2016. 02. 17. 19:07

Külvárosi rock és kamionos himnusz - HitRock-interjú

Újabb kiadvány megjelenésével gazdagodott a HitRock munkásságát dokumentáló anyagok száma, hiszen tavaly év végén az üzletek polcaira került, illetve a digitális áruházak kínálatából is már elérhető a 30 Live! című új CD-jük, amely a klasszikus felállás utolsó, 2009-es  koncertfelvételének válogatását, és az ezredfordulón született Ikarusz EP számait tartalmazza egy 2015-ös instrumentális verzióval megtoldva, valamint egy rejtett bónuszdallal kiegészítve. Majd’ egy évvel ezelőtt egy terjedelmes interjúban már megismerkedhettünk a legendás dél-pesti zenekarral, valamint nagy vonalakban átvettük az eddigi történetüket is, és mint akkor, úgy most is, szintén a csapat billentyűs-vezetője, Füchsel Tibor, azaz Füxi, és a produkciós menedzser, Bese Jozefák László, Jozé segítségét kértük, hogy elsőkézből, a régi emlékek felidézésével és egy pár személyes sztorival megtámogatva – de természetesen az aktualitásokat sem hanyagolva – ezt a friss albumot is bemutathassuk.

 - A megjelenésre készülve az anyag újrahallgatása, a rajta való munkálkodás milyen érzéseket ébresztett bennetek? Tudtok-e szolgálni valamilyen érdekes publikus sztorival az akkori időszakkal, vagy magával a rendezvénnyel kapcsolatban?
 
Füxi: - A 30. évforduló szervezésekor arra gondoltunk, hogy az egyik régi, legendás fotónk helyszínét megkeresve, csináljunk egy ugyanolyat, mint anno! Plakátra, sajtóba, koncertjegyre: a HitRock 30 év után.
 
Jozé: - Az eredeti kép az első Hit poszterek egyike volt. Talán az Ifjúsági Magazinban szerepelt, most nem ugrik be pontosan. 
 
Füxi: - Arra emlékeztünk csak, hogy a fotó valahol a Budai Várban készült. De, hogy pontosan hol, arról már sejtelmünk sem volt. Találkoztunk Budán a Vár alatt, és nekiindultunk, hogy megkeressük a régi fénykép helyszínét. Már vagy egy órája bolyongtunk, de sehol sem találtuk. Pihenésképpen beültünk egy kávázóba, majd újra nekiindultunk a keresésnek, és megint semmi! Eszembe jutott, hogy aznap, amikor a fotó készült, a Budai Ifiparkban játszottunk, és a koncert előtt mentünk fotózni. Mr. Basary (Babári József, énekes – a szerk.) még azt is felidézte, hogy annak idején ott ült a sok rocker a fűben, a bulit várva. Javasoltam, hogy induljunk ki az Ifipark régi bejáratától. Elmentünk hát a volt bejárathoz, és onnan kiindulva próbáltuk meg felidézni a fotós helyszín megközelítését. Sikerült is! Onnan szinte azonnal megtaláltuk a helyet, ahol az ominózus fénykép készült, és ugyanazzal a beállással megcsináltuk az újat is. Ezt nyomtattuk a jegyekre, ebből lettek a koncertplakátok, és most már ez szerepel a 30 éves jubileumi koncertről készült CD borítóján is.
 
 
Jozé: - Igazából nehéz most anekdotázni, mert az első gondolatom még mindig az, hogy az egyik főhős sajnos már nincs köztünk... Ha jobban belegondolok, akkor a nagy buli leírására a „teltház” a legjellemzőbb kifejezés. Konkrétan a 30 éves jubileumi HitRock koncert után lett a Crazy Mama átépítve, kibővítve. Mondjuk, engem egy cseppet sem lepett meg, mert biztos voltam benne, hogy a régi arcok el fognak jönni. Különösen, hogy akkor már vagy öt éve nem volt sajátdalos előadás, csak a Pink Floyd tribute műsorral turnéztunk. Ráadásul az est folyamán a Hun Floyd és a Mr. Basary Group mellett a klasszikus Hit ötös lépett fel. Bombabiztos műsor, amivel nem lehet hibázni. De mégis, a valóságban megélni a tömeget és azt a csodálatos hangulatot, teljesen más, mint az elmélet.  Bármit is kavartak anno a kommunisták, bármennyire is kirekesztő jelenleg a multikulti kereskedelmi médiumok gyakorlata, ez a kultúra él és élni fog. Azért is karoltam fel annak idején – tucatnyi más banda mellett – a HitRock ügyét is, azért vállalom fel teljes mellszélességgel, mert hiszek abban, hogy meg tudjuk tartani az identitásunkat, a kultúránkat és az életmódunkat. Ezért érdemes dolgozni. Erdős úgy döntött, hogy a Hitnek nem lehet Basary-val lemeze. Mégis megcsináltuk. Csak időlegesen győzhetnek.
 
 
 - Ez az egyetlen olyan hosszabb értékelhető felvétel, amin együtt játszik a klasszikus felállású Hit?
 
Jozé: - Sajnos igen. Természetesen számtalan ilyen-olyan minőségű amatőr koncertfelvétel forog közkézen. Ezek begyűjtése és katalogizálása jelenleg is folyamatban van. Ez úton is szeretném megköszönni a beküldött kazettákat! Továbbra is nagyon várjuk a rajongók birtokában lévő további házi demókat és amatőr koncertfelvételeket. De az évek alatt beérkezett anyagok egyike sem versenyezhet ennek a bulinak a sok sávon rögzített, kevert felvételével. Másik pedig már nem készülhet, mert Tánci (Tihanyi Gábor, ex-gitáros – a szerk.) betegségével és halálával végleg lezárult egy korszak.
 
