"Lehet-e egyáltalán egy nácit civilizálni?" - A Tom Lantos Intézet "partizánképzőjén" jártunk

Aki szerda este valamiért épp a budapesti Bálint Házban tartózkodott, az valószínűleg hozzám hasonlóan úgy érezhette: pocsékolják az idejét. A Tom Lantos Intézet által szervezett, álmosító előadás kevés izgalmas momentumát főleg a közönség szolgáltatta. Egy idős holokauszttúlélőtől megtudhattuk: "Azokkal az emberekkel lehet vitatkozni, akinek nincs világnézetük, ne adj Isten, hitük."

Hunyadi Bulcsú, a Political Capital vezető elemzője látszólag izgalmas témával készült: "Hogyan beszéljünk a szélsőjobboldalról? Beszéljünk-e a szélsőjobboldallal?", szólt az előadás címe. A nagyjából egy órás rendezvény azonban a végére inkább hasonlított valami nyugdíjas partizánképző szemináriumra, mint érdemi programra, pláne diskurzusra.

Eleve nem mozgatott meg sokakat a mutatvány: nagyjából húsz fő unatkozta végig a politikai szakértő előadását.

Hunyadi hangsúlyozta, hogy nem pártokról kíván beszélni (ezzel szinte azonnal el is veszítette a közönség érdeklődését), ennek ellenére a prezentációban elhangzó példák zöme a Jobbikról szólt, míg az illusztrációk között hangsúlyos helyen szerepelt egy gárdistákat ábrázoló kép.

A szélsőség-kutató megállapította, hogy szükség van a "szélsőjobboldallal" való párbeszédre, ám ennek iránya leginkább abban merül ki, hogy meggyőzzék a politikai csoport tagjait: amiben hisznek rossz, ergo egyfajta térítő tevékenységet kell végezni.

A csuklóból való megbélyegzést, ítélkezést, nácizást hibás megközelítésnek nevezte, mert ezzel a vitapartner "áldozati szerepét" erősíti a megszólaló, és szerinte nincs egy sikeres recept a vitára, ez mindig szituáció-, cél-, téma-, partner- és habitusfüggő.

Fontosnak nevezte, hogy nem szabad legitimálni a "szélsőjobboldali" érvrendszert: téves elismerni, hogy valós problémákat vetnek fel az ilyen csoportok (ezt egy 2009-es Bajnai-, illetve Navracsics-idézettel próbálta alátámasztani, melyekben a két politikus arról beszélt, hogy a Jobbik releváns kérdésköröket feszeget).

"Puha és menekülő" magyar zsidóság, erőszakos magyar jobboldal

Az előadás interaktív részében a rendkívül passzív közönség is szót kapott, itt hallhattunk személyes horrorsztorikat zsidózó-cigányozó ablakszerelőkről, akik amúgy jól dolgoznak és még a zsidó kuncsafttal is udvariasak, illetve arról, hogy egyesek hajlamosak a zsidókról beszélgetni a közértben, és nem szívlelik, ha ebbe valaki közbeavatkozik, pláne, ha szó szerint megfricskázza az orrukat.

Hunyadi, arra utalva, hogy hosszú távon meg lehet-e változtatni a "szélsőjobboldaliak" véleményét, feltette a kérdést:

"Lehet-e egyáltalán egy nácit civilizálni?"

Erre válaszul a leglényegesebb felszólalás egy saját bevallása szerint holokauszttúlélő, idős férfitól érkezett. Az ő mondandója és attitűdje állatorvosi lóként szemléltette, miért képtelen, nemhogy a "szélsőjobbal", de a magyarság Istenben,hazában és családban gondolkodó részével kommunikálni, illetve közösséget érezni a hazai zsidóság idősebb rétege.
 

Miért nincs párbeszéd a "csúnya nácikkal"?

Az úr valódi, vagy meggyőződéses jobboldaliként aposztrofálta a szélsőséges megnyilvánulókat, ezzel ismét lenácizva a komplett magyar jobboldalt.

 

Szerinte a magyar zsidóság "puha, menekül" az agresszív "szélsőjobboldaltól"; Izraelben bezzeg egy másfajta, fiatal zsidóság van.

 

"Ezek" (mármint a "szélsőjobb" - a szerk.) 10 éve felgyújtották a várost, az Operából a vendégeknek alagutakon kellett menekülniük. (? :D)

 

Még a "hallatlanul kulturált" Bolgár György sem bír a "nácikkal".

 

Szerinte nincs példa a párbeszédre, mert reménytelen:

 

"Azokkal az emberekkel lehet vitatkozni, akinek nincs világnézetük, ne adj Isten, hitük."

 

Ha valaki előtte azt mondta, hogy német, nagyon sokáig "összerándult a gyűlölettől", mára ez megváltozott:

 

"Egyre jobban tisztelem a németeket, mert ők elkezdtek erről nyíltan beszélni, ők társadalmilag szorították háttérbe a nácikat."

 

Míg Magyarországon szerinte semmiféle kísérlet nem történt arra, hogy megpróbáljuk feldolgozni azt, ami a háború előtt történt.

 

A magyarok szerinte nem áldozatai voltak a második világháborúnak, hanem

 

"ugyanolyan ronda nácik voltunk, mint a németek, csak mi nem ismerjük el - mármint a magyarság nem ismeri el".

 

Szerinte fel kéne ismerni, hogy nem a málenkij robottal és a magyar nők megerőszakolásával kezdődött a kapcsolatunk Oroszországgal, hanem azzal, hogy először

 

"odamentünk, csináltunk, amit csináltunk: először a magyar katonák mentek végig az orosz nőkön, mi raboltuk ki először őket - erről Magyarországon senki nem beszél".

 

A legnagyobb katasztrófának mégis azt nevezte, hogy az itthoni általános felfogás szerint "a történelem '45-ben kezdődött".

 

Hozzátette:

 

"a jobboldal számára létezik nemzet", de a "Szent Korona-, meg egyéb tanok, szerint Werbőczy Hármaskönyvétől kezdve, mi nem tartozunk bele a szélsőjobboldal által alkotott nemzetfogalomba".

 

A teljes felszólalás itt hallgatható végig:

 

Ilyen hozzáállással valóban nem képzelhető el túl sok párbeszéd. A jelen problémáiról tudomást venni nem akaró/tudó, fejben még mindig a második világháborút vívó nemzedék (édes mindegy, hogy ez zsidó, vagy nem zsidó), nemhogy az általuk en bloc "nácinak" titulált jobboldallal, de jóformán senkivel sem fog így szót érteni.

Hiába követelik, hogy legyen itt is olyan "társadalmi kibeszélés", mint Németországban, ha csak a saját hangjukat óhajtják hallani, akkor megette a fene a diskurzust. Amit egyébként az olyan szeánszok se fognak előremozdítani, ahol a politikai spektrum egyik részét úgy kezelik, mintha az valamiféle mentális probléma lenne, amiből ki kell gyógyítani az embereket.

Külön jó, hogy a Tom Lantos Intézet révén ismét ilyen "hasznos" dolgokra szórja a kormány a pénzünket...