Norvégia, ahogy mi nem látjuk (1. rész)

A közép-európai emberek szeretnek a Nyugatra úgy tekinteni, mint követendő példára. Sokan úgy gondolják, hogy ott nincs korrupció, mindenki gazdag és boldog. A valóság azonban teljes mértékben mást mutat. A következő interjúban megkíséreljük bemutatni az olvasóinknak a nyugati valóságot, a Nyugat árnyoldalát Norvégia példáján keresztül. A terjedelmes beszélgetést két részletben közöljük.

Interjúalanyunk Olav Torheim, 34 éves norvég újságíró, a Malmannen című magazin szerkesztője. PhD fokozatot szerzett mikroelektronikából, amelynek köszönhetően éveken át dolgozott kutatóként Franciaországban és Németországban. Hazatérve Norvégiába a Malmannen magazin szerkesztésével foglalkozik, amivel célja a nyelv, a kultúra és az identitás erősítése hazájában.

 - Többször voltál már Magyarországon, így a magyar viszonylatok nem teljesen ismeretlenek számodra. Mi a benyomásod hazánkról?

 - Teljesen lenyűgöztek engem a magyarok a gazdag kultúrájukkal és történelmükkel. A politikai helyzettel kapcsolatban pedig azt fontosnak tartom kiemelni, hogy a magyar nemzeti oldal jelentősen tudja inspirálni a hazafiakat szerte Nyugat-Európában.

Mivel Magyarországon még nem tapasztalható olyan nagy mértékben a bevándorlás súlyossága, mint Nyugaton, így a magyar hazafiak által hangsúlyozott kérdések alapvetően a nemzeti gondolat körül maradtak: harc a liberalizmus és globalizmus ellen; a hagyományok és a családi értékek védelme; egy a renden és hierarchián alapuló organikus társadalom visszaállítása, ahol mindenki megtalálja a helyét, és ahol a társadalom ki tudja hozni a legtöbbet az egyes emberekből.

Nyugat-Európában mi el vagyunk árasztva bevándorlókkal, de mégsem tudtak megerősödni a nemzeti mozgalmak. Éppen ellenkezőleg: a hagyományos nemzeti mozgalmakat megfertőzték és tönkretették a liberálisok, akik napjainkig a hagyományos európai értékek elpusztulásért szurkolnak. Most már láthatják, hogy a saját destruktív gondolkodásukat fenyegetik a bevándorló muszlimok, akik szeretnék élni a megszokott életüket, és nem szeretnének "integrálódni" egy gyökértelen fogyasztói társadalomba, így keresik az alkalmat, hogy felhasználhassák a "nacionalista kártyát" ellenük. Ez történt többek közt a Front Nationallal Franciaországban, vagy Svédországban a Sverigedemokraternával. Van még azért néhány mozgalom Nyugat-Európában, amelyekbe nem szivárogtak be ezek a felforgató erők, de ezek viszont súlyos politikai elnyomás alatt szenvednek.

 - Magyarországon hajlamosak az emberek úgy tekinteni Norvégiára, vagy más nyugati országokra mint követendő országokra, ahol minden jól működik, ahol a legtöbb ember békében és jólétben él. Te hogy látod?

 - A gazdasági válság egész Európát visszarántotta 2008-ba, de az olajipar miatt Norvégia nem szenvedett akkora károkat. Úgy gondolom, hogy nagy különbség van Norvégia és más nyugat-európai országok között, vegyük például Németországot, Franciaországot vagy Svédországot, és nemcsak a munkanélküliség arányában. Az említett országokban, ha van egy főállásod, akkor annyi pénzt kapsz, hogy éppen túlélj belőle. Norvégiában viszont marad pénzed a mindennapi életre is.

Azonban Norvégiában magasak a megélhetési költségek. Egy lakás bérlése a félhavi fizetésedbe kerülhet. Egyszerűen olcsóbb felvenni egy nagy hitelt, és vásárolni egy lakást, mint bérelni, így a legtöbb fiatal hamar adósságba kerül, és sokkal többet kell kifizetniük, mint amennyit ér az, ahol laknak. Hogy sikerüljön rendezni az adósságot, mindkét szülőnek dolgoznia kell menni, és még az egészen kicsi gyereket is bölcsődébe kell tenniük, hogy ott töltse a napja túlnyomó részét. A legtöbb embernek tehát van elegendő pénze, de alig tudják irányítani a saját életüket.

