2014. 08. 31. 18:45

Palesztinokká váló feketék

Idestova három hete tartanak az etnikai zavargások az amerikai Missouri államban megbúvó alig húszezres kisvárosban, Fergusonban. A hazai hírekből tájékozódó olvasó – a sajátos magyar médiaviszonyoknak köszönhetően – jobbról és balról is ugyanarról a tányérról fogyaszthatja a híreket; alábbi cikkünk a nemzetközi alternatív média segítségül hívásával igyekszik új perspektívákat mutatni az amerikai feketék helyzetéről és a fergusoni villongásokról.

Érdekes és egyedien magyar jelenség, hogy a mind a liberális, mind a jobboldali hírportálokat vizsgálgatva ugyanabban a narratívában olvashatja az ember a fergusoni zavargások híreit. A liberális lapok egyfajta nyakatekert kötelességtudatból cselekedhetnek, hiszen Amerika – mint tudjuk – az emberi jogok védőatyja, ha nem egyenesen feltalálója, és hát Amerikát liberálisok irányítják, ergo egy hazai szabadelvű lapnak nyilván az államhatalom mellett kell kiállnia. A jobboldali portálok pedig abból az egyszerű logikából fogják szintúgy az USA vezetőségének pártját az emberjogi aktivistákkal szemben, hogy a feketék nem fehérek. Ennél azonban intelligensebb tanulságokat is le tud vonni az alternatív hírforrásokból tájékozódó olvasó, és talán pont az Alfahír olvasóinak nem kell elmagyarázni, hogy szellemileg miért frissítő, és politikailag miért elengedhetetlen kiválni a fősodratú jobb- és baloldali média bűvköréből.

Természetesen vajmi kevés hozzáfűznivalónk lehetne az esethez, ha a fergusoni fegyveres fekete fiú lelövését úgy kezelte volna az amerikai rendőrség, a média és a közélet, mint az összes többi ehhez hasonló esetet (egyes becslések szerint kicsivel több, mint naponta végeznek fekete fiatalokkal amerikai rendőrök). A probléma azonban ott kezdődik, hogy a szemtanúk szerint a 18 éves Michael Brown fegyvertelen volt, s ezt a tényt a rendőrség sem volt képes vitatni. Hivatali válaszul jó neoliberális szokás szerint mindössze egy régi bolti kamerás felvételt tettek közzé, melyen Brown cigarettát lop; lopni pedig kétségtelenül csúnya dolog, de hat lövéssel kivégezni azért mégsem kell egy bolti szarkát. Az indokolatlan erőszakot persze tagadja a rendőrség, de ezzel nehéz kommunikációs munkába vágták a fejszéjüket, hiszen az Al-Jazeera stábját könnygáz-lövedékekkel támadták meg a rendfenntartók, járőreik pedig élő adásban fenyegettek meg egy amerikai stábot, hogy „húzz innen a f…ba, és kapcsold le a lámpát, vagy agyonlőlek!” A Michael Brown halálát jelentő betelefonálókat pedig ráadásul „majmoknak” és „niggereknek” nevezték a hívást fogadó rendőrök – noha nem mind voltak feketék a betelefonálók.

Az egész ügy a pocsékul kezelt, s lassan kezelhetetlenné váló etnikai konfliktusok gócpontjaira emlékeztet; Jay Nixon kormányzó átvette a helyi hatóságoktól a helyzet irányítását, és egy fekete bőrű rendőrségi tisztviselőt bízott meg a helyzet kezelésével; kijárási tilalmat vezetett be, majd engedett fel; berendelte a Nemzeti Gárdát, majd csak a rendőrségi állomás védelmére vezényelte ki őket. Ahogy Don Fitz amerikai publicista megállapította, „az egész egy eltussolási háborúnak látszik az elit részéről, amely el akarta folytani a fekete fiatalság haragját, csak nem tudta eldönteni, hogyan tegye. A vezetőség ostoba része csak a brutalitásra tudott gondolni.” A politikai elit kevéssé ostoba része persze inkább a „külső agitátorok” kártyáját vette elő, s így még a Guardian is címlapon közölte a tényt, hogy „Fergusonban idegenek keltik a hangulatot.” Egy ex-szocialista országban az olvasónak persze meg sem fordul a fejében, hogy az „idegen elemek” meséjét megegye – miért nem rögtön imperialista elemek bomlasztásáról beszélnek? -, és a félrecsúszott válságkezelés tünetei mögött könnyebben látja meg a szélsőliberális államvezetés alapvető problémáit, mint az egyszeri amerikai olvasó.

