"Magam előtt kell megfelelnem" - interjú Szijártó Zsolttal (Kárpátia, ex-Omen)

Gitáros sorozatunk legújabb részében – az Akelában, az After Rain-ben és az Omen-ben is maradandót alkotó –, 2011-től pedig a Kárpátia sorait erősítő (a csapat addigi zenei világát egy kissé felfrissítő, megújító) Szijártó Zsolt gitárossal készült interjú olvasható. A beszélgetés apropóját a zenekar napokban megjelent, Tartsd szárazon a puskaport című új albuma adta, így kapva kaptunk az alkalmon, hogy alaposan kifaggassuk Zsoltit, aki már gyerekkorától kezdve céltudatosan készült zenei pályafutására, és a kezdeti szárnypróbálgatások után neves rock/metal zenekarokban bizonyított mind lemezen, mind színpadon, sőt oktatói tevékenységének hála jó néhány – idővel ismertté vált – fiatal gitárost is köszönhet neki a szakma. A kérdezz-felelek során a komplett pályakép megfogalmazása mellett egy-két ironikusabb gondolat is becsúszott, de mindez nem a véletlen műve…

- Mikor és hol születtél?
 
- 1977.12.20.  Los Angelestől 9000 kilométerre, Mezőtúron.
 
- Milyen iskolákat végeztél?
 
- Kereskedelmi iskolát végeztem, később leérettségiztem. Majd a kecskeméti tanítóképző főiskolára jártam három napot, de otthagytam az Akela zenekar miatt.
 
- Mik voltak az első zenei élményeid?
 
- Hat éves koromban az NDK-ba mentünk kirándulni, és az egyik nagyobb lánynál volt egy walkman, amit ideadott. Egész héten a fülemen volt, és vödörnyi 4,5 voltos lapos elemet hallgattam el, mire megtanultam az Alphaville Forever Young-jától a Modern Talking-ig mindent, ami kazettán volt. 
 
- Mikor, minek a hatására kezdtél el a keményebb műfajok iránt érdeklődni?
 
- Nyolc évesen Havancsák Gyula szomszédom, gyerekkori barátom adott rock, metal zenéket, utána már csak az érdekelt. Majd aputól, aki dobolt, kisírtam egy gitárt és egy szegecses bőrdzsekit, amivel nem engedtek be az iskolába, ahol anyu tanított.
Azóta is megvan több gyűjteményem is: 300 darab metal kazetta, 100 db bakelit, az összes megjelent Metal Hammer 1986-óta, jelvények, felvarrók, stb.
 
 
- Kiktől, honnan tanultad a gitározás csínját-bínját?
 
- Először helyi arcoktól kezdtem gitározást tanulni: Tóth Feri, Ramos Pisti, Kun László, majd a túrkevei zeneiskola jött, aztán gitároktató könyvek, videók. Később Kukovecz Gábortól (Pokolgép gitáros – a szerk.), aki minden nyáron lejárt hozzánk Túrkevére nyaralni a családdal.
 
- Köztudott, hogy már elég fiatalon nagyon céltudatos voltál a gitározást tekintve. Honnan volt ez az elszánt hozzáállás, és magabiztos elhatározás?
 
- Mint említettem, apu is dobolt zenekarokban, anyu pedig ének-zene szakos tanár volt, így már a pólyában tudtam mi a zene.
 
- A netről innen-onnan össze lehet csipegetni, hogy milyen formációkban kezdted a pályafutásodat, de az a legbiztosabb, ha első kézből, tehát tőled informálódunk, hogy pontosan melyek is voltak ezek.  
 
