2015. 03. 16. 17:19

Schuster Lóránt még egy kicsit maradna

Schuster Lóránt a több, mint egy éve tartó betegsége és az ezzel járó különböző kezelések miatt az utóbbi időben elég sok helyen reflektorfénybe került. Mi viszont nemcsak a hogyléte felől érdeklődtünk, hanem a tavaly ősszel megjelent Farkasok völgye Kárpát-medence című új P. Mobil kiadvány létrejöttéről és fogadtatásáról, zenekarának megváltozott működéséről és a médiában való (alig észrevehető) részvételéről, valamint a következő két évre szóló terveikről kérdeztük.

 - Pontosan mikor derült ki és hogyan, hogy valami nagy baj van veled? Milyen műtéteken estél át, mi vár még rád?
 
 - Tavaly januárban volt egy tüdőgyulladásom, és a CT vizsgálat során kiderült, hogy a májamon foltok vannak. És akkor elkezdődött a nyomozás, hogy ez mitől van. Kiderült, hogy a vastagbelemben van egy elsődleges rákos daganat, ami rosszindulatú. Ezt tavaly április 7-én kiszedték, és el kell mondjam, elég rossz volt a helyzet, mert – ahogy az orvosok mondták – közelebb voltam a halálhoz, mint az élethez. Az is kiderült, hogy egy máj áttétet is csinált ez a kis rohadék, és emiatt gyakorlatilag egy kombinált kezelés kezdődött el, ami kemoterápiát és sebészeti beavatkozást jelentett.
 
Most februárban, tizenöt kemoterápia után a daganatok megfelelő méretűre csökkentek, vagyis operálhatóvá váltam. Így február 9-én és 15-én két májműtétet végeztek rajtam, a harmadik pedig április végére van betervezve. Utána már „csak” az van hátra, hogy a hasfalamat rendberakják, mert most úgy nézek ki, mint a szamuráj a csata után, össze-vissza vagyok kaszabolva. Remélhetőleg a nyár folyamán már a koncerteken is folyamatosan részt tudok venni.
 
 - A körülményekhez képest most jól érzed magad?
 
 - Igen. Mondjuk úgy, hogy a kétharmadán már túl vagyok a dolgon, de semmi nem biztos, tudod.
 
 - Csak hivatalos orvosi utasításokat tartassz be, vagy párhuzamosan más, alternatív gyógymódokkal is próbálkozol?
 
 - Szedek különböző dolgokat, mint például a máriatövis kivonatot, mert ez jó májregeneráló, de céklalével nem lehet közel 70 mm-es daganatokat eltüntetni. Nagyon sok, jószándékú ember jelentkezett mindenfélével, hogy szedjek ezt meg amazt. Tudom, hogy a kemót sokan nem bírják, én is egyre kevésbé, de az, hogy operálhatóvá váljak, az csakis kizárólagosan a kemoterápiának köszönhető.
 
 - A lapokban és a Facebookon kering egy érdekes történet, ami arról szól, hogy az egyik műtéted közben a P. Mobil zenéje segített rajtad.
 
 - A tavalyi műtétnél – ahogy az orvos később elmesélte – P. Mobil rajongó műtősök is túlóráztak rajtam, és az altatóorvos behozott egy iPad-et, és a műtét ideje alatt végig P. Mobil számok mentek, arra operáltak meg. A történet másik része most februárban folytatódott, ugyanaz az altatóorvos altatott el, mint tavaly, de a műtét közben a szívem elkezdett össze-vissza kalapálni, ami nagyon veszélyes tud lenni, mert ha összeomlik a vérkeringés altatás közben, abba bele lehet halni. Erre a doktornő az okostelefonján benyomta a YouTube-ot, a listában elsőként megjelenő P. Mobil számot odatette a fülemhez, és abbamaradt a szívritmuszavar. Ezt a műtős mesélte, de én másnap a doktornőt is megkérdeztem, hogy ez városi legenda vagy tényleg így volt, és azt mondta, hogy tényleg így történt, de kaptam utána gyógyszert is, hogy stabilizálják a helyzetemet.
 
