Különös karácsonyi és újévi szokások a világ minden tájáról

Hagyományok és babonák a világ minden szegletében léteznek, ahol közösségek élnek. Összegyűjtöttünk néhány érdekes karácsonyi és újévi szokást – ami közös bennük, hogy a legtöbb a szerencse és/vagy a házasság „előrejelzéséről” szól.

Magyarország karácsonyi és újévi népi hagyományai, csakúgy, mint az egész kultúránk, hihetetlenül sokszínűek és tájegységenként is változatosak – bizonyára mindnyájan hallottunk már jópárat rokonainktól, nagyszüleinktől, ismerőseinktől. Hogy csak egy párat említsünk, az újévi malac, az eladósorban lévő lányok gombócfőzése vagy a kihagyhatatlan lencsefőzelék mindenkinek ismerős lehet. Így most a világ többi részéről gyűjtöttünk össze vicces, különös vagy egyenesen meghökkentő szokásokat.
 
Ausztriában december 4-én (amely Szent Barbara napja) egy cseresznyeágat tesznek egy pohár vízbe. Ha szentestére kivirágzik, szerencsét és házasságot hozhat.
 
 
 
Portugáliában a karácsony reggelén elfogyasztott lakománál eggyel több széket tesznek az asztalhoz, mint ahányan vannak, hogy a már elhunyt szeretteik is csatlakozhassanak az ünneplőkhöz. (Hasonló hagyomány több más országban is létezik.)
 
Fehéroroszországban minden hajadon lábához egy marék kukoricát tesznek, aztán kiengedik az ólból kakast. Akinek a kupac kukoricájából először eszik, az megy következőnek férjhez.
 
Ukrajnában kapott szárnyra a történet, miszerint egy özvegyasszony nem engedhette meg magának, hogy feldíszítse a fáját, és amikor emiatt panaszkodott, a pókok gyönyörű hálóval fonták azt be. Azóta a pókok elrejtőzködtek, de ma is jó szerencsét hoznak.
 
Finnországban új év napján olvadt ónt öntenek hideg vízbe, az ón így kialakult formája pedig megjósolja a jövő eseményeit. Az egyedülállók persze a szív vagy gyűrű alakú eredménynek örülnek a legjobban…
 
 
Svédoszágban Ris a la Malta-t, azaz rizspudingot esznek az ünnepekkor, és az egyik tálba mandulát rejtenek. Akihez a mandulás rizspuding kerül, az megy férjhez következőnek.
 
Olaszországban a férfiak és a nők is színes alsóruhát húznak szilveszterkor. A hagyomány szerint ez szerencsét hoz a következő évre.
 
Csehországban a hajadonok leveszik az egyik cipőjüket, és a válluk felett a hátuk mögé hajítják. Ha a cipő a bejárati ajtó irányába esik, a babona szerint a következő évben férjhez mennek.
 
Venezuelában a karácsony előtti hét kora reggeleit görkorizással töltik az emberek – Misa de Aguinaldoba mennek. Még az utakat is lezárják, hogy mindenki gyakorolhassa ezt a (legalábbis nekünk) furcsa hóbortot.
 
Japánban sok helyen olyasmi a karácsony, mint a Valentin-nap. És a legnépszerűbb hely, ahova a párok mennek… a KFC. 
 
Több amerikai államban különös dísszel ékesítik a karácsonyfát: savanyú uborkával, vagy azt formázó dísszel. A szóbeszéd szerint ugyanis egy John C. Lower nevezetű közlegény a polgárháború alatt félt tőle, hogy éhezni fog szenteste, hogy ezt kérte az őt fogságban tartóktól. Meg volt győződve róla, hogy ez a gesztus mentette meg az életét – és amikor a történet elterjedt, megszületett belőle ez a hagyomány. 
 
 
Grönlandon szenteste az egyetlen alkalom az évben, amikor az inuit férfiak kiszolgálják feleségeiket. Aztán egy újabb évig várhatnak.
 
Haitin a gyerekek szalmával tömik tele a cipőiket, majd a karácsonyfa alá helyezik őket. Azt remélik, a Mikulás elviszi a cipőket, és ajándékot tesz a helyükre.
 
A görögországi Tesszáliában a lányok fehércseresznye-ágat, a fiúk cédruságat tesznek a tűzre. Amelyik a leggyorsabban elég, szerencsét hoz – és küszöbön álló házasságot jelez.
 
Angliában a 18. században vált népszerűvé a fagyöngy alatt elkövetett csók, amely a termékenység jelképe – aztán az egész világon elterjedt.
 
 
Lengyelországban a Wigilián, azaz a szentestén virrasztva elfogyasztott vacsorán szalmaszálakat tesznek az abrosz alá - ez a jászolt szimbolozálja. A vendégek egymás után kihúzzák a szálakat; ha zöld kerül a kezükbe, az szerencsét – és persze itt is - házasságot jelent, a sárga viszont azt, hogy az illető még egy évig egyedülálló lesz.
 
Hogy az újévi csók hagyománya pontosan honnan származik, ma már nem tudható biztosan – egyesek szerint az ókori Rómában tartott Saturnalia-ünnepségről, amelyet december 17-én a téli napforduló idején tartottak. Akárhogy is, ma is számos lelkes hagyományőrző gyakorolja ezt a szokást!
 
Legolvasottabb híreink