 - A lemezhez gratulálok, én csak most kezdem kapizsgálni, mekkora erő, összeszokottság, és minőség lehetett a csapatban már régen is. Táncit sajnálom, Mr. Basary pedig a nagybetűs Hang.
 
Jozé: - Köszönjük szépen! Pontosan ez volt a cél. Hogyha máshogy nem is, de legalább utólag posztumusz jusson el a magyar nép szélesebb tömegeihez, hogy milyen volt a klasszikus Hit formáció, hogy mit vesztettünk azzal, hogy a rossz kezekben lévő médiumok időről-időre a perifériára szorították Táncit, a külváros egyik legendás gitárosát. Mr. Basary-t pedig még nem késő elismerni. A hangja cseppet sem kopott, a fazonja is a régi. Él, alkot és dolgozik. 
 
Füxi: - A kiadók és a média érdektelensége ellenére úgy gondoltam, hogy ha már van egy 30 éves jubileumi koncert, akkor azt vegyük fel videóra és rögzítsük a hangot is. Gondolván, lehet, hogy többet soha nem fogunk így ebben a felállásban játszani. Nem is terveztünk igazán utána semmit. A felvételek a fiókba kerültek, és hat évig ott is voltak. Tánci halála után már tudtam, okos dolog volt. Majd 2014-ben, amikor új tagokkal újból összeállt a HitRock, akkor Jozé közreműködésével kiadtunk egy koncert CD-t, ami elég sikeres lett. Ezért elérkezettnek láttuk a pillanatot, hogy végre a 30 éves felvétel is kiadásra kerüljön.
 
Jozé: - Nem lehet elégszer elismételni, hogy ha ez a HitRock, az 1979-1981 közötti műsorával a maga idejében nagylemezhez jut, ha kiadhatja ebben a felállásban ezeket a dalait egy cenzúrázatlan albumon, akkor a banda minimum ott van, ahol a Korál, a Karthago, a P. Box vagy a Lord. De lehet még feljebb. Valószínűleg ott loholtak volna az Edda és a P. Mobil nyomában. Ezek a tehetségek, különösen Tánci és Basary, annak idején bárkivel felvették volna a versenyt. Aztán letörték a szárnyaikat, majd a sárba tiporták őket. Bár felkeltek és tovább dolgoztak, kiemelten fontosnak tartottam, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok. Személyes ügynek érzem az istállóvá züllesztett rockzenei színtéren az Erdős cézár és bűntársai, valamint utódai után maradt trágya kilapátolását.
 
 - Ez kemény beszéd, határozott álláspont…
 
Jozé: - Nem szeretem a mellébeszélést. Anno, a kommunista korszakban ennyit számított, vagyis mindent eldöntött a vörösök rövidlátó kultúrvezetőinek kártékony gyakorlata. Életek és karrierek dőltek romba, álmok szálltak a semmibe, és a mai napig sem történt elszámoltatás ezekért a rossz döntésekért. Sajnos jelenleg is az a tendencia, hogy sorba tűnnek el a korszak kirekesztett zenekarai a semmiben. Sőt, lassan ott tartunk, hogy már az emlékezetpolitikában sincs hely az egykori kirekesztetteknek...
 
 
 - A CD korongra nem csak a jubileumi koncert felvétele, hanem az „elveszett”-nek hívott Ikarusz EP anyaga is felkerült. Erről a korszakról, ezekről a szerzeményekről mondanátok néhány tudnivalót, fontos információt?
 
Füxi: - Az 1998-ban felvett és szerzői kiadásban kiadott CD-nk után, amiből a legyártott kétezer példány gyorsan el is fogyott, úgy döntöttünk, hogy nem nyomunk belőle többet, hanem inkább egy teljesen új anyagot csinálunk. El is készítettük a kétszer háromszámos előzetesnek szánt demó anyagunkat, amivel próbáltunk házalni, de akkor senkit sem érdekelt egy friss HitRock anyag. Az előző CD esetén jól érzékelhető érdeklődés, kereslet ellenére sem. Akkoriban a kiadók nagyrészt megszűntek vagy átalakultak, a példányszámok lecsökkentek, a rockzene, pedig mint mindig, megint a háttérbe szorult! Az új nagylemez címadó dala az Ikarusz lett volna. Bár a felvételek hosszú időre a fiókba kerültek, a számokat a koncerteken azért sikerrel játszottuk.
 
 
Jozé: - Puttony (Tóháti László, ex-énekes – a szerk.) visszatérése, majd ismételt rövid tagsága után egy új nagylemez anyagán dolgozott a banda. A görög mitológiából ismert Ikarosz legendáját metaforaként használó tervezett konceptalbum egy bérből és fizetésből élő kisember tragikus életútját mutatta volna be. Az úgynevezett „rendszerváltás” utáni mindennapjainkat egy kamionos szemszögéből. A számtalan kiváló dallam MIDI-demója mellett két zenekari session maradt fenn. Az első 2000-ben készült, Gönci „Apuka” György basszusgitáros énekével, majd 2001-ben ismét készültek felvételek, az akkori énekessel, Rideg Szabolccsal. Sajnos a rossz értelemben vett „szakma” kirekesztő gyakorlata nem csak az „átkos” Kádár-érára volt jellemző, hanem a 2000-es években is keményen kitartott. Az elkészült felvételek nem jutottak át „Jerikó falain,” mert az újkori Hit dalok a média, a kiadók és a promóterek részéről ismét komoly akadályokba ütköztek. Mintha semmi sem változott volna. Közben az anyagi lehetőségek is beszűkültek, így az Ikarusz felvételei lassan abbamaradtak… Nem titok, hogy ennek a korszaknak a feldolgozását eredetileg dupla CD-nyi terjedelemben terveztük. A 2009-es klasszikus felállású jubileumi koncert mellé a 2000-2002-es Ikarusz korszak felvételeiből további részletek, alternatív változatok, demók és instrumentális felvételek kerültek volna fel az elkészült agyagok közül kiválogatott dalokból álló Ikarusz EP mellé. Ezt az extra tartalmat a kiadó igazgatója nem érezte indokoltnak, így végül csak egyetlen bónusz, egy instrumentális felvétel került pluszban még fel az Ikarusz törzsanyaga mellé: a címadó 2015-ös slide-gitáros változata, Puskás István „Pusi” közreműködésével.
 
