2012. 07. 30. 17:15

Meotisz, a magyarok fővárosa

Krónikáink szerint a magyarok a Meotiszi ingoványban alakították ki hatalmi központjukat. A Fekete-tenger keleti partvidéke korántsem mocsaras terület volt, hanem az volt az antik világ egyik központja.  

Ősi központ

A magyarok egyik korai főhadiszállását ugyanott találjuk, ahol a királyi szkítákét, vagy a késő ókorban az Ázsiából érkező hunokét. Nagyon különös, hogy hiteles krónikáink nem a finnugristák áhított területét, a Volga-folyó középső folyását tekintették „őshazának”, hanem azokat a vidékeket, amelyeket már a bronzkortól a szkíta népek uraltak. A térség igazi központja a mai Kercs elődje volt, elgörögösített szkíta nevén Panticapaeunum. A városról elég sok antik és kora középkori forrás áll rendelkezésre.

Kercsi görög város

Stephenus Byzantius 6. században élt történész úgy tudja, hogy a várost a kolkiszi királyfi, Aeëtesz alapította, ami arra utal, hogy a település központi fekvését a görögök előtt más népek is felfedezték. Az első görög híradások a Kr. e. 7. századból származnak, és arról tudósítanak, hogy görög hajósok jelentek meg a Fekete-tenger és az Azovi-tenger között fekvő kikötőben. Az antik görög történelmet tanulmányozó történészek régen a vidéket görög felségterületnek tekintették, ma már azonban a numizmaztikusok úgy vélik, hogy ott többségben voltak a nem-görögök, vagyis az őslakosok, a szkíták, akik nagy hatást gyakoroltak az újonnan érkező görögökre.

Szkíta engedéllyel

A tengerszoros egyik magaslatán, a mai Kercs központjában kisázsiai görög hajósok, milétosziak csakis a szkíták engedélyével telepedhettek le és a Kr. e. 6. század során építhették fel városukat. Az ókori település kiváló fekvésének köszönhetően gyorsan gyarapodott, hiszen közel volt a búzatermő vidékekhez, a két tenger összefolyása pedig rengeteg halat adott az élelmiszerben híján lévő görögöknek, akik nemcsak ipari nyersnayagokat, hanem alapvető élelmiszereket is importáltak. Ráadásul a görögöknek egyszerű dolguk volt, a szkíták a kikötőbe szállították a mesés keleti kincseket, melyeket ők könnyedén elszállítottak Hellászba.

Kercsi szkíták

Ősi nevek nyomában

Az Azovi-tengert az ősi majót törzsről Meotisz-tónak nevezték el a görögök, mely elnevezés továbbélt a középkori forrásokban, és ez a név a latin fordítás révén bekerült a magyar történeti hagyományba. Egyedül Anonymus tartotta fent a régi magyar nevét, a Dentü Magyariát. A bizánci források és egyes latin munkák a 7-8. század között erre a vidékre helyezték Onoguriát (Hungáriának), amely adat azt jelzi, hogy a magyarokat már a 9-10. század előtt is hungároknak nevezték, mely a Magyar Királyság Hungária nevében továbbélt.

A Fekete-tenger nevét néhány antik történész a szkíta-szarmata fekete szóból eredeztette, de ezt a szót nem vették át a görögök, helyette a Pontus Euxine (Vendégszerető tenger) névvel illették, mely mágikus névadásra emlékeztet bennünket. A hellén hajósok el akarták kerülni, hogy a tengeri kalózok megkeserítsék életüket. Kercs ókori neve eredetileg Panti Kapa lehetett, melyet a nyelvészek nem görög szónak minősítettek, a szakirodalom iráni eredetű szkíta szónak véli, jelentése: a „hal útja”.

Kercsi griff

OB