2014. 04. 01. 17:25

„Lebontani a megnyomorításunkért felelős határokat”

onrendSzinte biztos vagyok benne, hogy Kiska győzelmével végül a kisebbik rossz elve érvényesült. Nekünk, a felvidéki magyar megmaradásért és gyarapodásért küzdő nemzeti radikálisoknak azonban ez a „legkisebb rossz elve” vajmi kevés, április 6-án azonban már mi is választhatunk!

Felvidék, amit a nagyvilág most épp Szlovákiaként ismer, múlt szombaton elnököt választott.

A kétfordulós választási rendszer első körében (március 15-én) végre már egy magyar nemzetiségű jelölt is választható volt Bárdos Gyulának, a Magyar Közösség Pártja elnökségi tagjának személyében. Fontos megjegyezni, hogy a Jobbik ellen előszeretettel és minden alap nélkül uszító Most-Híd vegyespárt óriási politikai baklövésként egy súlytalan szlovák (!) jelölt mellett tette le voksát.

Bár a csonkaországi és a külhoni magyar politikum részéről a felvidéki magyar jelölt komoly támogatást kapott, a felvidéki politikától megcsömörlött magyar választók így sem vettek részt a szavazáson jelentős számban, mindössze 97 035-en járultak az urnákhoz. Így Bárdos 5,1%-os eredménye inkább lélektani fontosságú, mintsem az elmúlt húsz év politikájára fátylat borító siker, és a második körbe jutáshoz messze kevésnek bizonyult. Oda csak a szlovák szociáldemokrata kormánypárt mindenható magyarellenes ura, Robert Fico (28,01%) és egy civil jelölt, a mosolygós nagyvállalkozó, Andrej Kiska (21,25%) fért be. 

Az pedig már a választások előtt valószínűnek tűnt, hogy Fico támadásai ellenére (miszerint Kiska uzsorás és szcientológus) a pénzember le fogja győzni a kimosakodott kommunistát. Meg is történt, tapsolhat neki, aki akar.

Számunkra, felvidéki magyar emberek számára ugyanis a két „nagy” küzdelme onnantól vált mindeggyé, hogy kampányában Kiska sem merte felvállalni a gyalázatos Beneš-dekrétumokkal való szembefordulást. Hogy ezt elvi meggyőződésből, vagy pusztán szavazatmérlegelési megfontolásból tette egyelőre nem tudjuk biztosan. A sokakban felmerült kérdést azonban így sem szabad megkerülni: vajon mi történt volna, ha demokrataként, vagy legalább egy magát demokratikusnak valló, EU-s tagállam államfőjelöltjeként megteszi ezt?

Valószínűleg kapott volna 1-2% "bónusz" magyar szavazatot, és elveszít annyi szlovákot, hogy valószínűleg most nem lenne elnök.

Így megy ez sajnos a Felvidéken (is). Emlékezzünk Karel Schwarzenberg cseh elnökjelöltre, aki bő egy évvel ezelőtt csúnyán ráfizetett arra, hogy már a kampányban vállalni merte a "benesi dogmák" szimbolikus defenesztrációját. A szlovák nemzet - csakúgy, vagy még inkább, mint a cseh - még nem nőtt fel a feladathoz, hogy szembenézzen soviniszta múltja által okozott frusztrációival! Mindazonáltal szinte biztos vagyok benne, hogy Kiska győzelmével végül a kisebbik rossz elve érvényesült.

Nekünk, a felvidéki magyar megmaradásért és gyarapodásért küzdő nemzeti radikálisoknak azonban ez a „legkisebb rossz elve” vajmi kevés, ezért jellemzően nem is mentünk el szavazni múlt szombaton. Számunkra most nem volt választási lehetőség.

Mi, felvidéki jobbikosok ugyanis azért küzdünk, hogy lebontsuk a megnyomorításunkért felelős határokat gazdaságilag, regionálisan és kulturálisan, de elsősorban morálisan és szellemi síkon!

Tegyünk így egyre többen, egyre határozottabban és ne hagyjuk, hogy elfogyjunk szülőföldünkön, ne engedjük, hogy nemzeti létünket a trianoni határok közé szorítsák szomszédaink!

Önrendelkezést a Felvidéknek!

Április 6-án már mi is választhatunk!

 

Pallér Péter

a Jobbik felvidéki képviselőjelöltje