 - Kiemelten kezelve kérdeznék a legnagyobb „újkori” HitRock slágerről, a Kamion szerelem című számotokról. Ennek megszületését, rendkívül sikeres fogadtatását elmesélnétek az olvasóinknak? 
 
Füxi: - Semmi extra nem volt a dologban. Egyszerűen megírtam a számot, Gönci Gyuri meg írt rá egy szöveget. Apuka akkor valamelyik kamionos cégnél dolgozott, és ez ihlette. Sok kamionos barátunk van, sokan átmásolták maguknak CD-re, kazettára a dalt, és valaki közülük, akinek amolyan himnusza lett ez a szám, felrakta az internetre. Már a korábbi zenekari honlapos mp3-as demó is százezres letöltéseket produkált, de a videómegosztókra innen-onnan felkerülve, szabályosan önálló életre kelt a szerzeményünk. Mire észbe kaptunk, csak a YouTube-on elérte a nézettség a két-háromszázezret, és lassan szinte az összes kamionos himnusza lett a szám! De leginkább az az érdekes, hogy közülük rengetegen nem is tudták, hogy melyik zenekaré a Kamion szerelem, csak berakták pár kamionos fénykép alá a zenénket. Amúgy jelenleg is folyamatosan készülnek ilyen videók, amiket aztán a kamionosok egymásnak küldözgetnek. 
 
Jozé: - Az emberek szeretik ezt a dalt. Ugyanazért, amiért egyes korábbi Hit szerzeményekből is tartós slágerek lettek. Ugyanúgy is került be a köztudatba. Arról szól, amit a hétköznapi emberek a valóságban megélnek. Ezért megérintette őket, majd a saját élményanyagukkal kötődni kezdtek hozzá. A Kamion szerelem hatalmas sikert ért el a kamionosok körében, akik aztán hamar elterjesztették a saját környezetükben is. És nem csengett le, hanem az első robbanásszerű hullámot újabbak követték, mert az évek alatt újabb és újabb emberek kerültek napi közelségbe az internettel. Még a dal születése után tíz évvel később készült YouTube-os rajongói videók is gyors ütemben jutottak el a kétszázötvenezres látogatottságig. A Kamion szerelem pontosan ugyanúgy vált slágerré a „szép új világban”, mint szamizdatos elődei az előző rendszerben. Mintha semmi sem változott volna...
 
 
 - Ugye volt szó egy kislemezről is…
 
Jozé: - A különböző zenei projektek kapcsán elég sokat járok az országban, ahogy a határon túlra került országrészek különböző magyar településein is. Visszatérő tapasztalat, hogy a helyiek mulatozása során rendszeresen elő-előkerül a Kamion szerelem, ahogy néha A vén csavargó halála, a Királyként is élhetnél vagy az Üveghegy is. Természetesen az olyan örökzöld rock klasszikusok mellett, mint az Illés, a P. Mobil, a Beatrice vagy az Edda slágerei, vagy az eredeti István, a király betétdalai. Ezeket ismerik és éneklik az emberek. Pedig többségük nem is tudja a Hit slágereket konkrét zenekarhoz kötni. Ha néha elmondom, hogy ez, vagy az a HitRock egyik felvétele, sokszor nem is akarják elhinni. Majd miután megmutatom a telefonomon, akkor meg kezdhetek magyarázkodni, hogy Hitnek ugyan tényleg Hit, de ez nem a Hit Gyülekezete, hanem egyike a klasszikus hard rock együtteseknek… Érdekes, de mostanában már a Halott madár is elkezdett önálló életet élni. Pedig még csak két kisebb turnén lett bemutatva és a média sem játszotta agyon. A kamionos himnuszt amúgy tényleg annyira szeretik a bulikban, hogy a nem tudom mi módon kiszivárgott instrumentális zenei alapra még énekelni is szoktak, kvázi karaoke-znak. Többek között ezért is szerepelt a terveinkben egy bővebb bónuszanyag az Ikarusz elkészült dalai mellé. De mostanában nem szoktunk meghátrálni, így végül kiegyeztünk egy digitális kislemezben, ahová felkerült az instrumentális változat is. Már el is készült hozzá egy szöveges videó, és a következő lépés egy valódi karaoke videó lesz. Bár így ismét, sokadszorra is nulláról indul a számláló, de mostantól stabilan elérhető, mindenkinek mindenhol. Hadd örüljenek a kamionosok! (mosolyog)
 
 - Nincs a borítón feltüntetve, de van egy 16. track is a korongon, a kultikus A vén csavargó halála című dalotok. Ez melyik verzió?
 