Aztán persze egyre nagyobb mértékben növekszik azok aránya, akik nem dolgoznak. Egyre többen esnek ki a munkaerőpiacról, és élnek segélyekből. Jelenleg 1,3 millió norvég (az ország 35%-a) él az állam pénzéből. Kapnak eleget, hogy béreljenek lakást, tévézzenek, sörözzenek, de semmivel sem többet. Ezek az emberek tartós apátiába süllyednek, és azzal töltik az idejük nagy részét, hogy nem csinálnak valójában semmit.

Természetesen ennek a pénznek is jönnie kell valahonnan, így a dolgozó embereknek még több adót kell fizetniük, miközben a munka egyre nehezebb és egyre több időt emészt fel. A rendszer pedig közben az összeomlás határán. Például van egy jó nyugdíjrendszer, amely szerint jelenleg 62 évesen már nyugdíjba mehetnek az emberek, viszont akik most fiatalok, azoknak már legalább 70 éves korukig dolgozniuk kellene.

Mindemellett tömeges bevándorlás zajlik. A Norvég Statisztikai Hivatal előrejelzése szerint 2050-ben, nagyjából abban az időben, amikor végleg felhasználjuk az olajat, nyolcmillió ember fog élni az országban (most ötmillió él). Ebből csak 3,9 millió lesz etnikailag norvég, és a norvégok gyermekek száma anyánként 1,8 lesz. El lehet képzelni, hogy honnan fog érkezni a maradék 3 millió lakos.

A kormány létrehozott egy olajalapot, amely állítólag arra szolgál, hogy biztosítsa a jövő generációk jólétét, ha elfogyna bevételt hozó olaj. Ebben jelenleg annyi pénz van, hogy minden lakosra jut belőle 5 millió korona. Ahelyett azonban, hogy ebből a pénzből fejlesztenék az infrastruktúrát, utakat, kórházakat és iskolákat építenének, a pénzt külföldön fektetik be, ami tisztán pénzügyi spekuláció (a kormány a haszonból csak meghatározott részt vehet ki, azaz nem költheti el, csak elenyésző százalékát - a szerk.). Értékteremtés helyett most ez a pénz bármikor elúszhat egy következő pénzügyi válság esetén. Az igazság az, hogy az olajalap már elveszett, ugyanis Norvégiának majdnem annyi tartozása van, mint tartaléka (a teljes köz- és magánadósság külföldi országok felé 3700 milliárd korona). A norvég nép ebből az alapból soha nem fog semmit látni.

A magas költségek miatt pedig a norvég ipar már nem versenyképes. Egyre több vállalat költözött külföldre, az alacsony költségű ázsiai országokba. Egyelőre még csak a létesítmények távoztak, de hamarosan a mérnökök és a fejlesztők is el fognak menni.

Gondoljon mindenki bele: tömegesen érkeznek bevándorlók az országba, egyre többen élősködnek az állam pénzén, az ipari vállalatok elhagyják az országot, az olajforrások pedig kiapadnak. Ez mind katasztrófába sodorja az országot.

 - Beszéljünk egy kicsit a bevándorlás kérdéséről, amit a média ott is a szőnyeg alá söpör. Milyen problémák származnak a nagymértékű bevándorlásból?

 - Az elmúlt tíz év során minden egyes évben megdőlt a rekord a bevándorlók számát illetően. Már több bevándorló érkezik évente (kb. 80.000), mint ahány gyermek születik.

A bevándorlóknak csak egy kis töredéke érkezik menekültként, a többséget "humanitárius okokból" engedik be. Aztán minél többen vannak itt, annál több érkezik "családegyesítés" miatt. A törvényi korlátozása a családi bevándorlásnak pedig nem igazán működik. Előfordult, hogy egy állapotos nő kérelmét utasították el, mondván, hogy a norvég férje még diák, így nincs elég jövedelme. Miközben, ha például egy idős embernek van jó fizetése, akkor bármikor hozhat magának feleséget akár Thaiföldről is.

