Komáromi thrash zúzda - Vesztegzár

A 2007-ben alakult komáromi thrash brigád három demóval és egy szerzői kiadású CD-vel a háta mögött a múlt hónapban a Nail Records gondozásában jelentethette meg második nagylemezét. A Vesztegzár legénysége alaposan megdolgozott ezért a „lehetőségért”, hiszen az elmúlt évek során felmutatott (tiszteletre méltó) munka- és energiabefektetésnek, a folyamatos fejlődésre való törekvésnek, kiváló koncertteljesítményének, és persze nem utolsó sorban, az ihletet adó külföldi bandák hatását csak minimálisan megvillantó, izmos, kerekre csiszolt önálló húzós dalainak köszönheti a mára elért pozícióját. Az aktuális szerzeményeiket, mondanivalójukat – súlyos, néha oldschool szólókkal és esetenként már-már meglepően dallamosra formált refrénekkel megszínezett, energiától duzzadó riffgörgetegekből álló számokat – tartalmazó, Útvesztő címet kapott albumuk már egy új énekessel készült, de mi az egyik alapítótagnak, Monostori Ádám dobosnak tehettük fel az új kiadvánnyal és magával a zenekarral kapcsolatos kérdéseinket. Mivel azonban a nagyrészt az ember belső világával foglalkozó, de néhány naprakész témát is tollhegyre tűző, cseppet sem szokványos módon megfogalmazott szövegeik majdnem egészéért Fodor Ákos gitáros felel, ezért ő is besegített a válaszadásban.

- A napjainkban zajló események tükrében, egy kis csúsztatással, de nagyon aktuális nevet választottatok anno, nyolc évvel ezelőtt. Miért lettetek éppen Vesztegzár?
 
Monostori Ádám: - A névválasztással bajban voltunk. Amiket kitaláltunk, vagy már foglaltak voltak, vagy gagyik. Ha punkok lettünk volna, akkor már meg lett volna a nevünk, mégpedig az, hogy Tropán Bután. (nevet) Még a helyi rock-kocsmában is gyűjtöttünk ötleteket. Emlékszem, hogy Frenky cimboránk például a Skorbut nevet ajánlotta. (nevet) Végül leültem Moby Dick-et hallgatni inspiráció gyanánt, és meg is lett az eredménye. Jó pár ötlet született, de leginkább a Rossz helyen című dalban hallható „Törvénytelen vesztőhelyen készül a vádirat” sorra kaptam fel a fejemet. A vesztőhelyről pedig beugrott a vesztegzár szó, ami aztán a többieknek is tetszett. Így lettünk Vesztegzár
 
- Te és Akács Gergely basszusgitáros vagytok alapító tagként a csapatban, mert az évek során jó néhány zenész kicserélődött mellettetek. Nektek nagyok az elvárásaitok, hiánycikk a megfelelő ember vagy csak simán a balszerencsére lehet fogni az eddigi tagcseréket?
 
M.Á.: - Először is, amikor elkezdtük, még igen fiatalok voltunk. Volt, akinek például nem tetszett annyira az a stílus, amely irányba éppen haladt a banda, vagy volt, aki megelégedett volna azzal, hogy elpróbálgatunk a garázsban, aztán néha adunk egy-két helyi, környékbeli koncertet. Ha pedig a több tag aktív zenekarban gondolkozik, akkor szükségszerű a váltás. Meg van olyanra is példa, amikor olyan személyes ellentét alakul ki a csapaton belül, ami már csak tagcserével orvosolható. Ezek többsége egyébként a működésünk első két évében, tehát 2007 és 2009 között történt, ezt követően pedig csak két hasonló eset volt. Nyilván vannak elvárások egy új taggal szemben, de a tagcserék inkább az imént említett dolgoknak köszönhetőek.
A 2007 és 2011 közötti időszak lényegében a kísérletezésről szólt. A tagcserék mellett vonatkozik ez a hozzánk passzoló stílus megtalálására is. Végül Kupica (Dankó Balázs, gitáros – a szerk.) 2011-es érkezése stabilizálta a hangszeres szekciót, mely így már több mint négy éve változatlan. Ekkor összejött egy olyan ambiciózus társaság, amellyel már komolyan lehetett tervezni, célokat kitűzni. E nélkül a 2012-es Beteg világ lemez nem születhetett volna meg. Egyben a thrash metal stílus is fixálódott az első albummal. A műfajon belül természetesen szeretünk kísérletezgetni, valamint némileg más stílusok is hatnak ránk. 
 
