Nőrablás magyar módra

Dicső eleink nem vártak évekig mennyasszonyra, hanem rablással szereztek maguknak feleséget.

Ősi hagyomány

A szkítákat a görögök azért nevezték szatíroknak, mert sok szépséges lányt ragadtak el, de a tesszáliai lovasok, vagyis az antik kentaurok is követték ezt a „divatot”: nem udvarlással, hanem rablással vittek hajlékukba feleséget.  Hunor és Magor, követve ezt a jól bevált módszert, a meotiszi ingoványok legszebb asszonyait ragadták magukhoz, tőlük származnak a hunok és a magyarok.

A nőrablás ősi szokása nemcsak a régi krónikákban maradt fenn, hanem a Kárpát-medence magyar falvaiban sokáig élő hagyomány volt, egyes néprajzkutatók szerint Kalotaszeg egyes vidékén még a közelmúltban is voltak lányszöktetések.   

Krónikáink tanúsága

Nézzük, hogyan örökítették meg a nőrablást. Kézai a 13. században a következőt jegyezte fel: „Mikor azután a meotisi ingoványok közé letelepedtek, öt esztendeig ki sem mozdultak belőle. A mint azonban egyszer a hatodik évben kikalandoztak, egész véletlenül Belar fiainak gyermekeire és feleségeire akadtak, a mint épen férjeik nélkül sátoroztak a pusztában és sebes vágtatva mindenestül a Maeotis ingoványai közé ragadták őket.”

A 15. században a Thuróczy-féle krónika a következőképpen emlékszik az eseményre: "A hatodik évben azonban (Hunor és Magor) kijöttek, és kóborlásuk közben zeneszót hallottak a pusztaságban. Hogy felkutassák, tovább mentek, és véletlenül rábukkantak Bereka feleségeire és lányaira, akik sátraikban tanyáztak férjük nélkül, és éppen a kürt ünnepét ünnepelték és kartáncot lejtettek. Gyorsan rajtuk ütöttek és a meótiszi mocsarak közé vitték őket..."

Évezredes szokás

A lányszöktetés a legalább a híres meotiszi eset óta jelen van a magyar hagyományban és azt a 11. századtól elterjesztett kereszténység sem tudta elfeledtetni őseinkkel. Hiába tiltották keményen a világi és az egyházi törvények, rendeletek a fiatal lányok elvitelét, a helyi közösség nem tartotta bűnnek ezt a fiatalos csínytevést. Még a lakodalmas szokásokban is fel-feltűnik az asszonyrablás ősi szokása, akkor az ifjú férj szökteti meg kedvesét. A falvakban a lányszöktetés még a 20. században is élő népi jogszokás volt.  A néprajzkutatók összegyűjtöttek néhány okot, hogy miért választották a fiatalok ezt a megoldást és általában arra jutottak, hogy a fiatalok a szülők házassági terveit akarták keresztülhúzni, akik jó előre kiválasztották az „alkalmas” férjet lányuk számára.

Lovasok

Takarékos megoldás

A falvakban sokszor előfordultak színlelt szöktetések, amikor a szülők beleegyezésével vitték el a lányt. Ennek főleg anyagi okai voltak: rablás esetén a szülőknek nem kellett gazdag hozományt adni és megúszták a költséges lakodalmat is, ami évekre is eladósíthatta a családot. Arra ugyanis az egész rokonságot illett meghívni és a mulatság akár három napig, de volt olyan, hogy egy hétig is eltartott. Ezért sokan döntöttek úgy, hogy számukra a szöktetéssel járó szégyen sokkal elviselhetőbb, mint a szegényes lakodalomé.

OB