„Feketének lenni annyi, mint palesztinnak lenni”

Azok a médiaforrások, melyek szemben állnak az amerikai establishmenttel – mely oly’ kétszínűen hirdeti az emberi jogok (egyébként valóban égetően fontos) lényegességét, s közben gerjeszti a legszélsőségesebb rasszizmust – egyszerűen csak „Jim Crow médiának” titulálták az USA sajtóorgánumait, a déli államokban egykor működő szegregációs törvények nevéből merítve ihletet. Jeffrey Toobin CNN-riporter például „nevetségesnek” nevezte a felvetést, hogy az ügyészség egyoldalúan kezelné a lelőtt fekete fiatal ügyét, az Al-Jazeera amerikai tudósítója pedig „vérlázítónak” nevezte egy afroamerikai jogvédő szervezet nyilatkozatát, miszerint a fergusoni rendőrmegszállás az izraeli rendőrség palesztinokkal szembeni eljárásaihoz hasonlatos.

Amer Zahr palesztin publicista azonban már kevéssé értett egyet a fősodratú hírforrásokkal. „Feketének lenni annyi, mint palesztinnak lenni” című cikkében így fogalmazott: „Nehéz lenne számomra másképp tekinteni Fergusonra, mint palesztin szemeken keresztül. Az 18 éves Michael Brown megölése, mikor fegyvertelen volt és állítólag éppen megadta magát, tiltakozásokat váltott ki Missouri államban az agresszív rendőrségi fellépésekkel szemben. A tiltakozásokat pedig természetesen szintúgy agresszív rendőri fellépések fogadták. A rendőri agresszióra még több tiltakozás lesz a válasz, s ez így megy majd tovább. Ismerősen hangzik? A hasonlóságok Ferguson és Palesztina között szorosak. Hasonló tapasztalatok, érzések és harag övezi a kettőt. Úgy néz ki, hogy feketének lenni Amerikában, és palesztinnak lenni Izraelben egyáltalán nem is különbözik annyira.” Mindeközben palesztin emberi jogi aktivisták az interneten osztottak tanácsot a fekete tüntetőknek a rendőrségi eszközökkel szembeni harcról: „Fergusoniak, jusson eszetekbe, hogy ne érintsétek meg az arcotokat, és ne is vizezzétek be, ha könnygázt fújtak rátok!” Egy másik arab tipp így hangzott: „És persze NEHOGY vízzel mossátok ki a szemeteket!” (Tudniillik, a paprikaspré és a könnygáz anyaga is újra működésbe lép az ember bőrén, ha vízzel érintkezik – előbb hagyni kell megszáradni az anyagot, majd hűtött babasamponos ronggyal le kell törölni.)

