Szávay István: Mi a baja a KMKSZ-nek a kárpátaljai rovástáblákkal?

kepNagydobrony KMKSZ-es polgármestere, Szilvási Zoltán nyár elején eltávolítatta a Kovács Béla jobbikos EP képviselő ajándékaként a magyar és ukrán nyelvű helységnévjelző-táblák mellett 2012. augusztus 26-án felállított három, rovásírással készült táblát. Mostanáig egyébként semmi gond nem volt a kárpátaljai tábla-kihelyezésekkel, egyszersmind nemzetünk ősi örökségének ilyetén formában történő ápolásával. Vajon mi változhatott? - teszi fel a kérdést legfrissebb Facebook-bejegyzésében Szávay István országgyűlési képviselő, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke.

Rovásírás - rovástábla

Az talán már egyre inkább köztudott, hogy a rovásírás ugyanolyan nemzeti örökségünk, mint a jáki templom, az egri vár, vagy a Szent Korona. Nem kurucos magyarkodás, nem elvakult nacionalizmus és nem múltba révedő konzervativizmus tehát elsajátítani ezeket az írásjegyeket, amelyeket egyébként székely testvéreink még a 19. században is aktívan használtak. Általában ehhez a tényhez, valamint a rovásírással kapcsolatos székelyföldi leletek kiemelkedően nagy számához kötődik a rovásírás előtt található székely előtag, történelmileg azonban se az írás pontos eredetét, se történetét, se használatát, se emlékeinek számát nem sikerült még pontosan dokumentálni. A kutatás mai állása szerint annyit tudunk tehát, hogy egyrészt a rovásírás eredete a honfoglalás előttre nyúlik vissza, másrészt türk típusú írásrendszer, harmadrészt legtovább (máig) a székelység őrizte meg, negyedrészt pedig a miénk: magyaroké. Nemcsak, mint holt örökség, hanem mint nemzeti identitásképző elem is, amely mára Kárpát-medencei összetartozásunk egyik fontos szimbólumává vált.

Nem véletlen, hogy már a romániai módszerváltás után a néhány lelkes székely fiatal által alapított Székely Ifjak Fóruma Székelykeresztúr határában két településnév-táblát állított fel a helyi önkormányzat támogatásával. Miért? Azért, hogy minél többekhez jusson el a rovásírás léte és művelésének fontossága. Kezdeményezésüket akkor sajnos nem követték más önkormányzatok, sőt a település megújult vezetése 1990 második felében eltávolíttatta az akkor kitett táblákat. Itt most talán mindegy is, hogy rosszindulatból, személyes ellentétek miatt vagy azért, mert ezzel akarták elejét venni már akkor annak a ma is megfigyelhető román tendenciának, hogy a székelységet a magyarságtól külön népként határozzák meg. A lényeg, hogy a kezdeményezés megakadt.

Ennek ellenére szórványosan az ezt követő egy-másfél évtizedben is előfordultak tábla-kihelyezések (például 1998-ban Székelyudvarhelyen), mígnem 2003-ban a Székely Nemzeti Tanács útjára indította a rovástábla-állítási mozgalmat, amelyhez a Rovás Alapítvány 2010-ben csatlakozott a műszakilag és jogszabályilag is helytálló, fémből készült közúti helységnév-táblák szabványának kidolgozásával. E fehér alapon, zöld keretben, piros betűszínnel róvott táblák első „példánya” került kihelyezésre 2010 augusztusában Bugacon.

Kárpátaljai helyzetkép

Ilyen típusú táblák kerültek ki Kárpátalján is szám szerint tizenkét település határába, ősi írásunkkal jelezve az utazónak, hogy magyar településeken jár. A táblákat – levéve a helyi önkormányzatokról elkészítésük és kihelyezésük anyagi terheit, vagy annak egy részét – Kovács Béla jobbikos EP-képviselő finanszírozta, lehetővé téve azt, hogy szellemi örökségünk e lényeges elemének ápolása Kárpátalján se váljon anyagi kérdéssé.

Ezeket a táblákat vetette le Nagydobrony polgármestere, méghozzá a hírek szerint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi elnöke, Hidi László nyomására, akinek vélhetően szintén nem önmagától támadt ez az ötlete, hanem gyaníthatóan felsőbb utasításra cselekedett. Legalábbis erről szól a fáma… Több KMKSZ-es alapszervezeti vezető egybehangzóan állítja ugyanis, hogy a KMKSZ országos elnöksége kérte őket, hogy lépjenek fel a rovástála-állításokkal szemben. Az eredeti terv állítólag nem ez volt, hanem még a meglévő táblákat is le akarták szedetni, azzal az ürüggyel, hogy azokat a KMKSZ által állított magyar nyelvű táblákra szerelték fel. Szerencsére azonban volt a szervezet elnökségében olyan, aki ez ellen szót emeljen (hagyjuk névtelenségben őt, de ezúton is köszönjük neki). Így tehát maradt az, hogy a jövőben lehetőség szerint akadályozni fogják új táblák állítását. Jó lenne azt hinni, hogy csak valami félreértésről, befeketítési szándékról, egyéb gaz ármányról van szó, és egy szó sem igaz abból, hogy nemzeti ügyek képviseletére esküdött szervezet berkeiben ilyen dolgok történhetnek.

