2015. 05. 14. 19:52

Szimpatikus és megtámadhatatlan végrendelet

Jócskán negyven felettiként egy bizonyos (szerintem megfelelően tág) határok között mozgó zenei világgal szimpatizálok már egy jó ideje, és a hallgatni szándékozott mondanivalóról is határozott elképzeléseim és igényeim vannak, így meglehetősen nehéz dolga van annak a (számomra új) zenekarnak, előadónak, aki be szeretne kerülni ebbe a körbe. A jászberényi Magor – kellemes meglepetést okozva – a Fontosabb, mint az életem klipjével és a Testamentum című első nagylemezével szinte pillanatok alatt abszolválta ezt. A pozitív üzenetet és a megkérdőjelezhetetlen hozzáállást közvetítő videójuk azonnal betalált nálam, a márciusi HammerWorld magazin CD mellékleteként megjelent korongra pedig egy ezt méltató kritika miatt figyeltem fel, majd kattantam rá. Az album számait ugyanis elsöprő energia, lehengerlő (de nem öncélúan magamutogató) hangszeres- és izgalmas zenei megoldások, brutális megszólalás, és ami talán még ezektől is fontosabb, súlyos témákat feszegető, de valódi érzelmeket közvetítő, őszinte, és érthetően előadott szövegek jellemzik. Igaz, a fő ének metalcore-osan üvöltős, kiabálós, ezért kérek mindenkit, ne hőköljön azonnal vissza, még ha elsőre kicsit „zajosnak” is tűnik a produkció, mert egy karakteres tiszta énekhang is ugyanolyan domináns mind a tíz dalban, a muzsika pedig a metal különböző irányzatainak (thrash, melo-death, sőt heavy metal) jó érzékkel megkomponált elegye. Szóval, gyors visszaásás az alapokig, mert, hogy hol voltak ezek a fiúk eddig? Ami egy rövidke utánjárással azonnal kideríthető: már nyolc éves a zenekar, és működésük első pár esztendejében a demóik, klipjeik, valamint rendkívül aktív koncertezésük miatt egy sikeres karrier elé néztek, kettesével-hármasával vették a szamárlétra fokait. Azonban különböző okok miatt először csak megtorpantak, majd egy hosszabb leállásra is kényszerültek… Innen Sápi Márton dobos és Speck Roland énekes meséli tovább a történetet.

 - A Magor története – szerintem nem csak számomra – egy kicsit furcsa (lehet, hogy nem túlzok, de már-már érthetetlen), hiszen egy nagyon biztató kezdés után elég hosszú szünetet tartottatok, szó szerint eltűntetek, most meg ripsz-ropsz itt van egy bivalyerős új lemez! Mi történt veletek az utóbbi néhány évben?

Sápi Márton: - Egy zenekar valamirevaló működéséhez sok minden kell, de a legfontosabb a személyes egység. Zeneileg és emberileg is rendben kell lennie egy bandának ahhoz, hogy meg tudja ugrani azokat az egyre magasabb akadályokat, amik után mindig egy kicsit előrébb juthat. 2010 és 2012 között volt egy dobos csere, és szinte jöttek-mentek az emberek a szólógitáros poszton, mire stabillá vált a jelenlegi felállás. Erre az alapra már lehetett építkezni. Nem akartuk elaprózni az erőnket, tudtuk, hogy nem lehet tovább halogatni egy teljes nagylemez anyag megírását, felvételét. Ehhez viszont idő kellett.

Speck Roland: - A 2013-as esztendő a dalszerzésről szólt. Tele voltunk mindenféle érzésekkel, amik az időközben eltelt két-három év során felgyülemlettek bennünk és most a világra szabadítottuk őket. Ez lett az eredménye.
2014-ben a felvételekkel és a megjelenés előkészítésével foglalkoztunk. Közben koncertezni is volt időnk, tudtuk tesztelni az új dalokat élőben. Mondhatni, tavaly visszakerültünk a fesztivál vérkeringésbe is, és úgy érezzük, hogy ezek az élmények pozitív hatással voltak a végeredményre.