Jozé: - Ez egy 1991-ben készült stúdiófelvétel a Mr. Basary-Tánci-Füxi-Finki felállásban. A vörös monopólium összeomlása után került rögzítésre, az első adandó alkalommal. Ekkor Füxi ismét basszusgitározott, Basary pedig billentyűzött az ének mellett. Maga a felvétel a Garázs című rádióműsor egyik legnépszerűbb felvétele volt. A rajongók levelei által összeállított szavazáson simán bekerült az éves Top 30-ba! Emlékeim szerint az Úr 1991. évének 25. legnépszerűbb dala volt. Gyakorlatilag a HitRock legnagyobb slágerének legnépszerűbb felvételéről van szó. Korábban már több válogatásra is felkerült, mostanában pedig az egyik, csak rádióknak készült promóciós HitRock CD része. Hivatalos, bolti CD-n viszont még sosem szerepelt. Úgy gondoltuk, kellemes meglepetés lesz a korong végére… (mosolyog)
 
 
Füxi: - 1991-ben a Rocker Stúdióban dolgoztam, a Fekete Yukban, ahol a Szív TV videoklipeket vett fel különböző rockzenekarokkal. Úgy gondoltam, hogy miért is maradnánk ki a jóból, most már végre senki sem tilthatja meg nekünk, így szóltam a többieknek, hogy jöjjenek le a stúdióba. Másnap reggel lejöttek, délutánra elkészült a felvétel, majd estére már fel is vette a Szív TV a klipet velünk! Természetesen A vén csavargó halála nótát választottuk, mivel ez a HitRock legnépszerűbb száma. Úgy gondoltuk, a visszatéréshez ez a legmegfelelőbb dal. A Budai Ifiparkban rögzített koncert-kislemez után nagy siker lett ez a változat is.
 
Jozé: - Nem mellesleg, kifejezett érdekes volt ennek a rejtett bónusznak a fényében végigolvasni az első lemezkritikákat. Könnyen ki lehetett következtetni, hogy ki az, aki úgy írt az együttesről, hogy valóban végig is hallgatta a CD-t… (mosolyog)
 
 - Az ősrajongók és szimpatizánsok biztos örömmel veszik kézbe ezt a kiadványt is, de egy átlag hard rock kedvelőt szerintetek nem zavar össze, hogy többféle énekhangot és felállást hall a CD-n?
 
Jozé: - Nem annyira vészes a helyzet, mint amire első blikkre gondolni lehet. Gondos tervezés előzte meg ezt a kiadványt is, ahogy az egész archív sorozat alaposan ki lett találva. Ezen a CD-n három dal szerepel Rideg Szabolcs hangjával, illetve van még két instrumentális felvétel, az összes többin Mr. Basary énekel. Ráadásul nem ad hoc összedobálva, hanem sokszor végiggondolt, végigpróbált sorrendben. Az eredetileg tervezett bónuszok – az instrumentális Ikarusz kivételével – úgyis egy elkülönített blokkban szerepeltek volna, a második lemezen. Amikor sikerült megegyezni a Hammer Records-szal, valamikor 2014 nyarán, akkor a zenekar tagjaival sokat beszéltünk arról, hogy hogyan tovább, mi legyen a sorrend. Az akkor új, 35 éves bulival kezdjünk, vagy a klasszikus felállással, a 2009-es 30-assal, Táncival, vagy valami mással? Természetesen az újra esett a választás, így viszont egyből az volt a következő logikus lépés, hogy amennyire lehetséges, legyen új a zenei kínálat is, és ne használjunk archív bónuszokat. A hosszú koncertből kiválogatott zenei anyag fele ezért új, illetve korábban kiadatlan dalokból áll. Plusz ehhez került egyetlen egy bónusz, egy új szerzemény új stúdiófelvétele. Tehát a HitRock 35 Live! 12 felvételéből 6 régi klasszikus, 3 vadonatúj, és 3 olyan, ami korábban még semmilyen hivatalos kiadványon nem szerepelt, ráadásul az egyik alaposan át is lett hangszerelve. Ezért is szerepelt a lemezboltok plakátjain a „35 év rockslágerei + 3,5 új dal” szlogen. Ezt követően a HitRock 30 Live! esetében már adva volt a szerkesztési elv, hogy lehetőség szerint ne legyen átfedés a 35-ös CD-vel. Összesen két ilyen maradt, a koncertindító, tehát kötelező darab Rocknemzedék és a rendkívül jól sikerült Kincskereső, amit bűn lett volna lehagyni. A többi dal viszont vagy nem szerepel a 35-ös CD-n, vagy komoly eltéréssel. Az Üveghegy például már egy teljesen más hangszereléssel került fel, ahogy A vén csavargó halála is alternatív változatban. Utóbbi egy kibővített mini szvitként funkcionál a koncertfelvétel végén, hiszen ezúttal szerepel előtte a sikerdal közvetlen előzménye A vén csavargó is. Ezt megelőzően pedig felcsendül Tánci utolsó nagykoncertjén elhangzott utolsó önálló gitárszólójának egy részlete, a Hattyúdal. Szándékosan szerkesztettük így, mintegy rá vonatkoztatva legnépszerűbb zenekarának legnagyobb slágerét… A 30 éves koncert végére maradt még az egykori PeCsás Nagy Ákos ünnepi beszédéből egy rövid kivonat, majd indul az Ikarusz blokk, zárásként pedig a rejtett extra. Átgondolt, alapos, precíz, de könnyen követhető koncepció. Sok-sok munkaóra fekszik benne. Nem bíztuk a véletlenre. A CD-hez – szintén előre eltervezetten – egy alapos ismertetőfüzet jár, mely kivonatosan tartalmazza a fontosabb hanghordozókat, valamint a banda és a dalok történetét, egészen 1974-től, a lemezen is szereplő Üres az életem daltól kezdődően, amit Füxiék már készen hoztak magukkal. Tudjuk, hogy az előző, kommunista rendszer médiája mindent megtett, hogy a Hit ellehetetlenüljön, ezért nem csak a dalok ismertetése és a kiadvány igényessége miatt, hanem a hiteles tények hivatalos formában való közlése miatt is feltétlen szükséges volt egy zenekari biográfia. A HitRock idén 37 éves. Ha ehhez hozzászámoljuk még azt a 3 évet, amikor Orient néven játszottak együtt, akkor az pont 40 év. Tehát még akkor is kellett volna egy kis összefoglaló, ha folyamatosan szerepeltek volna a tévében és a rádióban. Hát még így…
 
