Magyar feltalálók: Irinyi és a gyufa

Irinyi 1817. május 17-én született Nagylétán (Bihar vm) Irinyi János mezőgazdász és Jánossy Róza gyermekeként. Többek között Debrecenben is tanult, de kémiai ismereteit a bécsi Politechnikumban szerezte.

Zajongásmentes gyufa

Nagyváradon végezte középiskoláit, majd jogot tanult a Debreceni Kollégiumban. A bécsi Politechnikumban kémiai tanulmányokat folytatott.

Irinyi János 1836-ban a bécsi Politechnikumban tanult kémiát, amikor is egyik professzorának, Meissner Pálnak egy sikertelen kísérlete kapcsán merült fel benne annak megoldása, hogy miként lehetne egy olyan gyufát készíteni, mely "zajongásmentes" és biztonságos. A professzor egyik előadásán ként ólom-dioxiddal dörzsölt össze, "ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyúlni, de ez nem történt, nekem hamar az jutott eszembe, - mondta később Irinyi - hogyha kén helyett foszfort vett volna, az már rég égne." Irinyi ötlete tehát abban állt, hogy a gyufa fejében lévő ólomdioxidot fehérfoszforral keverte. Így jutott el a mai is használatos biztonsági gyufa őséhez.

Még ebben az évben szabadalmaztatta új találmányát, azonban elegendő tőke hiányában nem tudta elkezdeni annak gyártását. Így hát találmányát 60 forintért eladta Rómer István bécsi gyógyszerészmesternek, aki elkezdte annak tömeges gyártását, s tekintélyes vagyonra tett szert.

Hogyan készült?

A gyufagyártás folyamata abból állt, hogy a kérgüktől megfosztott fatörzseket 60 cm hosszú rönkök alakjában leháncsolták, majd vékony szalagokra szelték. Ezután a gyufaszálak hosszának megfelelő méretűre vágták azokat, majd egy darabológép segítségével kis pálcikákká alakították.

A nyers szálakat foszforsav, illetőleg foszforsavas ammónium vizes oldatával impregnálták, majd meleg légáramban forgó dobokban megszárították azokat.

Az impregnálás megakadályozta, hogy az eloltott gyufaszál tovább izzon. A következő lépésben rovátkolt falécekből kialakított keretekbe tűzdelték be kis térközökkel a szálakat és a keret két oldalának összeszorításával rögzítették őket. A keretből kiálló szálvégeket először megolvasztott paraffinba, vagy a foszforos gyufáknál olvasztott kénbe, majd a gyufafejet képező gyújtóelegybe mártották.

Az így megszilárdult anyagból jött létre a gyufa feje.

Első Pesti Gyújtófák Gyára

Később mezőgazdaságtant hallgatott és Németországban elvégezte a hohenheimi Mezőgazdasági Főiskolát. Berlinben, 1838-ban (21 évesen) könyvet írt a kémia elméletéről, amelyben különösen a savakkal foglalkozott. Értekezett a szikes talajok javításáról is. A magyar szódás szikesek gipsszel történő javítását először Irinyi javasolta. Hazatérve az egyetemről 1840-ben létrehozta saját gyárát "Első Pesti Gyújtófák Gyára" néven, mely a város több pontján működött.


A gyufagyáros

Irinyi egyike volt a legtehetségesebb magyar kémikusoknak. Tökéletesen elsajátította az A. L. Lavoisier szellemében fejlődő új kémiát. Nagy bátorság kellett ehhez, mert a bécsi és a budapesti tudós világ is el volt telve Winterl Jakab nagyszerűségétől, aki Lavoisier kísérleteinek meddőségét és elméleteinek tarthatatlanságát hirdette. És Winterlnek sok követője, tanítványa volt. Mindebben az a tragikomikus, hogy Irinyi Winterl halála után nyolc évvel született, és Winterl tekintélye az általa alapított józsefvárosi botanikus kerten és Tessedik Sámuel barátságán nyugodott, tehát távolról sem kémiai természetű alapokon.

Irinyi János részt vett a reformkor iparfejlesztési mozgalmában. 1840-ben gyufagyárat alapított Pesten, amely 1848-ig mûködött.

A szabadságharc

Az 1848-49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. 1850-ben amnesztiával bocsátották szabadon.

Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt. A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.Mint erősen magyar érzésű nemes ember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, a hagyomány szerint a híres 12 pontot ő szövegezte és küldte Pestre.

Utolsó idők

Mezőgazdasági kísérletei anyagilag tönkretették, s könyvelői állást kellett vállalnia, majd a debreceni István malom igazgatója lett. 1895. december 17-én hunyt el Vértesen. Síremléke és mellszobra Létavértesen, az Irinyi János Általános Iskola udvarán látható.



kfki.hu - wikipedia.hu - hiresmagyar.network.hu - barikad.hu