Sajnos azonban több, hasonló ügyről is tudomást szereztünk az elmúlt hónapok során. A nagydobronyi eset mellett példának okáért Badaló település KMKSZ-es polgármesterének ment neki a helyi KMKSZ-elnök a rovástáblák felállításának engedélyezésével kapcsolatban, aki így vissza is lépett attól, de Asztély község KMKSZ-es polgármesterasszonya is visszautasította a rovástábla-állítást.

Ennél is csúnyább, ami Gut községból jutott vissza a Jobbikhoz. Felháborodott szimpatizánsunk szerint Sin József, a KMKSZ beregszászi járási szervezetének elnöke, a KMKSZ országos elnökségének tagja megpróbálta megakadályozni Gut képviselő-testületének rovástábla-állításra vonatkozó szándékát. Miután a testület mégis az avatás mellett döntött, Sin úr nyomás alá helyezte a polgármestert, hogy személye és szervezete jóindulatának megőrzése érdekében (magyarul, hogy ne essen el az egyébként nem túl módos falu különböző támogatásoktól) vonják vissza táblaállítási szándékukat. A település derék előjárója azonban továbbra is ellenállt, bár a szükséges forrás a falu részéről még nem áll rendelkezésre, a testület határozata továbbra is érvényben van.

Kit zavar egy rovástábla?

Már csak ezt az egy kérdést kell(ene) tisztázni. Nem biztos, hogy menni fog. Mert vajon kit zavar az, ha egy település határában, az oda vezető úton – Kárpátalja esetében – az ukrán és esetleg magyar nyelvű tábla mellett egy rovásírással készült tábla is jelzi azt, hogy hol jár az utazó? A Rovás Alapítvány áldozatos és áldásos munkája következtében ugyanis ma már többszáz ilyen tábla hirdeti összetartozásunkat a Kárpát-medence minden szegletében Beregszásztól Siklósig, Szentgotthárdtól Csíkszeredáig. Elég csak megtekinteni az Alapítvány honlapján található térképet.

Vajon az lehet a gond, hogy jobbikos EP-képviselő támogatja a kezdeményezést, mint ahogyan az anyaországban, vagy Erdélyben és a Felvidéken is a Jobbik karolta fel leginkább a rovástáblák ügyét? Miért nem támogatja akkor más is? A Rovás Alapítvány oldalán az olvasható, hogy a szervezet táblaállítási rendszerét „bárki igénybe veheti és veszi is: magánszemély, társadalmi szervezet, cég és önkormányzat”, illetve „Eredményesség tekintetében a politikai pártok közül eddig a Jobbik helyi szervezetei ragadták meg a táblaállítási lehetőséget leginkább, de mivel a magyarországi településeknek még csak kevesebb, mint 10%-ában van rovástábla ... a további lehetőségek a versengésre és a számszerű "győzelemre" a Fidesz, MSZP, KDNP, DK, LMP számára is szinte korlátlanok.”

Ráadásul a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség eddig minden nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy – az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben – ők a kárpátaljai magyar nemzeti örökség és a magyar érdek következetes képviselői. Ebbe pedig – úgy vélem – a rovástáblák ügyének is bele kellene férnie. Vagy legalább a táblák elviselésének. Szeretném hinni, hogy nem a Fidesz keze van a dologban! Szeretném hinni, hogy nem a „nemzeti kétharmadot” zavarják e táblák, amelyek bizonyos értelemben a Jobbik jelenlétének bizonyítékai is lehetnek. És ha nem erről van szó, akkor szeretném hinni, hogy akik most e táblák ellen küzdenek, el tudnak számolni a saját lelkiismeretükkel is, és nem csak egyfajta kimondott, vagy leginkább ki nem mondott elvárásoknak, kényszereknek kívánnak megfelelni.

Lehet persze jobbikos ügyet csinálni ebből, de számunka a rovástáblák állítása nem politikai kérdés, annak sokkal több! Őszintén bízom benne, hogy ezt azok is belátják, akik számára bár szintén fontosak nemzeti ügyeink, de az elmúlt hónapokban ezért vagy azért, de mégis e kezdeményezések akadályozóiként léptek fel. Bízom benne, hogy átgondolják álláspontjukat, és esetleg már velük is találkozhatok most vasárnap, amikor Borzsova község állít rovástáblákat, az ünnepségen ugyanis magam is részt veszek majd. Annál is inkább bízom benne, mert a hírek szerint Borzsovára is mentek telefonok…

Legyen tehát közös, nemzeti ügyünk hagyományaink és örökségünk büszke felvállalása! Hirdesse minél több rovásírásos tábla nemzetünk jelenlétét és élni akarását minél több kárpátaljai településen! Nem kéne ugyanis megvárni, míg az ukrán állam lép fel a táblaállításokkal szemben a kárpátaljai magyarság egymás közti marakodását és megosztottságát látva.

Szávay István

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője

alfahir.hu

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Németh Márton

Friss

1