Füxi: - Hosszú pályafutásunk során sok zenészbarátunk fordult már meg a zenekarban, és úgy gondoltam, valamilyen szinten honorálnunk kell munkásságukat, és az együttműködések eredményeit, a közös dalokat meg kell őrizni a jövőnek. Ezért kerültek fel extraként olyan dalok, ahol nem a klasszikus felállás hallható. Van olyan zenész barátunk, aki több időt töltött a HitRock-ban, mint egyes alapító tagok! (mosolyog) Csak egy példa: Birta Laci gitáros barátunk több, mint tizenkét évet volt velünk. 
 
Jozé: - Nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett. De a legjobban Szénégető Ricsi kritikájának örültem, akit a HammerWorld magazinból vagy az esztergomi Sportalsóból biztos az olvasók közül is sokan ismernek. Direkt nem mutattam meg neki az előzetes anyagokat, ahogy szándékosan nem váltottam vele egy szót sem erről a CD-ről. Csak elküldtem neki a kész lemezt és vártam, hogy mikor kinyitom az újságot, akkor mit gondol róla a recenziójában. Ricsi azon kevesek közé tartozik, akiket fenntartás nélkül tisztelek ebben a mesterségesen lezüllesztett, kártékony személyekkel sújtott, felhígult zenei szakmában. Nagy öröm volt, hogy sok egyéb értékes gondolat mellett így értékelte a munkánkat:
„Ismét csúcsra van járatva a korong, nem nagyon maradt rajta üresen hagyott hely. E mellé kapunk egy informatív borítót, komoly áttekintéssel a zenekar múltjáról, és több képet is. Igényesség tekintetében a 30 Live! az előző korong méltó párja, ehhez kétség nem férhet.” 
 
 - A főként a dél-pesti agglomerációban ismert, legendás zenekarként van elkönyvelve a csapat. Hogy látjátok, érzitek, az eddigi két értékmentő kiadvánnyal mennyire tudtatok ezen tágítani, bővíteni? Kizárólag a régi rajongói mag a felvevő piaca ezeknek a lemezeknek, vagy szerintetek tudtatok nyitni egy újabb tábor, az igényes, patinás rockzenét szeretők felé is?
 
Jozé: - Egyrészt ez nem egy befejezett folyamat, hanem valaminek a kezdete. Amíg a rajongók mellénk állnak és megveszik a lemezeket, addig lesz folytatása az archív sorozatnak. Márpedig veszik, ráadásul szépen. A HitRock 35 Live! CD Mahasz Top 20-as lett. A HitRock 30 Live! + Ikarusz pedig a 26. helyen nyitott a decemberi főszezonban, nagyon erős konkurencia mellett. Finkiék (Pozsonyi Tibor, dobos – a szerk.) olyan neveket szorítottak maguk mögé, mint például Eric Clapton, aki a 70 éves koncertfelvételével csak a 31. helyet érte el a premier hetében. Beszélgetve a vásárlókkal az interneten és az ilyen-olyan bulikon, nagyon vegyes a kép. Vannak komoly gyűjtők, akik már régóta várták ezeket a kiadványokat, és persze vannak az ősrajongók, akikre számítani lehetett. De sokan csak most csodálkoznak rá a bandára, hogy „Jé, ez a Kormorán/Örökség/Atilla Fiai Társulat énekesének eredeti zenekara?”, „Jé, az Üres az életem az nem is Missió dal, hanem feldolgozás?”, „Jé, a Hungarian Pink Floyd Show tagjainak ilyen jó saját dalai vannak?”, és így tovább.  Amúgy nagyon furcsa világot élünk. Miközben futtatják a sok műbandát, miközben hallgatom a HitRockról, a P. Poxról, a Bajnok Rock Teamről, a Gesarolról és a többiekről, hogy úgymond nem léteznek, meg nincs közönségük, meg nincs igény rájuk, meg a sok sületlenséget, addig a koncerteken ott vannak az emberek, addig az interneten naponta kerülnek elő a régi rajongók. Akik a fősodrú médiából nem kapnak hírt a kedvenceikről, de az interneten rábukkannak a Hitre, ahogy a többiekre is. Pár perce pont egy német rajongóval beszélgettem, aki még a ’80-as években látta a fiúkat a Balatonnál, azóta őrzi kedves emlékeit… most pedig a HitRock Facebook-oldalán kereste meg a bandát.
 
Füxi: - Úgy gondolom, hogy ezt az úgynevezett „proli” bélyeget kívülről akasztották ránk, ráadásul csak én voltam egyedül csepeli lakos akkor. Talán azért volt ez így, mert Erzsébeten volt a zenekar első klubja, ahol tulajdonképpen megismert minket a közönség, illetve a Csepeli Ifipark volt az a hely, ahol nagyon sokat játszottunk. De mi is pontosan ugyanúgy jártuk az országot, mint bármelyik akkori rockzenekar. Ugyanúgy ismertek is minket, de sajnos mivel nekünk akkor nem sikerült lemezt kiadnunk, így nem kerülhettünk be az igazi nagyok közé.
Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy sokan ismertek minket, sokan írnak az ország minden tájáról és mesélik a velünk kapcsolatos emlékeiket. Olyat is sokszor tapasztaltam, hogy akik nem ismertek minket, de a lemezt megvették, vagy csak belehallgattak, azok megkérdezték, hogy-hogy eddig nem hallottak rólunk? A cél az, hogy ezekkel az új kiadványokkal a régiek mellé újabb rajongókat is toborozzunk. A mai fiatalokkal is jó lenne megismertetni a HitRock dalait, de ennek az esélye nagyon kicsi. Ma sem barátságos velünk a tömegmédia.
 