 - A zenésztársaidat a kezdetektől fogva tájékoztattad az állapotodról?
 
 - Kénytelen voltam. Én a háttérben intéztem a dolgokat, a koncertszervezéseket, és a Farkasok völgye CD szövegeinek a kétharmadát is gyakorlatilag a kórházban írtam meg. Tehát dolgoztam és most is dolgozom, csak nem a koncerteken. Muszáj volt velük megbeszélnem a helyzetet, és ki kellett találni különböző vészmegoldásokat is. Az első három-négy buli az elég nehéz volt nekik, mert a zenélés mellett sok olyat kellett csinálniuk, amit addig én intéztem. Nem volt könnyű, de most már nagyon szépen megoldanak mindent. Az operációk és a kemoterápia közötti szünetekben azért igyekszem legalább a P. Mobil klubnapokon megjelenni. 
 
 - Az új CD-hez kiadott újságban a veled készült interjú során azt nyilatkoztad, hogy a P. Mobil különböző felállásaiban voltak jócskán olyan zenészek, akik nem is tudták, nem fogták fel, milyen értekeket is képvisel a zenekar, egyszerűen csak játszottak itt. Ez a mostani csapat – akik a koncerteken (átmenetileg) nélküled kénytelenek fellépni – tökéletesen érti, hogy mi az a P. Mobil?
 
 - Így van! És mióta ez az új lemez – amit közösen csináltunk, mert az ő szerzeményeik vannak rajta – megjelent, azóta számít valódi, igazi P. Mobilnak a zenekar, mert amíg csak a régi elődök által írt számokat játszották, addig ezt nem mondhattam el. A CD egyébként nagyon jól fogy, már a második kiadásnál járunk, szeretik az emberek.
 
A mostani társaim értelmes gyerekek, és azt kell mondanom, igaz, nem szívesen, hogy a régi profik megszűntek, nincsenek már. Ami azt jelenti, hogy ezekkel a srácokkal lehet próbálni, zenéket írni, érdekli őket, fontos nekik a dolog. A régieknél szinte csak a pénz része számított. „Van buli? Igen! Akkor mennyi a pénz?” Most sokkal jobb a helyzet, gyakorlatilag a Vilivel vagyunk a régiek, a ritmusszekció és az énekes srác nagyon fiatal, a billentyűs srác meg a kettő között van, de ő sem öreg még.  
 
Az előző felállással tíz éven keresztül nem lehetett új dalokat csinálni. Utólag ugyan már nincs nagyon értelme ezen bánkódni, meg beszélni róla, de én abban az időben plusz éveket öregedtem.
 
 - Akkor azt az időszakot, lemezkészítés szempontjából, elvesztegetett időnek tartod?
 
 - Abszolút! Egyetlen anyagot csináltunk, a Kutyából szalonna címűt. Az jól is sikerült, de utána hosszú éveken keresztül nem történt semmi ezen a téren. Póka Egonnak az volt a véleménye, hogy mi a fenének, úgyis a régieket szeretik az emberek. Na most, ha meghallgatod a Farkasok völgye lemezt, akkor azért kiderül, hogy mégis csak érdemes új dalokat csinálni.
 
 - Elég büszkén beszélsz róla, azt is mondtad, hogy az emberek is szeretik ezt a kiadványt. Hová helyeznéd a P. Mobil diszkográfiában?
 
 - Ez a P. Mobil eddigi utolsó anyaga. (nevet) Figyelj, ez egy nagyon lényeges dolog, hogy ezekkel az új srácokkal közös hangot találtunk, és – ahogy már említettem – rájöttek, hogy miről szól az egész. Jó, hogy én vagyok a szűrő, mint eddig is, de gyakorlatilag egy nagyon jó anyagot sikerült csinálni, és az ezt megelőző miskolci Kocsonya Fesztiválos dupla koncert CD is remek összefoglalója volt annak az utóbbi három évnek, amióta már együtt dolgozunk.
 
 - Elég kényes dologról kérdeznélek, ha nem bánod. Az utóbbi időben elég sok olyan sajtótermék és internetes oldal is megkeresett téged, ahol eddig nem igazán volt reflektorfényben a P. Mobil vagy a te személyed. Ezt hogy éled meg?
 
 - Mire gondolsz?
 
 - Arra, hogy szinte meg kell ahhoz halnod, hogy bekerülj a médiába. Itt vannak például a blikkes megjelenések.
 
 - A Blikk az egy bulvárlap, ami a kinézetében, a címek, cikkek szóhasználatában is ennek próbál megfelelni. De nem az a baj, hogy a bulvár foglalkozik az emberrel és bizonyos dolgokat megír, hanem az, hogy csak a Blikkben tudnak olvasni rólam, vagy esetleg azt megtudni, hogy létezünk még a zenekarral, és megjelent egy ilyen-olyan kiadványunk, mert az összes többi lap – és most nem akarom azokat a jelzőket kimondani, amik összeszaladnak ilyenkor az agyamban – viszont meg sem említi! Nem azt várja el az ember, hogy reggeltől estig ajnározzanak, vagy hogy nyomjon a liberális-bolsevista média vagy ezek a környezetszennyező kereskedelmi rádiók vagy tévék, hanem az a nevetséges, hogy a közszolgálati rádió Petőfi csatornája sem adott hírt semmilyen P. Mobil kiadványról, rendezvényről az elmúlt évek során. Pedig ez az adófizetők pénzén van fenntartva. Ha ismered a Farkasok völgye CD-t, a Tudom, hogy ki vagyok című számban ott van szó szerint, hogy „Nem hallgatok rádiót, ugyanazt a háromszáz számot”. Hogy a kereskedelmi rádiók mire verik el a pénzüket, az nem érdekel, de hogy a közszolgálati magyar televízió és rádió és a sajtó nagy része nem képes tájékoztatni nemcsak rólunk, hanem a hasonszőrű zenekarokról sem, az nem a Blikknek a hibája, és nem a miénk.
 
Vegyünk egy példát. Elindították ezt a M3 nevű, archív tartalmakat sugárzó tévécsatornát. Azzal nem lenne bajom, ha Latinovits Zoltánt meg olyan színi előadásokat, és olyan színészekkel felvett produkciókat adnának le, amelyek legalább jellemzőek a korra, de ehelyett az egész kádári rendszer ótvaros világát büfögik vissza, és értelemszerűen P. Mobilt nem tudnak játszani, mert mivel alig volt akkoriban felvételi lehetőségünk, nincs az archívumban rólunk szinte semmi. Annak idején is azt nyomták, amit nyomtak, és most sem tudnak P. Mobilt játszani, mert még véletlenül se jut eszükbe, hogy megvegyék tőlünk, vagy akár ingyen elkérjék. Tehát a rendszer jelen pillanatban úgy rossz, ahogy van!
 
Volt olyan, hogy egy Petőfi rádiós szerkesztő a lemezünk megjelenése előtt három nappal azt kérdezte egy interjúban, hogy van még P. Mobil? Az rendben van, hogy ő nem tudja, a zenei szerkesztő se tudja, nem foglalkozik vele, de hogy az interneten nem tud erre rákeresni? Ez azt jelenti, hogy nem értenek hozzá, sőt még foglalkozni sem hajlandóak azzal a témával, amiről aztán a rádióban brekegnek.
 
 
 - Szerinted lehet erre találni valami megoldást, változhat-e érdemben pozítiv irányba ez a mostani szemlélet?
 
 - Évtizedek óta tart ez az ellehetetlenítés, elhallgatás, nem változik semmi! Nézd meg, hogy a különböző posztokra kiket tesznek oda. Hozok megint egy másik példát. Pár évvel ezelőtt csináltak olyat, hogy magyar rockzenekarok és szimfonikus feldolgozások. Ugyancsak a Petőfi Rádiónak – aki a Sziget Fesztivállal szimbiózisban rendezte az erről szóló nulladik napot – eszébe nem jutott, hogy az anno még a Magyar Rádió 6-os stúdiójában rögzített Honfoglalás szimfonikus szvitet eljátszhatná a P. Mobil és egy szimfonikus zenekar. Na most, az a zenei rendező, szerkesztő, karmester, az egész bagázs mennyit ér, ha ennyire nem képesek? Két változat van: vagy szakmailag értékelhetetlenek, vagy egész egyszerűen kirekesztőek. A P. Mobillal két fő probléma van: az egyik, hogy túl korán jöttünk, a másik, hogy még mindig itt vagyunk! (nevet)
 
 - Ennek ellenére (vagy pont ezért?) néhány napja egy igazán tartalmasnak ígérkező, kétéves periódust felölelő híradást posztoltál a Facebook-oldaladon.
 
 - Igen, előreláthatólag nagyon sok minden fog megjelenni 2015-ben és 2016-ban. Elsőként a júniusi könyvhétre a Kaptafa című önéletrajzi könyvem.
 
 - Erről már korábban is volt többször szó. Most már valóban megjelenik?
 
 - Hát, ha tudsz várni egy pillanatot, mutatok valamit. (Az interjú skype-on keresztül készült, és Lóri a webkamera segítségével megmutatott egy – már kinézetre is – rendkívül masszív, A4-es méretű, összefűzött vastag kézirat-köteget - a szerk.) Ez egy kb. 5-600 oldalas könyv lesz, most folyik a korrektúrázása. Már készen volt, csak pótlólag a betegségemmel kapcsolatos dolgokat is taglaljuk benne, tehát az elmúlt egy évet. Ez lesz az első megjelenés. Aztán ősszel jelenik meg az Élve vagy halva! dupla koncert DVD egy százoldalas kiskönyvvel, nagyon speciális csomagolásban. Majd karácsonyra két dupla P. Mobil CD érkezik, de erről még semmi konkrétumot nem szeretnék mondani. 2016-ban tovább folytatódnak a kiadások, annak az évnek a végéig még négy dupla CD fog megjelenni, valamint a két és fél évvel ezelőtti Égi Zenekar Fesztivál koncertfelvételének DVD változata. Ezeknek a kiadványoknak a munkálatai részben már befejeződtek, részben folyamatban vannak, tehát nagyon sok minden fog történni az elkövetkezendő két évben.
 
 - A nagy sikerű Szocializmus-Mobilizmus című, klubos-beszélgetős előadássorozatod is idővel folytatódni fog majd?
 
 - Hát persze! Az eddigi előadások közül öt vagy hat rögzítve is lett, azt hiszem, hogy a békéscsabai fent is van a neten, de elképzelhető, hogy a többit is feltöltöm majd, vagy más módon elérhetővé teszem. De sok minden mással is foglalkozom, például a Magyar Nemzeti Front oldalán az Antikrisztus rovatom első évfolyama szintén kötet formájában letölthető pdf formátumban. Tehát csinálom a dolgomat a háttérben, csak az utóbbi időben azt a kevés időmet és energiámat, ami van, a zenekari ügyekre fordítom. Most ez a fontos.
 
 - Március 15-étől új P. Mobil honlap indult, és további önálló csatornákon is megjelenik majd a zenekar.
 
 - Az én Facebook-oldalam, vagy nevezzük internetes naplónak vagy akár faliújságnak, hetente 30-45 ezres látogatószámmal büszkélkedhet, ami azt jelenti, hogy havonta 200-250 ezer ember jár ezen az oldalon, ami egy elég jó szám. Emellett készült most egy hivatalos P. Mobil YouTube-csatorna, amire fokozatosan kerülnek feltöltésre a hang- és képanyagok, mert ugye egy elég komoly archívumunk van. És ezeknek a munkálatoknak a része az új honlap is, ahonnan mindent meg lehet majd közelíteni. Újításként például elkészült a zenekar angol nyelvű ismertetője, aztán egy idővonalra épített zenekari történet, de egy csomó más friss dolog is van, ami úgyis látható lesz majd az oldalon. Ez folyamatos feltöltést igényel, de a régi honlap is még egy évig látható lesz, aki ott akar bóklászni, az még megteheti.
 
Folyamatosan zajlanak tehát a dolgok, minden elő van készítve, és vagy velem, vagy nélkülem, de biztos, hogy megvalósulnak.
 
 
Fotók: Tőrösné Kolozsy Erika