 
- Tavaly volt egy énekesváltásotok is. Egy frontember csere mindig a zenekar arculatának kis módosulásával jár. Miért volt erre szükség? Hamar beilleszkedett-e közétek Hökkön Attila, valamint a közönségetek azonnal elfogadta őt?
 
M.Á.: - Herczeg Bálint, a volt énekesünk, 2014 elején szállt ki a zenekarból. Tulajdonképpen annyi történt, hogy már nem érezte szívügyének a csapatot és a zenélést. Ez egyébként 2013 második felétől számunkra is nyilvánvalóvá, majd egyre zavaróbbá is vált. Motiválatlanság jellemezte, amit így nem lehetett folytatni, de ezt ő is látta. Tehát mondhatjuk azt, hogy közös megegyezéssel, mindenféle problémától mentesen váltak el útjaink. Bálint egyébként teljesen fel is hagyott a zenéléssel. Utódja pedig Hökkön Attila (Höki) lett, akit a progresszív death metal kedvelői a győri Aeneis-ből már ismerhetnek. Höki beilleszkedésével nem voltak gondok, ugyanis már régóta ismertük egymást, mivel Sapival (Akács Gergely, basszusgitáros – a szerk.) korábban együtt játszottak a Singara zenekarban, mellyel több közös koncertünk is volt 2010-2011 táján. Érdekesség, hogy Höki ebben a bandában még dobolt. Képességeivel pedig tisztában voltunk. Igaz ez a hangjára és a sörfogyasztására egyaránt. (nevet) Hökiben az a jó, hogy változatosabban tud énekelni, a mély mellett a magasabb tartományokban is jól feltalálja magát. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a thrash zenénkbe főként a közép és magas üvöltözés jobban passzol, amelyet helyenként színesít mélyebb hörgéseivel. Így énekben jelentős változás következett be. Természetesen vannak olyanok, akiknek Bálint mély dörmögése jobban tetszett, de ez mindig így szokott lenni, mert ha megszeretsz egy zenekart egy adott torokkal, akkor utána sok esetben nehéz elfogadni egy új énekest. Szerencsére azt mondhatom, hogy a többségnek jobban tetszik az új felfogás, illetve sokan vannak, akik kezdetben furcsállták Höki hangját, de idővel megkedvelték.
 

 
- Miatta módosult-e valamilyen szinten az eddigi munkamódszeretek az új számok megírásánál, vagy már készen volt a lemezanyag mire beszállt hozzátok?
 
M.Á.: - A munkamódszer nem nagyon változott. A zene megírását korábban is négyen végeztük. Régebben Bálint is igazából félkész, vagy már kész dalokhoz fűzött javaslataival, véleményével járult hozzá a dalszerzéshez, meg természetesen az énektémák kidolgozásával. Ez Höki esetében is hasonlóképpen történt. Ez főként tempók kiválasztásában, dalszerkezet kialakításában, vagy esetleg egy nem tetsző dalrészlet leszavazásában nyilvánul meg. Höki érkezésekor egyébként már voltak kész, félkész dalok, például a Végzet, a Képzelet játéka és a Skizofrénia is. Szövegek ekkor viszont még nem voltak. Azok megírása már Höki érkezését követően történt. Kreativitását főként az énektémák kidolgozásakor bontakoztathatta ki.
 