Jozé: - Én egy árnyalattal másképp látom a dolgot. Szerintem a HitRock nem azért lett a külváros bandája, mert proli volt, hanem pont annak ellenére. Mert nem voltak prolik. Kiríttak az akkori átlagból. Szerintem például Finkinek, Füxinek vagy Táncinak nagyon nem volt szocialista attitűdje. Mertek eltérően gondolkodni, és ez lerítt róluk. El tudod képzelni, hogy már csak a zenekar által használt Hit név is micsoda feltűnést kelthetett akkoriban? Nem véletlen vették fel az akkori gyerekek a HitRock koncertjeiket és őrizgették a kazettákat, mint amolyan illegális kincset, diszkrét kis ellenállásként értékelve azokat. Az esélytelen és kirekesztett gyerekek, akik gyűlölték a vörösök képmutató hazudozását – lásd például Radics Béla esetét a szavakban a tehetséges kisembert támogató, a valóságban belterjes és gonosz hatalommal –, megérezték a Hit tagjaiban a régi, háború előtti világ attitűdjének maradványait. Soroksár például, ahol éveken át klubjuk volt – és közönség szempontjából jelenleg is az egyik legbiztosabb pont –, egy rendezett sváb kisváros volt, fejlett és fenntartható gazdasági élettel, az ehhez szükséges berendezkedéssel és társadalmi viszonyokkal. Ezt a hozzáállást nem lehet egy nemzedék vörösbe öltöztetésével és gyárba terelésével kiirtani a családokból. A HitRock azért lett a külvárosé, amiért a Kugli és még sokan mások is. Egyszerűen azért, mert nem engedték be őket a belvárosi és a hegyvidéki úri-elvtársi gyerekek számára fenntartott intézményekbe. Vagy, ha mégis, akkor abban sem volt nagy köszönet. Egyszerűen nem nekik termesztették a babérleveleket. Ha mégis jutott egy-egy, akkor az meg ment a bablevesbe… Azok az egyszerű tanulók és becsületes munkásgyerekek érezték a magukéval rokonnak a HitRock sorsát és őrizték meg magukban a mai napig Finkiék dalait, akik az állítólagos egyenlőségben nem, hogy egy saját lakásról vagy egy autóról nem mertek még álmodozni sem, de akik számára még egy normális hangszer vagy egy márkás sportcipő is elérhetetlennek tűnt. Közben meg hallgatták a tévéből a lózungot, hogy esélyegyenlőség, meg most kicsit megszorítjuk, de majd jövőre jobb lesz… Innen nézve felüdülés volt egy-egy egyszerű tiszta szó, amit abban a korban szinte kizárólag csak a hard rock zenekaroktól kaptak meg.
 
 - Én szívem szerint most már egy képi anyagot is örömmel vennék, néznék a HitRock archívumából… már ha van ilyen?!
 
Jozé: - Már dolgozunk a HitRock Blu-ray anyagán. Pont ez az anyag lenne a középpontja, mert 2009-ben a 30 éves jubileumi buli a klasszikus felállással HD-kamerákkal is rögzítésre került. Ez öröm az ürömben, mert most milyen nagyon jól jön, hogy előre gondolkodtunk, most már nincs lehetőség Táncis felvételek készítésére. Simán el tudnék képzelni egy kétlemezes, BD+DVD kiadványt is, ahol a DVD-n extra felvételek is szerepelnének, amolyan antológiaszerűen a banda előző évtizedeiből fel-fel villantva egy-egy érdekesebb pillanatot. Türelem rózsát terem, ahogy a rajongók anyagi támogatása is sokat lendít egy-egy projekten.
 
 
Füxi: - Két koncertanyagunk is megvan videón, HD minőségben. Ezek előbb vagy utóbb meg fognak jelenni DVD vagy Blu-ray lemezeken. Kifejezetten sokat dolgozunk Jozéval azon, hogy az archívum kiadásra kerüljön. De ez a rajongóktól is függ. Minél gyorsabban fogynak a lemezeink, annál könnyebb újabbakat készíteni.
 
 - A zenekar honlapján egy ideje elég foghíjas a tagságot bemutató rész. Milyen mozgások történtek az utóbbi időben a HitRock csapatában? 
 
Jozé: - Idén ismét, sokadszorra is megújul a csapat. Gyurika (Németh György, ex-szólógitáros – a szerk.) és Attila (Mangult Attila, ex-basszusgitáros – a szerk.) a két fiatal gitáros, valamint Pusi, a Hungarian Pink Floyd Show harmadik gitárosa tavaly év végén úgy döntöttek, hogy önállóan, egy fiatalabb formációban folytatják tovább a karrierjüket. Amihez a magam részéről sok sikert kívánok nekik! Mi pedig „mobilosan” szólva: megyünk tovább. Füxi intenzív tárgyalásokat folytat több lehetséges taggal is, több egykori Hites zenész is szóba került már, akik visszatérésének én nagyon örülnék. Kár, hogy nem lehet egyszerre mondjuk két basszusgitáros a bandában. (mosolyog)
 