- Első zenekarom 1989-től a Mágus együttes volt, amivel saját dalokat játszottunk! Majd ezt követte a Wameru, itt a saját számok mellett magyar rock feldolgozásokat toltunk. Aztán következett a „neoidióta”, saját zenét játszó Szakemberek zenekar, amivel két demót is kiadtunk, igaz csak haveroknak, de ezek elterjedtek a környéken, mint a pestis. Azóta is kérdezik, hogy mikor állunk össze egy túrkevei kocsma turnéra. (nevet)
Közben, a minden évben csak egy koncertre összeálló, túrkevei öregfiúk zenekarába, a Resistan-ba is meghívtak. Egy éjszaka alatt 150 dalt játszottunk, amiből ötvenet ismertem. 2003-ban beszálltam az akkor még szépreményű Without Face-be, akik akkor már több európai turnén voltak túl. Sajnos pont akkor szakadt meg a kapcsolatuk a menedzserükkel, a vége felé egy átlagos, verőfényes kedd éjszaka volt. 
 
 
- Utána már az Akela következett az életedben. Az ott töltött évekre hogyan emlékszel vissza?
 
- Egy házibuliban voltam este, mikor megcsörrent a   zsebemben a mobil. Retek (Ratkai Miklós – a szerk.) volt az, az Akela zenekar dobosa:  Helló! Jössz az Akelába gitározni?  - kérdezte. Ok! Mikor?  Holnap reggel 8-tól próba, mert két nap múlva indul a turné!  Ez hirtelen olyan érzéssel töltött el, mintha egy tartályhajóval kellene forgolódni a La Manche-csatornán. 
Az Akela ekkor alakult újjá, és világmegváltó hősökre volt szükség, így kaptam a Szupermen,  majd Ati (Kovács Attila, gitáros - a szerk.) a Pókember nevet. Bár ezt a legendát mindenki másképp ismeri, de az ilyen sztorik ettől szépek… 2004 és 2008 között tevékenykedtem az Akela zenekar tagjaként, megismerkedtem a magyar rock élet meghatározó személyiségeivel és megtanultam, hogyan lehet   mikrobusszal 300 km-t 12 óra alatt megtenni. Négy lemezen  és egy koncert DVD-n hallhatóak a dalaim, plusz a gitárjátékom. 2008-ban a banda feloszlott, de ma már újra létezik.
 
 
- Nekem a mai napig kedvencem a jövőre tíz éves After Rain 2008-as debütáló lemeze, a Vitorlát szélbe. Mi újság ezzel a csapattal, egyáltalán aktív még? Néhány éve szó volt egy második albumról is…
 
- Így van, 2006-ban alakult meg az After Rain, amely az Akelánál jóval dallamosabb, saját zenét játszott, női énekessel. Az általad említett egyetlen lemezünk jelent csak meg (Edge Records), ez a YouTube-on teljes egészében meghallgatható. Idővel aztán sajnos elmentünk „Oslo-ba”, mert a csapat egyetemistákból állt, akik soha nem értek rá, én pedig az Akelában is zenéltem, így én sem értem rá, úgyhogy nem volt értelme folytatni.
 
 
- Ezután az Omen jött, majd a Kárpátiába is beléptél. Két éve aztán az utóbbit választottad egyedüli zenekarodnak. Miért? 
 
- Az Omen egyik gyerekkori kedvenc bandám, és megtiszteltetés volt olyan emberekkel zenélni, akik anno a falamon lógtak, mint poszterek! Ide egyébként Daczi Zsolt, a csapat előző gitárosa ajánlott be, és 2008-tól 2012-ig voltam tag. Akkoriban Vörös Gabi (basszusgitáros) öt formációban játszott, Kori (Koroknai Árpád – a szerk.) pedig a P. Box-ban meg a Társulatban is énekelt, ezért abban az időszakban kevés koncertet tudott vállalni az Omen. Nem tudták volna még velem is összehangolni a koncertszervezést. De örülök, hogy összehozhattam velük egy nagyon jól sikerült dupla lemezt, a Nomen est Omen-t. 
A Kárpátia viszont a legprofibban működő zenekar, itt mindenki nagyon komolyan veszi a feladatát. 
 