- Mindkét eddigi lemezetek Sopronban, az MD Stúdióban készült. Ez számomra azt jelenti, hogy minőségpártiak vagytok, annak ellenére, hogy a zenehallgatók számottevő többsége már nem hajlandó CD-ket vásárolni. Miért tartjátok fontosnak, hogy a legjobb technikai feltételek mellett készüljenek a felvételeitek? A digitális – streamelős, letöltős korszakban – nem nagy érvágás számotokra ennek anyagi vonzata, magyarul valamilyen szinten meg tud térülni ez a hozzáállásotok? 
 
M.Á.: - Azért az internet világában is fontos a minőség. Nem mindegy, hogy egy ramaty garázsdemót publikálunk, vagy egy profi stúdiófelvételt. Nyilván az utóbbit többen töltik le, könnyebb elérni vele a célközönséget. Sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, ha egy magunkfajta kisebb metal zenekar is el tudna adni idehaza ezer lemezt, ahogyan ez a ’90-es évek elején még sikerülhetett is volna. Viszont 2015-öt írunk, ennek nincs realitása, így a stúdióköltségek is nehezebben térülnek meg. Emellett fontosnak tartjuk a fizikai megjelenést is. Én is gyűjtöm a lemezeket és kedvenceim kiadványait szeretem kézhez venni. Úgy gondolom, hogy a rock/metal zenét kedvelők körében még mindig nagyobb arányban vannak jelen az ilyen rajongók, mint amilyen én is vagyok. Az anyagi vonzata ennek természetesen megterhelő, a zenekarba beletett pénzünk csak részben térült meg eddig. De nem panaszkodunk. Ez van, ehhez kell alkalmazkodni. Az internet is ilyen. A hátrányait csökkenthetjük azzal, ha kihasználjuk az előnyeit. Sokan vannak például, akik akkor vásárolnak meg egy CD-t, ha abba már előzetesen belehallgattak a neten. És akkor fontos, hogy ott egy jó minőségű anyaggal találkozzanak. Aki pedig egyáltalán nem vásárol CD-t, az támogathatja a bandát azzal, hogy legálisan, fizetősen tölti le a lemezt, pólót vesz, vagy csak egyszerűen eljön egy koncertre. A koncertlátogatás nagyon fontos!
 
 
- A napokban megjelent Útvesztő album már nem szerzői kiadásban jelent meg, hanem a Nail Records gondozásában. A kiadó látott bennetek fantáziát vagy ti kopogtattatok náluk?
 
M.Á.: - Mi kopogtattunk. Kezdetben kicsit döcögősen ment az időpont egyeztetés, de aztán felpörögtek az események. Nagyon kellemes hozzáállást tapasztaltunk, sok mindenben segítségünkre voltak. Gondolok itt a grafikai munkákra, a lemezgyártásra, a videók kezelésére, stb. Ők segítettek hozzá minket a Rock On! Fest-en való fellépéshez, valamint az október 26-ai Thrash Mercenaries bulihoz is. Mindenképp nagy előrelépésnek tartjuk, hogy létrejött velük ez a kapcsolat. A Hammer Music személyében mögöttünk áll egy komoly médium, terjesztési hálózatuknak köszönhetően a lemezünk az ország nagyobb lemezboltjaiban megtalálható, valamint kezelik a digitális letöltési lehetőségeket is, mint az iTunes, Google Play, Spotify és a Deezer.
 
- Az elmúlt nyolc év eredményeit tekintve hová helyeznéd el a zenekart a színtéren? Milyen reményeket fűztök a mostani kiadós lemezmegjelenéshez?
 
M.Á.: - A hazai thrash színtér vezető zenekara egyértelműen a Moby Dick, akit szerintem az Akela és a Bloody Roots követ. Mi mindenképpen ezek után következünk, jóval kisebb ismeretséggel és rajongótáborral. Reméljük, hogy ezzel az új lemezzel sikerül valamelyest felzárkózni az említett csapatokhoz. Ebben segítséget jelent a kiadó, de magukat az új dalokat is jobbnak érezzük. Az első visszajelzések is megerősítik azt a meglátásunkat, hogy ezúttal erősebb szerzemények születtek. És ez nem csak az éneknek köszönhető. Azt azonban nehezen tudom elképzelni, hogy idehaza az említett bandákkal megegyező ismeretséget érjünk el, ugyanis a mi zenénk célközönsége jóval kisebb. Hiába thrash metal mindegyik, a mi zenénk gyorsabb, keményebb, ami így szűkíti a kört.
 