Füxi: - Fiatal zenész barátaink által ismét faképnél lettünk hagyva! (mosolyog) Nem mi rúgtuk ki őket, ők döntöttek így, ezt szeretném kihangsúlyozni! Egyelőre nem sürget az idő. Nem akarom újra elkapkodni a szervezést. Valóban több jelölt is van a tarsolyban. Sőt, kíváncsiságból casting-ot is hirdettem, hogy hány olyan zenész van, aki szívesen játszana velünk? Meglepően sokan jelentkeztek. Fiatalok, idősebbek egyaránt, ráadásul az egykori zenésztársaink is újból csatlakoznának. Most mindenképpen jobban odafigyelve akarunk dönteni, mivel nem szeretnénk, hogy átjáróház legyen az együttesből. Az igaz, hogy az új zenészek mindig hoznak is magukkal valamit: új színeket, új hangzást, stb., de a fiatalok nagy része meggondolatlan. Általában egy idő után azt gondolják, hogy már tőlük működik a zenekar, és hogy ezt már ők is meg tudják csinálni, majd továbbállnak. Aztán jön a csalódás. De ez kell ahhoz, hogy beérjenek, mi sem voltunk különbek. A szamárlétrát meg kell mászni! Ha tetszik, ha nem, általában minimum 15-20 év színpadon eltöltött idő kell a szakmában, mire egyáltalán a nevüket megjegyzik. Kivétel persze a média által futtatott bandák tagjai, de mi sosem voltunk benne a brancsban. Ma egy működő hard rock zenekar nagy kincs. A zenész „halála” az, ha nem tud valahol zenélni. Ezért nem értem azokat, akik ugrálnak össze-vissza. Ez a két szék közül a pad alá esés tipikus esete… (mosolyog) 
 
Jozé: - Én amolyan produkciós menedzserként dolgozom a HitRock, és még jó pár banda mellett. Ez azt jelenti, hogy mindig azt a felállást és produkciót próbálom előrébb juttatni, ami van, ami éppen aktuális. Még sosem folytam bele személyi kérdésekbe, nem is tervezek ilyesmit a későbbiekben sem. De az részemről is stabil tapasztalat, hogy a HitRock olyan, mint egy blues zenekar. Nem tudod jól és főleg nem tudod tartósan csinálni, ha még nem éltél meg nehéz éveket. A személyi döntéseket a csapat megvitatja, majd Füxi hozza meg a végső döntést. Azt kell mondjam, hogy zeneileg, és ami legalább olyan fontos, fazonilag időről időre jól döntött. Sajnálom is, hogy ismét szakítás lett a vége, mert jó volt zeneileg a banda. Rajongóként is szerettem a koncertjeikre járni. Egy olyan produkciót támogattam, amiért magam is adtam volna pénzt. Azonban az elmúlt bő másfél évtized tanulságaként be kellett lássuk, hogy nem lehet olyan fiatalokkal mit kezdeni, akik még egy percet sem dolgoztak az életükben, akiknek apuci rakta a kezébe a gitárt és a feneke alá az erősítőt. Azokkal sem voltunk beljebb, akik menő vállalkozóként élték világukat. Még ha a világ legjobb zenésze is az illető, aki ráadásul gyakorolni is hajlandó, és még pontosan meg is érkezik a helyszínre, mit tud kezdeni azokkal a szövegekkel és érzésekkel, amik az esélytelenségről és a kitaszítottságról szólnak? Semmit. Nem az övé. Ha van egy gyengébb buli, mert aznap épp elvitte a közönség nagy részét a konkurencia, akkor az a baja, hogy alig vannak. Nem szívből nyomja. De ha épp tömegesen jön el a Hit közönsége, akkor meg az a baja. Mert velük sem tud mit kezdeni, mert nem képes azonosulni a törzsközönség mentalitásával, akiknek ’80-as évek veszélyeztetett fiataljai közül vagy sikerült kitörniük, vagy sem, de biztosan nem lettek playboyok. Lehet, hogy most már cégük, üzemük, vállalkozásuk van, de akkor is őrzik az értékrendjüket. A lényeg, hogy a Hitbe kipróbált, rutinos rókák kellenek, akik értik a dörgést. És ez nem életkor, vagy anyagi helyzet függvénye, hanem agyban dől el. Van, aki elszáll, és van, aki két lábbal jár a földön. Van, aki már saját magának sem szeret köszönni, de van, aki a vécésnénivel is kedves. Utóbbi sokkal fontosabb, mint, hogy ki hány hangot tud lefogni az adott héten egy másodperc alatt a szólógitár nyakán. Mert bármennyire is azt sugallják a kívülállók, a rockzene nem arról szól, hogy ki a jobb zenész. Hanem az a lényeg, hogy a tagok EGYÜTT milyen produktumot tudnak létrehozni, és még inkább, hogy ez milyen HATÁST képes elérni a közönségben, ami minden esetben lefed valamilyen társadalmi réteget, rétegeket. Nem véletlen, hogy a hőskorszakban a beat és a rock nagyjai még jellemzően „együttesnek” hívták a formációjukat, míg most a „zenekar” a prioritás. Mert bedőlnek a kábításnak, és azt hiszik, attól „megy a villamos”, ha jobban tudnak gitározni. Pedig dehogy. Ez az eltérő mentalitás a HitRockot már nem érinti. Régisulis banda, mely most már végigmegy az útján. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem kell megtanulni gitározni, mert nagyon is kell. De vannak annál sokkal fontosabb dolgok is.
 
 - A bevezetőben már említett előző interjúnkban szó esett további megjelenési lehetőségekről, tervekről is. Ezek a projektek hogyan állnak jelenleg?
 