A nem Nyugat-Európából érkező bevándorlók általában nagyvárosokban, például Oslóban telepednek le, de van egy új trend, amely szerint vidékre mennek magánszemélyekhez. Például, ha valakinek nincs elég keresete, akkor állami támogatást kér kempinghelyek kialakítására, és ott a bevándorlókat szállásolja el. Ez ellen persze sokan tiltakoznak, de itt is látszik, hogy a pénz nagy úr, és nagyban befolyásolja az etnikai összetételt vidéken is. Egy magáncég, amelynél működik a menedékkérő házak fele, 100 millió norvég koronát szakított ebből az üzletből. Nyugodtan beszélhetünk a "menekültügyi ipar" jelenségéről is, amelyben politikusok, baloldali értelmiségiek, államilag támogatott szervezetek (pl. SOS Racism, Anti-Racist Center) és magánvállalkozások találhatóak meg, és mindenki kiveszi a részét a pénzből.

Azt mondják, hogy Norvégia a bevándorlás nélkül megszűnne, de ez hazugság. Az európaiaknak meg kell tanulniuk, hogy a bevándorlás csak emeli a költségeket és nyomást gyakorol a városokra, miközben szinte városnyi lakásokat kell építeni évente. Ennek köszönhető például az is, hogy egy városi lakás bérlése ma már szinte megfizethetetlen egy átlagember számára (akárcsak a vásárlása). Azt mondják, szükségünk van a bevándorlók munkaerejére. Talán így van rövidtávon, de hosszútávon tönkreteszi az államot. Valójában a bevándorlók fenyegetést jelentenek a jóléti társadalmunkra. Idejönnek néhány évre dolgozni, majd miután jogot szereztek a norvég nyugdíjra, elmennek. Míg a norvég nyugdíjas itthon költi el a nyugdíját, addig minden pénz, ami külföldieknek megy, gyakorlatilag olyan, mintha kidobnánk az ablakon.

Jellemző, hogy régebben minden iskolában vagy cégben volt egy norvég nő, aki végezte a takarítást és készítette az ételt. Ma már ezt az olcsóbb bevándorlóknak adják ki, akik egyik helyről a másikra rohannak, így nem végeznek minőségi munkát. Vidéken pedig a falusi zárt társadalmakat teljesen felborítják a beköltöztetett bevándorlók. Például a Svelgen nevű településen 60 szomáliai él most, és mindössze kettőnek tudtak munkát biztosítani. Nemrég pedig egy 22 gyermekes szomáliai apa kérte a családegyesítést, úgyhogy el tudjuk képzelni, hogy hamarosan nagyobb házra, de akár nagyobb iskolára is szükség ük lehet...

Több esetben a "rosszul integrált" bevándorlók mészárlásokat is elkövettek a helyi lakosság körében. Tavaly szeptemberben például egy buszon öltek meg dél-szudáni bevándorlók három fiatalt, köztük egy lányt (az ő emlékét ápolja egy 80.000-es Facebook oldal is). 

A bevándorlók uralta településeken sokszor már a norvég fiatalok alkalmazkodnak az új valósághoz, úgy kezdenek el élni és beszélni, mint a bevándorlók (ún. "kebab-norvégul").

Ugyanakkor járványként terjed a nemi erőszak is. Oslóban a nőket ért nemi erőszak 100%-át követték el a nem nyugat-európai bevándorlók. Tehát nem 90%, vagy 95% ez az arány, hanem 100%, azaz a bevándorlók nélkül ez a jelenség egyszerűen nem létezne, a norvég nőknek nem kellene félniük a nemi erőszaktól.

 - Mit gondolsz, ezek az okok vezethettek a Breivik által elkövetett tömegmészárláshoz is?

(Az interjút hamarosan folytatjuk a válasszal, valamint érintünk még több témát, például a Norvégiában megjelenő devianciákat és a norvég hazafiak küzdelmeit is.)

alfahir.hu