 
- Az új lemez két számában is vendégénekel annak a Crusted-nek a frontember/basszusgitárosa, Bajcsai Ádám, ahol te szintén dobolsz. Mivel az első albumon Schmiedl Tamás volt egy versszak erejéig a vendégetek, sőt egy pár koncerten kisegítetted a Bloody Roots dobcucca mögött őt, adja magát a kérdés, hogy mindenkivel ilyen jó viszonyt ápoltok a hasonló stílusban mozgó bandák közül?
 
M.Á.: - Smici két zenekarával értelemszerűen megvan a kapcsolat. Az Akelával mondjuk még nem volt közös megmozdulásunk, így őket nem ismerjük személyesen. Azért az évek során kialakult már jó pár barátság más csapatokkal. A Crusted és az Aeneis természetesen adja magát a tagi átfedések miatt. Ezen túl ott van a tatai 1KillEmbrace, akikkel jó pár közös bulin vagyunk már túl, és Esztergomban ismét együtt szolgáltatjuk majd a talpalávalót. Egy csomó bandával állunk/álltunk még kapcsolatban szerte az országban, de legfőképp Komárom környékén. A múlt idő is használatos, ugyanis egy-két formáció időközben sajnos feloszlott. A műfajon belül kifejezetten örültem neki, hogy sikerült összehozni oda-visszahívásos alapon két koncertet a műfaj egyik hazai úttörőjével, a Remorse zenekarral. Reméljük, lesz még folytatása.
 
- Az új album második felében majdnem a teljes lemezanyag meghallgatható angol nyelvű verzióban is. Ezt messze nem nevezném szimpla bónusznak, mert rengeteg melótok lehetett a fordításokkal és a felénekléssel. Mi a szándékotok ezekkel a felvételekkel?
 
M.Á.: - Az angol fordítást egyik barátunk, Tóth János végezte. Nem tudjuk neki elégszer megköszönni! A zenekaron belül igazából Höki feladatát nehezítette meg. Nem volt könnyű, bár az Aeneis-ben eleve angol nyelven énekel, így a kiejtéstől nem tartottunk. Az azonban fura lehetett a számára, hogy már ki lettek dolgozva a magyar énekek, mire itt egy angol verzió, ahol másképp kell ritmizálni, ami pedig már berögződött a magyarban, azt sok helyen most el kell felejteni, majd feldemózni és stúdióban úja felénekelni angolul.
Ezzel a verzióval nem titkolt szándékunk megjelenni a magyarlakta területeken túl is. Már korábban is kaptunk külföldről olyan visszajelzéseket, hogy „Tök jó a zene, de sajnos nem értem a szöveget”. Az új daloknál már nem lesz ilyen „gond”. Meg ha őszintén belegondolunk, akkor ez egy rétegzene. A legjobb esetben is 15 milliós kárpát-medencei magyarság pedig kicsi ahhoz, hogy egy ilyen zenekart „eltartson”. Pontosabban bőven elég lenne, de nem a mai zenefogyasztási és koncertlátogatási szokások között. Vajon hány olyan város van a Kárpát-medencében, amelynek vonzáskörzetében él 100-200 magyar thrash metal rajongó, aki hajlandó is eljönni és kifizetni egy 500-1000 Ft-os belépőt? Sajnos nem sok. Ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az angol verziót. Természetesen ez sem könnyű út, de ha bejön, akkor nagyon örülünk majd.
A magyar vonalat egyébként semmi esetre sem szeretnénk felszámolni. Nem véletlenül van magyar nevünk, aminek megváltoztatása szóba sem került az angol verzió kapcsán. Sok magyarul éneklő metal zenekarnak angol neve van, nekünk nem. A szövegeink is magyarul íródnak, utána fordítjuk angolra.
 