Jozé: - Van a művészek és a hasznos zeneipari szakemberek között egy olyan babona, hogy inkább nem beszélünk a tervekről. Ezt a babonát, ha lefordítjuk magyarra, akkor annyit jelent, hogy nem beszélünk, mert félő hogy megfúrják a projektet, vagy lenyúlják az ötletet. Így sok minden van a háttérben folyó tervekkel-munkákkal kapcsolatban, amiről csak később, vagy sosem hullik le a lepel. A HitRock esetében azonban annyira speciális a helyzet, hogy nincs mit veszteni azon, ha a már említett videóanyag előkészítése mellett egy olyan tervet is előtárunk, amit jó esetben már az idei év folyamán meg tudunk valósítani. Az eredetileg Bodnár Attilával készült, félig-meddig kiherélt, valamint agyoncenzúrázott 1984-es Oké! LP új változatán is dolgozunk. Vadonatúj felvételekről lenne szó, visszatérve az eredeti rockosabb megszólaláshoz és hangszereléshez, valamint ahol lehetséges, az eredeti szövegváltozatokhoz. Mivel ezek a dalok nem nagyon passzolnak Basary hangjához és fazonjához, így teljes egyetértésre jutottunk, hogy kinek másnak állna jól ez a fiatalos, bohókás, kicsit lazább anyag.
 
Füxi: - Ezzel a lemezzel is bővítenénk a munkásságunkat bemutató sorozatot, és meg is találtunk hozzá a megfelelő embert, Takáts Máté személyében, aki jól és hitelesen el tudná énekelné az album dalait. Sőt, ha elkészülne és koncertezni kellene vele, akkor egy megfelelő basszusgitárost is találtunk mellé, Takáts Marcit! (mosolyog) Nekünk, a jelenlegi formációnak, ma már ez az anyag a koncerteken nem állna jól. Ez az album anno a fiatalságról és a fiatalságnak szólt. Talán még ma is lehet aktuális, viszont a szövegek több, mint viccesen hangzanának 60 éves zenészek szájából! Nem is értem, hogy az ugyanilyen könnyed stílusban dolgozó akkori sztárzenekarok, miért állnak ma is fel a színpadra, változatlanul az akkori zenéjükkel. Ma már kínosan hangzik a szájukból a szöveg. Elvileg persze minden zene-szöveg lehet örök, csak nagyon nem mindegy, hogy kik, mikor és hogyan adják elő…
 
Jozé: - A helyzet az, hogy amióta a közönség számára is elérhetővé vált az internet, azóta a magyar rockzenével kapcsolatban többnyire barátságtalan médiakörnyezetben a világhálót használjuk fő kommunikációs eszközül. És rengetegen kerülnek elő olyan rajongók, akik a Hit együttest a kemény kompromisszumok által kiadott Oké! lemezről ismerik, akik a fiatalkorukban azokat a dalokat szerették meg, akik kamaszként annak a turnénak a koncertjeit látogatták. Nekik furcsa, hogy a mostani Hit koncerteken, Mr. Basary énekével egy visszarendeződött műsor szól, nagyrészt a ’80-as évek fordulójának hard rock korszakának slágereiből, kisrészt a ’82-’83-as heavy metal program dalaiból, illetve az újjáalakulás után született slágerekből. Valójában sokan hiányolják az Oké! dalokat a jelenlegi HitRock bulik programjából és az eddig megjelent HitRock CD-kről is.
Persze egy ilyen, Hit néven kiadott, feljavított anyaghoz természetesen szükségeltetik néhány bónusz felvétel is, hogy tényleg ne kavarodjon össze a közönség. A tervezett Minden Oké! CD végén egy négy számos bónusz EP, a betiltott heavy metal dalokkal, Mr. Basary hangjával tökéletesen a helyére tenné az 1983-1985 közötti korszakot.
 
 - 2016-os terveitek?
 
Jozé: - Lazán kapcsolódik a HitRock életmű-sorozathoz, így megemlíthető, hogy a tervek szerint a Hammer Music új labeljének, a Hungarian Tribute Recordsnak a gondozásában, az elkövetkező években megjelenik majd néhány Hungarian Pink Floyd Show kiadvány is. Idén, elsőként a 2012-ben rögzített On The Turning Away című promo CD hanganyaga kerül majd a boltok polcaira, melyen bónuszként a HPFS 2008-2009-es Európa turnéjának egyik osztrák állomásán készült élő felvétel fog még szerepelni. Mire ez a beszélgetés az olvasók elé kerül, valószínűleg már a gyárban lesz a CD. A kiadványokon túl természetesen koncertek: nyári turné, majd ősztől a szokásos HitRock klubestek.
 
Füxi: - Sok-sok koncert. Tudod: nyomd, amíg bírod! (mosolyog) Van még bennünk bőven annyi, hogy szeretnénk még egy új CD-t is, vadiúj számokkal! Úgy érzem, sok mindent még mindig nem írtunk ki magunkból, és bármennyire nem értenek ezzel egyet a mai kiadók és médiumok vezetői, legalábbis azok többsége, zeneileg most vagyunk erőnk teljében. Mint a jó bor, beértünk. Beértünk zenészként és beértünk szerzőként is. Alkotni akarunk!
 
Jozé: - Számos dalötlet van, részben már fel is lettek demózva. A döntés megszületett, az akarat megvan, innentől már csak idő, pénz és egészség kérdése, hogy a fiúk milyen gyorsan tudnak haladni. Reméljük, reményeink ezúttal beteljesednek. Túl sokszor hiúsult már meg egy-egy HitRock album, ilyen-olyan külső negatív hatás okán. Úgy érzem, bőven itt volna már az ideje a segítségnek, a támogatásnak és az áldásnak, „jó kedvvel, bőséggel”…