2014. 02. 04. 09:39

Őseink szakrális ételei

A hazai szakácskönyvek és az internetes receptkönyvek sokszor kitérnek egy-egy étel eredetére. A legtöbbször a hazai fogásokat Nyugat-Európából származtatják, de előfordul, hogy a magyar ételek elődjét a Földközi-tenger medencéjében élt ókori görögök, rómaiak között vélték felfedezni. A sztyeppei lovas népek ételeinek vizsgálata jórészt kimaradt a vizsgálódásból.

Hiányzó láncszem

Nagyon kevés szó esik a magyar, valamint keleti rokonnépeink ősi ételeiről, ennek az okát abban látjuk, hogy hazánkban alig foglalkoztak néprajzosok, gasztronómai szakértők a sztyeppei ételkultúra alapos megismerésével és azoknak a magyar hagyománnyal való összevetésével. A kiadványok a meglévő hasonlóságokat anak tulajdonítják, hogy azokkal az oszmán-törökök ismertettek meg minket.

Egy ősi fánk

Az egyik legősibb ünnepi ételünk a csörögefánk, melyet forgácsfánknak és herőcének is neveznek, amelyet többnyire jeles családi események idején sütöttek, legyen az keresztelő, farsang, vagy éppen gyermek-és asszonyavatás. Sajnos, ma a szalagos fánk és a tortafélék kiszorították ezt a finom és könnyen elkészíthető csemegét. A csöröge - egyes vélemények szerint -Erdélyből került más magyar vidékek asztalára, mások viszo t úgy tudják, hogy az régóta a palócoknál is kedvelt ételnek számított. A csörögefánk egyébként keleti rokonaink között jól ismert étel, ünnepi finomságnak tartják számon Mongóliában, valamint a Kína északi részén élő nomád népek utódai, a mongolok, tibetiek, sőt vannak olyan egykori nomád területek, ahol már kínai többség él, de még ő k is emlékeznek őseik nem kínai jellegű ételeire.


Szakrális tészta

Őseink nemcsak a kenyeret, hanem a lisztet és a tésztaféléket is szakrális ételnek tartották és azokból különleges süteményeket sütöttek, és az ünnepi asztalra helyezték. A korai adatok úgy tudják, hogy a csörögéhez azonos összetételű tésztából vékony csíkokat gyúrtak és azokból dekorációkat készítettek, amelyek általában egy életfához hasonlítottak. A palócoknál a lakodalmas szokásokban őrződött meg ez a szokás, az életfához hasonló tésztás süteményt a menyasszonyi kalácsba állították be, amelyre ajándékokat és cukorkákat aggattak. Hasonló ágas-bogas süteményt készítenek ma is holdújévkor az Altajban élő mongolok, akiknél szintén megmaradt az ősi, sztyeppei, életfa készítési hagyomány. Ők ma többnyire vékony csíkokra vágott és megsütött tésztát hamoznak fel az ünnepi asztalra.



OB

alfahir.hu