A palesztin aktivisták tapasztalata különösen hasznos lehet a tüntetőknek abból az okból is, hogy az amerikai rendőrség – mint a magyar is – tömegoszlatási felszereléseinek egy jelentős részét Izraelből szerezte be. Ahogy Louis Farrakhan fekete vezető is megjegyezte, „Tel Avivban gyártott könnygázzal és vízsprével támadják meg” a feketéket. Egy palesztin hírportál pedig okkal interpretálta úgy az eseményeket, hogy „izraeli kiképzésű rendőrök” verik szét az afroamerikai tiltakozókat. Tény, hogy terrorelhárítás címén szinte minden egyes fontos szerepkört betöltő amerikai rendőrségi egység járt már Izraelben kiképzést venni megszállási feladatkörök ellátásából és tömegoszlatásból; ezt a jelenséget Max Blumenthal amerikai publicista az „amerikai biztonsági apparátus izraelizálódásának” nevezte el. Mint írta, az amerikai és izraeli rendőri erők szakmai összefonódása olyannyira nagy, hogy New York városi rendőrség irodával rendelkezik Tel Avivban. Emellett pedig külön pikáns részlet, hogy a USA déli államaiban keménykezűségéről hírhedt, és a fergusoni eseményekben ordas részt vállaló St. Louis városában szolgáló rendőrosztag három éve a fő izraeli lobbiszervezet, a Rágalmazásellenes Liga (ADL) egyhetes izraeli „anti-terrorista szemináriumán” is részt vett, ahol az amerikai rendőrök „elsőkézből tanulmányozhatták az izraeli taktikákat és stratégiákat” az „izraeli rendőrség vezetőitől, az izraeli kémelhárítás és biztonsági szolgálat szakértőitől, és az izraeli hadseregtől” tanulva.A képzés igencsak hasznos lehetett, ugyanis azzal St. Louis városi rendőrfőnöke, Timothy Fitch máig büszkélkedik közösségi profilján. St. Louis városának rendőrsége a legnagyobb számban képviseltette magát a fergusoni erőszakos oszlatásokon; a „St. Louis County Police” felirat ott díszelgett a legtöbb páncélozott jármű oldalán.

St. Louis városából érkezett, izraeli kiképzésű rendőrök Fergusonban. Forrás: CBS News

Augusztus 30-ára fekete szervezetek „nemzeti menetet” szerveztek a fergusoni lakosok jogai mellett való kiállás okából, és a menethez más kisebbségek is jelezték csatlakozásukat, többek között az észak-amerikai indián őslakosokat tömörítő Amerikai Indián Mozgalom is. Cristopher Yepez, a Xicano őslakos törzsből származó aktivista pedig nem véletlenül arra biztatta a tömeget, hogy palesztin zászlókat is vigyenek magukkal. Az emberi jogok melletti harc palesztinai és amerikai összefonódásáról a mozgalom 2012-ben elhunyt tagja, Russel Means egyszer így beszélt: „Minden elnyomási taktika, amit a palesztinok most elszenvednek, egyszer régen az amerikai indiánok ellen volt felhasználva. Amit az amerikai indiánok mozgalma mond, az az, hogy az amerikai indiánok az Egyesült Államok palesztinjai, és hogy a palesztinok a Közel-Kelet amerikai indiánjai. Amerika és Izrael ugyanazokon a hazugságokon alapszik.”

A hasonlóságról a fergusoni feketék is így vélekednek. A tüntetéseken gyakorta lehetett hallani, hogy a rendőröknek ilyesféléket kiabálnak oda a demonstrálók: „Minket is le fogtok lőni? Hát mi ez? A gázai övezet?!” A Daily Beast hírportálnak egy tüntető pedig a következő kérdést tette fel: „Mikor fogunk fellázadni végre, mint Gáza népe? Mikor már lebombáztak minket, ahogy tegnap este könnygázzal is? Kész terrorista-akció volt!”

A fokozódó rendőri brutalitás és a halálos áldozatok magas száma mögött egyéb okok is rejtőznek. A New York Times két hónapja írta meg, hogy az afganisztáni és iraki katonák fegyvereinek leselejtezésével „korábbi harcászati eszközök – M-16-os puskák, aknavetők, tompítók és egyebek – kerülnek helyi rendőrőrsökhöz, gyakorta a közvélemény tudta nélkül.” A Pentagon adatai szerint amerikai vidéki rendőrőrsök több tízezer géppisztolyhoz, több millió töltényhez, páncélozott járművekhez és repülőgépekhez jutottak ilyen módon.

Mindenesetre sokat elmond az amerikai etnikai válság mélységéről, hogy az USA vezetősége rendőrségét a legvéresebb közel-keleti konfliktus-zónákból érkező fegyverzettel és kiképzéssel látja el. A hasonlóságot nehéz lenne nem látni az izraeli és az amerikai helyzet között. Mindkét szituációt egyvalami jellemzi, s ez pedig a neoliberális kétszínűség a fajgyűlölet – hol arabokat, hol feketéket érő – valós veszélyével szemben.

László Bernát

alfahir.hu