 - Két kérdés erejéig tekintsünk vissza a nagyon kezdeti időkbe. Miért lettetek Magor?

S.R.: - Először a Hungáriára gondoltunk, de valaki szólt, hogy az már foglalt. Meg a Modern Hungária is. (nevet) Inges Zoli (tiszta ének, basszusgitár) találta ki a Magor nevet, mint a zenekar alapítója, mi pedig nem ellenkeztünk.

S.M.: - A nyilvánvaló utalásra az eredetmondán túl a Magor magot is jelent, vagyis mindennek a kezdetét, eredőjét.

 - A zenekar megalakításakor milyen terveitek voltak? Milyen kaliberű csapatnak álmodtátok meg a Magort? Határozott elképzelésetek volt a hangzásról, stílusról, szövegvilágról vagy ezek fokozatosan váltak tudatossá?

S.R.: - Hát, már akkor is közös kedvencnek számított az Unearth, a Killswitch Engage, a Lamb of God… szerintem zeneileg valami ilyesmit akartunk, de ahogy most sem, akkor még inkább nem volt közünk az egészhez. (nevet)
Így utólag visszatekintve szórakozni és alkotni akartunk. Valamit, ami torz, hangos és őszinte. Csak később egymásra épültek a dolgok és eljutottunk ide, ahol most tartunk. Emlékszem, egyszer megkérdeztem a többieket, hogy miről írjak szöveget? „A lovagokról.” – jött a válasz valakitől. Mire én: „Hülye vagy?” (nevet) Úgyhogy inkább a saját világunkból merítünk ezen a téren, a dalszövegek az életünkből mesélnek el történeteket.

„Amikor az élet már nem szól egyébről,
mint a pénzért folytatott örökös küzdelemről,
Amikor a jövőképünk kizárólag
a holnap megélésére korlátozódik,
A folytonos megfelelési kényszer hatására,
a legszebb álmainkat és céljainkat dobjuk el,
Amikor a rengeteg gond miatt,
eluralkodik rajtunk a stressz és a depresszió,
Amikor mindezek miatt azokat bántjuk,
akik a végsőkig kitartanak mellettünk,
szeretetüket észre sem vesszük, a miénket át nem adjuk…”

 - Hogyan kerültetek az Edge Records-hoz? Ti kerestétek meg a kiadót vagy ők láttak fantáziát a mellékletes megjelenésben és ajánlották fel, hogy igazoljatok hozzájuk?

S.M.: - Mi kerestük meg őket még 2014 tavaszán, ahogy több más kiadót is, hogy megtudjuk, mik a lehetőségeink. Ezeket átbeszéltük, és akikben láttunk fogékonyságot a dologra, azokkal abban maradtunk, hogy amint befejeztük a felvételeket a stúdióban, az elkészült anyaggal a kézben tárgyaljunk újra. A HammerWorld mellékletes megjelenési forma volt mindig is az „A terv”, a kérdés csak az volt, elérhetjük-e ezt a célt. Úgy érzem, a zene meggyőzte őket, mert miután elküldtük a kész anyagot, már csak a részleteket kellett velük megbeszélni. Szerintem jobban nem is dönthettünk volna, hogy az Edge Records-szal egymást választottuk.

 - Milyen technikával dolgoztok? Próbatermi össznépi alkotás vagy otthoni egyéni számírogatós módszer eredménye a Testamentum CD-re került dalcsokor?

S.M.: - Néhány korábbi szerzemény is felkerült erre az albumra, amelyek még 2009-2010 környékén íródtak. Persze azóta sokat csiszolódtak ezek, volt olyan, amit szinte a felismerhetetlenségig átformáztunk. A Testamentum lemez gerincét azonban az új dalok alkotják, melyeken 2012 végén kezdtünk el dolgozni együtt. Mile Gyula, a gitárosunk csatlakozásával vérátömlesztésként hatott ránk az a sok zenei ötlet, amit elhozott a próbákra.

