2014. 03. 20. 10:03

Rejtélyes lelet Hunniából

Nemrégen bejárta a világsajtót egy szenzációs, Kína északi részéből előkerült ezerötszáz éves lelet híre. A sztyeppei térségből, a hunok egykori hazájából a napvilágra került sírkamrában egy jó állapotban megmaradt koporsóban egy holttest feküdt, teljes ruházatban.

A kutatók még most találgatják, hogy mely néphez vagy törzshöz tartozhatott. Miután korábban két arisztokrata sírt találtak a közelben és őket sziepinek (xianbei) sorolták be, a mostanit is ehhez a népcsoporthoz sorolták be. Talán a sokasodó leletek arra utalnak, hogy ez a rendkívül termékeny, lótartásra kiválóan alkalmas térség egy fontos központ lehetett a hunok és utódnépeik számára.

Különös körülmények

A mostani leletre illegális sírásók hívták fel a figyelmet. Szerencsére még nem volt idejük megrongálni a páratlan leletet. Az elhunytat sírkamrában helyezték örök nyugalomra, ez a fajta temetkezési mód széles körben elterjedt a mai Észak-Kína sztyeppei területein. A halottat fenyőkoporsóban helyezték el, a testet selyembe burkolták, ami távol tartja a bogarakat és élősködőket. A halott teste és ruházata viszonylag jó állapotban őrződött meg, dús fekete haja is látható maradt, fejét egy fémpánt vagy diadém ékesítette, lábán pedig egy ma is divatos szőrmecsizma volt. A halottat fegyverekkel együtt temették el, a sírban találtak egy íjat és egy tőrt, a halottat pedig túlvilági útjára ellátták ételekkel, amelyeket kerámiaedényekben tálaltak fel.

Hun vagy szienpi?

A hivatalos, kínai keltezés alapján a sír az Északi-Vej dinasztia (386-534) korából származott. A feltárást végző régészek még nem határozták meg, hogy vajon melyik lovas néphez tartozott a halott, csupán megjegyezték, hogy talán a térséget akkoriban uralt szienpi (xianbei) törzs egyik előkelőjét temethették oda. Nem zárhatjuk ki azonban annak a lehetőségét, hogy az illető a szienpikkel rokon hun törzs valamelyikéből származhatott, a két nép között akkortájt gyakori volt a házassági kapcsolat, sőt sok, a mai Észak-Kína területén élt ókori népcsoport vegyes, szienpi-hun eredetűnek vallotta magát. A belső-mongol kutatók nem különítik el élesen a szienpi és a hun népet, egyrészt előbbiek a hun birodalomban éltek hosszú ideig, másrészt olyan sok hasonlóság mutatható ki közöttük, anyagi és szellemi kultúra tekintetében, hogy nehéz közöttük meghúzni a határvonalat, hogy mikortól beszélhetünk hunról és mikortól szienpikről. A szienpi név –a kíai krónikák alapján- egy rejtélyes kifejezés, állítólag egy hegynek a neve, nem pedig eredeti törzsi név, amely a származásra utalna.

Ősi hun birtok

Az a hely, ahonnan a lelet előkerült, máig hagyományos sztyeppei terület, a kínaiul Xilin gol-nak torzított név a mongol Silin gol nevet takarja. Ezen a részen jelenleg is meghatározó az álattartás, a hagyományőrző szervezetek pedig felelevenítették az íjászatot és a lóversenyt. A régészek már nem először találtak ott ősi kincseket, a korábbi ásatásokból nyilvánvalóvá vált, hogy egészen a kőkortól folyamatosan lakták a területet hunok, szienpik és türkök, majd mongolok. A 13. század végén pedig a tartomány területén felépült Kubiláj kán fényűző palotája.

 

 

OB