Orosz és angol nyelven már elérhető az ókori szkíta gazdaságról szóló összefoglaló mű. A monográfia érdeme, hogy felhívja a figyelmet egy új kutatási irányra, a sztyeppei térség ilyen szempontú feltárására, amelyet eddig az ókortörténészek elhanyagoltak.
N. A. Gavrilyuk könyve most jelent meg orosz nyelven és számos kérdést boncolgat a szkíta gazdaság kapcsán, amelyet az 1970-es évek óta nem tettek fel külföldi szakemberek. Nevezetesen, hogyan éltek a szkíták? Bár a szerző még mindig a régi, nyugati dogmákon át látja Szkítia mútját, nagyon sok, új előremutató gondolatot fogalmazott meg. Az egyik erénye, hogy végre egységesen kezeli a sztyeppei társadalmat és gazdaságot, amelyek hatást gyakoroltak egymásra. Felhívja a figyelmet arra, hogy a szkítáknál sem állt meg az idő, hanem országuk vezetésében és gazdaságukban az évszázadok alatt jelentős változás állt be. Kimutatja, hogy a szkíta nem egységes etnikumú nép volt, hanem nagyon sok sztyeppei lovas törzs egységéből tevődött össze.
Tengerparti piacok
A könyv szerzője kettéválasztotta a szkíta történelmet egy archaikus és egy új korszakra. Szerinte a szkíták életében Kr. e. 500 körül jelentős változás állt be, amikor a Fekete-tenger partjaihoz közel élők állandó kereskedelmi kapcsolatba kerültek a görög hajósokkal, és ezáltal fellendült néhány helyi iparág, ezek közül kiemelt helyet kapott a fémművesség, amelyet a szkíták tökélyre fejlesztettek.
Nagyon sok megbízást kaptak a görög hajósoktól, és a szkíta remekművek az Égei-tengeren találtak gazdára. A kutató szerint a szkíta mezőgazdaság csak a Kr. e. 4. századtól játszott meghatározó szerepet a mai Ukrajna területén, amikor is a Hérodotosz által emlegetett földműves szkíták nagyban kezdtek gabonát a görög piacra termelni. A másik virágzó ágazat a rabszolga kereskedelem volt, a szkíták hadifoglyaikat a tengerparti piacokon eladták a görög hajósoknak.
Hinyzó elem
Sajnos, a szerző nem tért ki arra, hogyan éltek a pusztaságokon a szkíták, nem kapunk választ, hogy vajon csak állattartásból éltek-e avagy más tevékenységgel is foglalkoztak. A közép-és belső-ázsiai leletek ismerete alapán egyértelmű, hogy a fémművességet tökélyre fejlesztették.
A könyvben sajnos arra sem kapunk választ, hogyan történt a pásztorkodás a kelet-európai síkságon, volt-e a közép-ázsiaihoz hasonló évszakonkénti nomadizálás ezen a termékeny területen, avagy csak téli és nyári legelőket használtak. Azt sem derült ki a könyvből, hogyan látták el saját magukat, illetve hadseregüket egész évre élelemmel, mit vittek a hadjáratokra magukkal.
OB
alfahir.hu
break