- Mielőtt a Kárpátia sztorit bővebben kiveséznénk, ne feledjük, hogy öt éve egy megtisztelő felkérést kaptál, hiszen Tim „Ripper” Owens-szel, ex-Judas Priest énekessel dolgoztál, turnéztál együtt. Erről mesélnél egy kicsit?
 
- Bártfay Laci szervezett egy budapesti koncertet Rippernek, ahol magyar zenészek kísérték. Ez a csapat így nézett ki: Király Zoltán - dob (Akela, VHK), Koncz Tibor - basszusgitár (Cool Head Klan), Jung Norbert - gitár (ex-Pokolgép, CHK), Szijártó Zsolt - gitár. Teltházasra sikerült a buli, és Ripper olyan elégedett volt velünk, hogy a következő évben, 2011-ben minket hívott kísérő zenésznek a kelet-európai turnéjára. Egy közvetlen, barátságos embert ismertünk meg benne, aki hatalmas énekes! Egyáltalán nem játszotta nekünk a világsztárt!
 
- A Kárpátia karakteres mondanivalóval és azonnal felismerhető hangzással rendelkezett már a te 2011-es belépésed előtt is. Most meg már az ötödik olyan sorlemez készül, amely magán viseli a kezed nyomát. Kijelenthető, hogy megtaláltad a számításod a csapatban? 
 
- Igen! Mert a zenélés mellett a Kárpátiának van egy küldetése is. Szerintem a zenekar célja a magyar nemzet összetartása, a nemzeti értékek fenntartása, az ezer éves kultúránk képviselete és megőrzése. Ez, véleményem szerint teljesen természetes dolog. Magyarországon nehogy már szégyellni kelljen, hogy valaki magyar dolgokkal foglalkozik! A Kárpátiának közössége van, nem közönsége. Egyfajta életérzés Kárpátiásnak lenni. A csapatba Molics Zsolti ajánlásra kerültem, és úgy érzem, hogy zeneileg is sokat hozzá tudtam tenni a produkcióhoz.
 
 
- Mivel ezt a téged bemutatkozó anyagot a Tartsd szárazon a puskaport lemez megjelenéséhez időzítettük, ezért kérlek, mutasd már be néhány mondatban ezt az új albumot!
 
- Mint mindenkinek, a most született gyerek a legérdekesebb, így nekem is. Változatos album lett, ahol a rock-metalos számoktól a népiesig mindenféle dal megtalálható, mégis egységesnek érzem az anyagot. A közönség visszajelzése eddig nagyon pozitív! Érdekességképpen megemlíteném, hogy a Kárpátia dalainak YouTube nézettsége már átlépte a 100 milliót! Ezzel egyetlen egy magyar rockzenekar se büszkélkedhet. Több, mint 22 dalunk van már 1 milliós nézettség felett!
 
- Már nem is egy olyan interjút készítettem, ahol a te tanítványaid voltak a főszereplők. Tanítasz még most is? 
 
- Örülök neki, hogy van több olyan tanítványom, akire büszke lehetek! Mindig nagy öröm és visszaigazolás, ha viszik valamire az általam kiképzettek. (nevet) Ilyen zenész például Koós Joci (Cool Head Klan), Szadló Tamás (Iron Maidnem, Flood In The Desert), Szabó Laci (Sorronia), Hagymási Sanyi (Project 4.1, Dream Combination). Már csak hébe-hóba tanítok, mert nagyon elfoglalt vagyok.
 
- Azt hiszem, nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy itt ország-világ előtt kijelentjük, hogy lelkes és komoly gitárgyűjtő vagy. Konkrétan hány hangszert birtokolsz? Vannak-e még olyan darabok, amelyekre fáj a fogad?
 
- Régebben 15 darabos gitárgyűjteményem volt, jelenleg viszont csak négy gitárom van. A kedvencem a Medgyesi Tibor hangszerész barátom kézzel készített mestergitárja. Van egy Ibanez Satriani gitárom, van egy háromnyakú Craftsman hangszerem is, és egy Peavey Vandenberg. Szeretnék majd még egy Medgyesi gitárt, ha eljön az ideje.
 
