Litvánia felszámolja a lengyel tannyelvű oktatást

A 2011-ben elfogadott iskoláztatási törvény után most a lengyel iskolák adminisztratív módszerekkel történő állami ellehetetlenítése és bezárása miatt vonult utcára a litvániai lengyel közösség. Csak az elmúlt öt évben mintegy 20%-kal csökkent a lengyel tannyelvű iskolák száma a balti államban, ezért sokak szerint vissza kellene állítani az 1991-ben erőszakkal felszámolt lengyel autonóm körzetet. Lengyel vendégszerzőnk írása.

Korábban cikksorozatban számolt be az Alfahír arról, hogy sajnos Litvániában sem egyszerű nemzeti kisebbségnek lenni (ennek első részét IDE, második részét IDE kattintva olvashatják el – a szerk.). Az akkori vendégszerző, Karol Kaźmierczak a lengyel-litván kapcsolatokat a szlovák-magyar példához hasonlította.

„Az új, a XIX. században kikiáltott paraszti nemzet a saját nemrég szerzett államában diszkriminálja a régi történelmi nemzet képviselőit, amelynek ősi állama a történelmi területekre civilizációt vitt.”

- summázott Kaźmierczak.

A lengyelekkel (és oroszokkal) szembeni diszkrimináció a politikától a gazdaságig az élet minden területén tetten érhető ma is Litvániában. A hosszú távú lengyel megmaradás szempontjából azonban különösen a több nemzetközi egyezmény által is garantált

anyanyelvű oktatás ellehetetlenítése járhat súlyos következményekkel.

Mint arról korábban az Alfahír is beszámolt, 2011-ben a litván parlament (melyben akkor a lengyel nemzeti kisebbség egyetlen képviselője sem foglalt helyet a diszkriminatív választási szabályozás miatt) „eurokonform” módon úgy fogadta el új iskoláztatási törvényét, hogy a javaslat ellen szinte

egyként tiltakozott az egész litvániai lengyel kisebbség,

tömegtüntetéseket szervezve és 60.000 aláírást gyűjtve össze.

A tiltakozás nem véletlen, hisz az új törvény értelmében a litvániai lengyel diákoknak ugyanazt az „egységesített” litván nyelvi érettségit kell letenniük (pl. cizellált esszét kell írniuk), mint litván anyanyelvű társaiknak. A szabály ráadásul visszamenőleges, azaz azoknak is így kell érettségizniük, akik eddig az alacsonyabb szintű vizsgára készültek. Sok helyen így megnövelték a litván nyelv óraszámát (az Oktatási Minisztérium direktívája szerint a vizsga sikeres letételéhez plusz 800 litván nyelvóra szükséges). A nyelvóraszám-emelés azonban – érthető módon – a többi tárgy rovására megy, ami csökkenti a lengyel fiatalok továbbtanulásának esélyeit, a cél pedig pontosan ez.

De a litván állam magát a lengyel tannyelvű iskolahálózatot is igyekszik mihamarabb tönkretenni, így néhány éve önhatalmúlag, „átszervezésként” tálalva néhány litván osztályt telepítettek a patinás vilniusi (lengyelül Wilno) Joachim Lelewel Gimnázium épületébe. A litván „tagozat” azonban az évek során egyre növekedett, így

nemrég az egész épületet átadták a litvánoknak,

a lengyel tannyelvű intézményt pedig elköltöztették a majd’ 20%-ban lengyelek lakta litván főváros egy távoli negyedébe.

Hasonló terv alapján folyik a lengyel-orosz vegyes tannyelvű Jutrzenka Óvoda litvánosítása is. Bár az intézményt még nem költöztették el, épületének egy részét már átadták egy litván óvodának. A tanintézménynek így jelenleg nincs elég helye ahhoz, hogy új csoportokat indítson.

Ritka és szerencsés az Adam Mickiewicz Gimnázium, ugyanis miután a hatóságok megtiltották a tanintézménynek, hogy új ötödik osztályt indítson, az iskola e döntést megtámadta a bíróságon és nyert.

Nem ilyen szerencsés azonban a Szymon Konarski Gimnázium, melynek az önkormányzat illetékes testülete nemrég megtiltotta, hogy érettségiztessen, így az ott tanulóknak valamelyik litván iskolába kell menniük vizsgázni. Sok szülő pedig ezért (és a későbbi vélt vagy valós jobb érvényesülés miatt) szívesebben íratja rögtön valamelyik litván iskolába csemetéjét.

Július óta egyébként a litván kormány összesen

tíz iskolától vette el az érettségiztetés jogát,

ezért és a többi jogfosztó intézkedés miatt a litvániai lengyel közösség 2011-2012 után ismét az utcákra vonult. Három évvel ezelőtt Donald Tusk akkori lengyel miniszterelnök (most az Európai Tanács elnöke) ígérete kellett a sztrájk beszüntetéséhez, miszerint a lengyel-litván kapcsolatok aszerint fognak alakulni, ahogy a litván állam a területén, az ország délnyugati részén, a helyiek által „Kresy”-nek nevezett területen egy tömbben élő mintegy 200.000 főnyi lengyel közösséggel bánik.

Most úgy tűnik, hogy kevés lesz az ígéret. A litvániai lengyelek ugyanis a végletekig eltökéltek amellett, hogy megvédik még Sztálint is túlélt anyanyelvű oktatási rendszerüket. Szeptember 2-án ezért többezres demonstrációt tartottak a lengyelség számára szakrális vilniusi Hajnal-kapunál a 2011-ben elfogadott iskoláztatási törvény eltörlését és a lengyel iskolák elleni kormányzati támadások leállítását követelve.

Sokak szerint azonban egyedül az segítene, ha újra és az eredeti keretek között létrejöhetne az 1990-1991 között létezett, ám akkor a litván hatóságok által erőszakkal felszámolt Lengyel Nemzeti-Territoriális Régió, azaz a litvániai lengyel autonóm terület.

Marcin Skalski
Varsó

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss