Sikeres harc az ördög ellen: elbontották a pásztói szovjet emlékművet

Évek óta próbálták elérni nemzeti szervezetek, hogy több mint két évtizeddel a rendszerváltás után ugyan bontsák már el a pásztói szovjet emlékművet.

A Jobbik, a Magyarok Világszövetsége és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) nem hagyta a nyugodni a szimbólumok súlyát átérezni képtelen hivatalnokokat, harcuk eredménye pedig az lett, hogy

hétfőn végre elbontották az emlékművet.

 
Az ügyet (amiről már 2011-ben is írtunk) egyébként parlamenti szinten is vitték, például ide kattintva elolvashatják azt a 2013-as, tucatnyi jobbikos képviselő által beadott írásbeli kérdést, amely részletes történeti áttekintést is tartalmaz, és a Külügyminisztériumnál sürgette a helyzet rendezését.
Akkor éppen azt akarták elérni, hogy legalább Alapi László és Geczkó István helyi mártírok kivégzésének 56. évfordulójára történjen előrelépés: őket azért ítélték halálra, mert a forradalom leverése után felrobbantották a Pásztót és Szurdokpüspökit összekötő vasúti hidat, hogy ezzel megakadályozzák a fiatalság deportálását.
Az obeliszk elbontása természetesen nem öntörvényűen ment végbe, az Oroszországi Föderáció Kormánya egy évvel ezelőtt hozzájárulását adta, hogy az emlékmű a köztemetőbe kerülhessen át. Az ilyen diplomáciai egyezkedésekre szükség van, jelen esetben a magyar-orosz hadisír egyezményt is figyelembe kellett venni. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy egy diktatúra bukása után is évtizedeknek kell eltelnie az idegen emlékművek elbontásához, így arra sincs megnyugtató válasz, hogy a fővárosi Szabadság téri emlékmű miért éltetheti tovább a „felszabadító szovjet hősöket”.
 
Vajon hány év kellhet még ahhoz, hogy az is jobb helyre kerüljön?