Ön szerint van keresnivalója a temetőben a politikának?

Egyre jobban sajnálom, hogy Jirí Menzel és Bohumil Hrabal nem 30 évvel később és nem Magyarországra születtek. Mert abból, ami ebben itt folyik, egy egész életművet megalkothattak volna. Ami tegnap Csepregen történt, az egyenesen könyörög a két mester tolla és kamerája után.

A dunántúli kisváros temetőjében felújították a ravatalozót, szép, új tetőt kapott az épület. E rendkívüli jelentőségű eseménynek az alkalmából nemcsak a Vas Megyei Temetkezési Kft. vezetője, Kiskós Ferenc, illetve a polgármester, Vlasich Attila volt jelen, de meghívták a térség országgyűlési képviselőjét, Ágh Pétert is. Ők hárman nem szúrták ki a helyiek szemét azzal, hogy csak úgy átvágták a nemzeti színű szalagot - beszédet is mondtak.
 
Igen, egy ravatalozó átadásán. Igen, mind a hárman. 
 
 
A Kádár-korszak legszebb pillanatait idéző rendezvényről Rába Kálmán jobbikos megyei képviselő blogján bukkantam - aki alaposan kiakadt a történteken. És az a helyzet, hogy igaza van. 
 
Ép erkölcsi érzékű politikus temetőbe, iskolába és kórházba csak magánemberként, esetleg intézménybejárás alkalmával teszi be a lábát. Ha a buzgómócsing polgármester elhívja oda, akkor udvariasan visszautasítja, esetleg baráti jó tanácsként neki is javasolja, hogy egy ravatal épület avatásán inkább csak vendégként jelenjen meg, vagy leginkább sehogy. 
 
De, ha már épp erkölcsi érzéke nincs, mert azt a kormányzáshoz vezető rögös út árkaiban már elhagyta - akkor legalább ízlése legyen. Ami felordít benne, ha ennyire ordenáré balkáni suttyóként készül viselkedni. Vagy legalább egy ködös emlékkép a késő-nyolcvanas évekből, esetleg a szülők regéi a létező szocializmus nevű abszurd filmvígjátékról. Ami pont ilyen jelenetekkel volt tele - és többek közt az ilyen jelenetektől volt olyan gusztustalanul szánalmas.  
A ravatalozót avató képviselő úr a TSZ szerelőállomást átadó párttitkár 21. századi klónja. Menzel és Hrabal hatalmas mozit csinálhatnának belőle. Csakhogy az ő filmjeiket csak nézni vicces - szereplőnek lenni bennük nagyon szar. 
A főszereplőknek égő, a statisztáknak megalázó. Ezért is csinálták annak idején. Hogy a főszereplők szembesüljenek vele, mennyire undorítóak, a statiszták meg ráébredjenek, micsoda macskajancsik vezetik őket. 
 
A mi filmünk sztárjai ott ülnek a hatalom csúcsán, és soha a büdös életbe nem fog leesni nekik, hogy az életük nem egy hollywoodi tündérmese, hanem nyomorult kelet-európai groteszk. De ez a mozi mindaddig forogni fog tovább, ameddig lesz hozzá elég statiszta...