarták berakni az uniós alkotmány tervezetbe a keresztény Istent. Amerikában az emberek az alkotmányhoz hűek, Európában pedig a németek is azt mondják a migránsoknak, hogy legyenek hűek az alkotmányukhoz, ezzel egy új transznacionális gazdaságot szeretnének felépíteni. Ami viszont aggasztó, hogy az európai kutatások 2010-ből világosan kimutatják, hogy az Európában élő muszlimok 65%-a fontosabbnak tartja a Koránt, mint a befogadó állam törvényét.
Tehát ez az elit egy transznacionális társadalmat akar létrehozni. A kvóta szerint elméletileg Magyarországra 18 ezer migráns jutna, plusz a családtagjaik, vagyis évi körülbelül 100 ezres iszlám kisebbségünk lenne. Ez a nyugati elit tőlünk is azt várná el, hogy tanítsuk meg két év alatt a migránsokat magyarul, 3 év alatt képezzük ki őket esztergályosnak, ezt követően pedig a kiképzett bevándorlókat dolgoztassuk a magyarországi német autógyárakban. Tudniillik a német cégeknek mindegy, hogy most a magyarországi, vagy lengyelországi gyárában kapnak új munkásokat.
 
 - Akkor mi lenne a megoldás a munkaerő pótlásra úgy, hogy nekünk se kelljen eltűrnünk ezt a rengeteg bevándorlót, de a német gazdaság is megkapja a szükséges mennyiségű dolgozóját?
 
Én azt látom, hogy a német politika már eldöntötte, hogy ezt a bevándorlást engedni fogják Európába, mert ilyesfajta élénkítő hatásokat várnak. Én nagyon szkeptikus vagyok ezzel szemben, mert ha a spanyol, olasz munkanélküli fiatalokat nem sikerül beintegrálni ebbe a rendszerbe, akik Európában, szekuralizált társadalomban nőttek fel, latin abc-t ismernek, keresztény kultúrkörből jöttek, és akik egyébként kognitívan is közelebb állnak az európai munkaerő piaci elvárásokhoz, akkor miért sikerülne olyanokat, akik diktatúrában, vagy menekülttáborban nőttek föl és teljesen más kulturális közegből érkeztek? Ezért nem is látom ennek a sikerét.
Az első lépés az lenne, hogy tisztáznunk kellene mik a szabályok. A második lépés pedig, hogy több lehetőséget kell nyitni a bevándorlás terén, tehát tanulási vízumot, munkavállalói vízumokat kell adni a Nyugat-Balkán országai számára, hiszen ott valóban egy nagyon nagy lakosságfölösleg van, így például Koszovóban, vagy Albániában. Ezek az emberek, még ha muzulmánok is, de európaiak, őket kéne inkább beengedni, hogy a munkaerőhiányt velük pótoljuk. Ők mégis közelebb állnak hozzánk mentalitásban.
Több világos szabály kell és több legális lehetőség. Most mindenki politikai menekültnek mondja magát, hogy beengedjék, ez pedig nem jó. Ez a szűk keresztmetszet, amin mindenki át akar tolakodni.
Ha megvannak a világos szabályok, meg kell szerezni a lakosság támogatását hozzá, anélkül nem megy. Az európaiakat valamilyen módon meg kéne kérdezni arról, hogy mit akarnak? Nyilván rá kellene világítani az európaiaknak, köztük a magyar fiataloknak is arra, hogy Miskolcon akarnak-e munkanélküliek lenni, vagy inkább a magyar állam átképezze európai pénzből őket? Ebben az esetben a mi embereink mennének Németországba betegápolónak, s így nem kellene ezért kívülről embereket behozni, akik nem is biztos, hogy beállnának dolgozni.
Német becslések szerint a bevándorlók közül 10% az, aki munkaképes, aki gördülékenyen beintegrálható a munkaerő piacra, a többi 90%-ot pedig szociális segélyen kell tartani, vagy átképezni. Ez nem éri meg. A svédeknek is csak 30%-ot sikerül beintegrálni, pedig nekik ebben nagy tapasztalatuk van már. 
Az európaiaknak ezt a felvázolt új politikát kellene elfogadnia, s ebből jönne a logikus lépés, hogy ezen szabályokat kőkeményen be kellene tartatni. Ezt látjuk Ausztráliában, bár az egy szigetállam, de nekünk is sikerülhetne Törökországgal, Egyiptommal, Líbiával, ezekkel a kapuőr államokkal megegyezni, hogy Európa felé le tudják zárni ezt a migránsáradatot. Ekkor lenne esélyünk arra, hogy Európa körül egy olyan biztonsági sávot hozzunk létre, amit korábban diktátorok biztosítottak. Világos szabályokat kell hozni, hiszen a migránsok most azért jönnek, mert azt látják, hogy van esélyük bejutni. Ha azt látnák, hogy ez nem éri meg, vagy visszatoloncolják őket, akkor nyilván nem jönnének.
 
Szaniszló Adrienn
Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss

1