 
- Az eddigi zenekaraid közül melyikben volt a legnagyobb tered az önkifejezésre?
 
- A dalszerzésben mindegyik zenekarnál egyformán kivettem a részem. A legnagyobb „terem” koncerten az After Rain-ben volt, mert ott kedvemre szólózhattam, improvizálhattam.
 
- Az Akela-Omen-Kárpátia triót tekintve melyek a legnagyobb különbségek a zeneszerzést, a turnézást vagy éppen a koncertek hangulatát tekintve?  
 
- Az Akela zenekar egy igazi fejetlen, vicces őrület volt. Úgy indultunk koncertre, hogy betettünk két láda sört a buszba. Az Omen már kicsit szervezettebben működött. A Kárpátia pedig egy precíz, jól működő gépezet. Mikor megérkezünk a koncertre, már be van dugva a gitárom a színpadon, minden startra kész, csak játszani kell.
 
 
- A Facebook oldaladon elég sűrűn publikálsz különböző utazásokon készült fotókat, amelyek nem csak a zenekar fellépéseinek konkrét helyszínén készülnek. Ezek szerint ez a hobbid? 
 
- Nem ez a hobbim, csak szerencsére nagyon sok haverom van mindenfelé, és ha pont abban a városban zenélünk ahol ők laknak, akkor sokszor maradunk a koncert után náluk bulizni, szétnézni a környéken. A hobbim a sakk. Régebben az NB II-ben játszottam, most már csak a Megyei I. osztályban. Öcsém mesterjelölt és az egyik barátom, Gonda Laci nemzetközi nagymester, így ők tanítanak sakkozni, ha van rá időm.
 
- Ha három szóval kellene jellemezni önmagad, melyek lennének ezek?
 
- Rock ’n roll, gitár, sakk.
 
- Milyen stílusban szeretsz leginkább játszani? És melyikben érzed leginkább otthon magad?
 
- Egyértelműen rock/metal, ha a zenei részét tekintjük. De mivel nekem fontosak a dalszövegek, ezért, ha van egy nagyon jó szöveg, amihez nem illik a rock hangulat, akkor oda a mondanivaló hangulatához illő zene tetszik. Szeretem az igényes blues-t, a jazz műfajt is, ha van benne gitár. De van egy akusztikus gitár-cselló duónk is Egedy Piroskával, amivel mindenféle zenét játszunk.
 
- Az alkotómunka során követsz-e valamilyen elvet, aminek szellemében dolgozol?
 
- Belőttem magamnak egy szintet és magam előtt kell megfelelnem. 
 
 
- Milyen dolog van még az életedben, amit még nem sikerült elérned, véghezvinned, divatos kifejezéssel élve, mi található a bakancslistádon?
 
- Több éve dolgozunk két dalszerző társammal egy rock musicalen, ami a Mohácsi csatával és előzményeivel foglalkozik. Ez a mai napig vitatott és mostohán kezelt téma, tele titokkal, kérdésekkel. Ha a jövőt illetően tanulsággal szolgál, annak külön örülünk, de nem politizálni akarunk vele, hanem alapvetően egy történelmi rock musical-t készítünk. Mivel nagyszabású műről van szó, így még a hozzá szükséges anyagi forrást is elő kell kerítenünk. Jövőre már jó lenne ha megjelenne, mert 2016-ban van a 490. évfordulója a csatának.
Szeretnék egy szóló lemezt is kiadni, és tervben van még az életben egy gyerek projekt is. (nevet) Aztán továbbra is támogatni akarnám zenémmel a nemzeti összetartást, főleg ilyen időkben, amikor elárasztják Európát a bevándorlók. Valamint, rengeteg sok szép hely van a Földön, ahová jó lenne eljutni és megnézni ezeket. És szeretnék még egy lila űrhajót, a Holdon Földet, valamint jó lenne, ha nem csesztetnénk tovább a bálnákat, és persze vezetékes sört! (nevet)