- Egyedül a Végzet című dalotok nem kapott helyet az angol számok között, de ha jól sejtem, ennek az oka csak a CD korong terjedelmi korlátja volt, ugyanis így is csurig van írva a lemez…
 
M.Á.: - Jó a meglátásod, pontosan erről van szó. Eredetileg nem is tudtuk, hogy mit is kezdjünk az angol verzióval. Abban biztosak voltunk, hogy egy magyar CD szükséges. A dupla lemez drága, meg hát itthon úgyis a magyar dalokat játsszuk majd, a többi nemzet számára pedig csak az angol az érdekes. Így arra gondoltunk, hogy kezdetben csak digitálisan tesszük elérhetővé az angolt, aztán ha lenne igény, akkor érdemes megjelentetni fizikálisan is. Végül a kiadó részéről Hartmann Kristóf kérdezte, hogy milyen hosszú pontosan az anyag, mert akár mindkét verzió felférhet egy lemezre. Ennek nagyon megörültünk. Viszont, sajnos a számok összhossza 42 perc, egy CD korong limitje pedig 80 perc. Így az általad említett dalt, valamint a Shame (Gyalázat) akusztikus intróját és az Enduring Fate (Elszenvedett sors) akusztikus levezetését be kellett áldoznunk.
 
- Nagyrészt az ember belső világával foglalkoztok cseppet sem szokványos módon megírt szövegeitekben, amelyek ráadásul házon belül készülnek, hiszen vagy ti vagy egy régebbi zenésztársatok írja ezeket. Mi ad ihletet egy-egy téma megfogalmazásához? Egy új szerzemény megszületésekor előbb a zeneszerzőké az elsőbbség vagy a szövegíróké, magyarul melyik van kész hamarabb?
 
Fodor Ákos: - Csak úgy eszembe jut egy vagy két sor, leírom és utána már magától jön a többi. Egyszerű érzések és hangulatok ihletik a szövegek nagy részét. Néha egy-két pohár bor is segíthet a megírásukban. (nevet) És, hogy a dal vagy a szöveg készül el előbb? Ez változó. Előfordult, hogy már egy meglévő szövegre illesztettünk rá egy vagy több témát, de fordítva ugyanúgy működik a dolog, amikor a riffek hangulata hívja életre a szövegeket. A témaválasztásban általában kikérem a többiek véleményét, figyelmesen meghallgatom, majd fittyet hányva a hallottakra, megírom a saját kis hülyeségeimet. (nevet)
 
- Ez első lemezetekhez négy (koncert, imidzs és szöveges) videó is készült. Az újak közül augusztusban a Gyalázathoz jelent meg egy stúdiós klip, majd jött a Vér nélküli forradalom. A többi számotok szöveges videóként mind megnézhető/hallgatható a hivatalos YouTube csatornátokon, de ezek közül terveztek még további megfilmesítéseket? Valamint, azzal, hogy elérhetővé teszitek ilyen formában is a számaitokat, hogy látjátok, sikerül új koncertrejáró vagy lemezvásárló arcokat is toboroznotok? 
 
M.Á.: - Mindenképp jó lenne még egy klipet összehozni. Pontos dalt még nem mondanék, mert ugyan korábban már meghatároztuk, hogy melyik legyen a következő, de közel nem biztos, hogy mégis az lesz az áldozat. (nevet) Sajnos a Vér nélküli forradalom esetében nem volt időnk és energiánk elkészíteni a klip angol verzióját is. A magyar „tátogásra” rárakott angol ének pedig egy stúdiós videó esetében még csak-csak elmegy, de rendes klip esetében már bugyután veszi ki magát. Ezért a következőhöz mindenképpen lenne angol verzió is, mert egy jó klip jobban elő tudja segíteni, hogy megvethessük a lábunkat külföldön is. Emellett felmerült ötletként egy kisebb dokumentumfilm elkészítése is, amely a stúdiózásról szólna, illetve a dalok bemutatásáról. Már csak időt kellene szakítani rá valamikor. Most azonban a koncertezés lefoglal bennünket.
Mindenképpen hasznos a YouTube használata. Szerintem az eladásokat ez nem veti vissza, mivel aki nem akar fizetni érte, az úgyis megszerzi. A videók előnye, hogy eljuthatnak olyanokhoz is, akik korábban még nem ismertek minket, és ez jó. Ha megtetszik neki, akkor pedig talán vesz CD-t, vagy pólót, vagy eljön valamelyik koncertünkre.
 
 
- Őszi útvesztések néven már javában tart az aktuális turnétok. Ami számomra kissé meglepő, hogy nem egy nagy névnek nyittok, hanem önállóan indultok útnak, és a különböző helyszíneken társultok a hozzátok hasonló bandákkal. Miért döntöttetek így? Mivel már túl vagytok néhány állomáson, elmondanád milyenek az eddigi tapasztalataitok? Működik a dolog?
 
M.Á.: - Most megpróbáljuk ezt az opciót. Igazából nagyobb zenekarok, akik ténylegesen turnéznak és be lehetne kerülni eléjük, nem a mi műfajunk. Nem biztos, hogy sokkal jobb lenne, ha például a Road vagy a Depresszió előtt játszanánk egy olyan közönségnek, ahol a többség esetleg túl durvának tartja a thrash metalt és amit képviselünk. Az extrémebb metal hazai vezető együttesei pedig nem igazán turnéznak, inkább meghívások alapján mennek koncertezni. Végül is a mostani koncertjeink egy része szintén meghívásos alapon történik. Eddig négy bulink futott le. A Rock On! Fest, a révkomáromi és a győri rendezvény nagyon jól sikerült, viszont a szombathelyi est kicsit rosszabbul sült el, de semmi gond, legközelebb jobb lesz. (nevet)
 
- Az új lemezt bemutató koncertetek a megjelenés napján már megvolt az előbb említett Rock On! Fest keretén belül, de gondolom lesz egy nagyobb szabású rendezvény jóval később, amikor már mindenki kellőképpen megismerkedett az albummal…
 
M.Á.: - A Rock On! Fest-en csak ízelítőt tudtunk adni az új számokból a rövid műsoridő miatt, így az igazi lemezbemutatás Révkomáromban volt. Ugyan mi dél-komáromiak vagyunk, de ettől függetlenül ezt tekinthetjük a hazai pályás lemezbemutatónak. Most további vidéki bulik következnek, ahol szintén bemutatjuk a teljes új albumot. Az alábbi napokon és állomásokon lehet velünk találkozni: október 16. Dunaújváros, október 23. Esztergom, október 31. Debrecen, november 13. Komló, valamint december 5. Kaposvár. Az Útvesztő dalai mellett természetesen korábbi szerzemények is elhangzanak majd ezeken az eseményeken. Egy újabb fővárosi koncert is összejött. Ez október 26-án lesz a Dürer Kertben. Erről a buliról annyit kell tudni, hogy a nagyteremben Paradise Lost és Lucifer koncert lesz, míg mi a kistermes Thrash Mercenaries Tour 2015 eseményhez csatlakozunk a Dew-Scented, az Angelus Apatrida, a No Return és a Heboidophrenie zenekarokhoz. A két terem egy belépővel látogatható. Itt szintén nem lesz időnk bemutatni a teljes Útvesztő lemezt, de igyekszünk egy erős kivonatot adni belőle. A fővárosiaknak tehát még egy kicsit várniuk kell, hogy a teljes albumot élőben meghallgathassák. Reményeink szerint erre majd 2016 legelején lesz alkalmuk, hacsak nem jönnek el addig valamelyik vidéki bulinkra. (nevet)