S.R.: - Gyula hozza a számok alapját képező gitártémákat, sőt igyekszik a dalokat a lehető legjobban kidolgozni, és rögzíteni is. Volt olyan, amit meghagytunk az ő elképzelései szerint, és volt olyan, amit teljesen szétcincáltunk a próbán, a refrénből verzét csináltunk, az elejét a végére tettük és így tovább. Szerencsére hamar túlteszi magát az ilyenkor elszenvedett traumán (nevet) …és hamar partnerré válik abban, hogy a legjobbat hozzuk ki az ötleteiből.

 - Nektek elárulom (de remélem nincs harag), hogy nem éppen a szívem csücske a metalcore előadásmód, azonban ti megvettetek kilóra, mégpedig azonnal! Ennek több oka is van. A leglényegesebb, hogy a durva ének mellett olyan furfangos tiszta énektémákkal pakoltátok tele a lemezt, hogy ezek észrevétlenül beférkőznek az ember mindennapjaiba, és néhány hallgatás után önkéntelenül is dúdolgatni lehet őket. Konkrétan mennyi idő alatt állt össze ez az új lemezanyag?

S.M.: - 2012 őszén írtuk meg az első közös dalt ezzel a felállással, mely az Isten nézd (A fiad visszatért) címet viselte, én innen számítom a tudatos készülést a lemezfelvételre, még ha három régebbi szám is rákerült a korongra. A stúdiómunkálatok pedig végül idén év elején fejeződtek be. Sok apróság – főleg a szövegek terén – még a felvételek alatt is változott, hiszen sokszor csak visszahallgatva jön rá az ember, hogy mi az, ami a próbateremben még jó ötletnek tűnt, de lemezen már kevésbé működik, vagy épp fordítva: a próbateremben sosem jutott volna eszünkbe, de a stúdióban elkapott minket az ihlet és hozzátettünk a dalokhoz némi pluszt: vokálsávokat, effekteket. Ebben egyébként nagy segítségünkre volt Brucker Bence, a lemez hangmérnöke.

 - A szövegeitek nagyon súlyosak, és úgy gondolom, kell egy bizonyos életkor meg egy pár nagyobb pofon az élettől, hogy igazán, teljes mélységében megértse mindenki a sorokat,  mondanivalót. Az énektémákat már eleve a szöveg megírásakor leosztjátok egymás között, vagy csak a zene megszületése után döntitek el, hogy melyik lesz Rolandé és melyik Zolié?

S. R.: - Zoli az első. Megnézzük hova tud jól dallamot énekelni, amit ő szépen meg is ír magának. Aztán a „maradékot” elosztjuk. Ekkor megvan az alap, természetesen „amerikaiul”. (nevet) Majd jön a szövegírás, ami már egy nehezebb feladat. Mert ahová halandzsában „a” vagy „á” betűt énekel Zoli, oda nem írhatok a magyar szövegben „e” vagy esetleg „ő” betűt, mert más lesz az íve az egésznek és akkor a dallam mehetne a kukába. Amikor elveszek a sűrűjében, Marci nagyon gyorsan és precízen segít.

 - A lemez egészét végighorzsoló riffhegyek mellett még a rendkívül technikás és dallamos ikergitáros szólók vettek le igazán a lábamról! Zeneiskolai növendékek voltatok, vagy magántanárhoz jártatok, esetleg autodidakta módon sajátítottátok el ezt a fajta játékstílust és tudást?

S. M.: - Specki elvégezte a Hörgésipari technikum kiabálás karán az üvöltés szakot, aztán süvöltésből doktorált.

S. R.: - Zoli és én nem tanultuk, de Gyula például elvégezte a konzervatóriumot. Marci is járt zeneiskolába, meg magántanárhoz is, utóbbit Rolika (Kátai Roland, gitár) is átélte, ő Alapi Istvánnál (Edda Művek) tanult.

 - A Ragyogj című számban Áron András, vagyis Apey vendégénekel. Ő hogyan került a látókörötökbe, mikor nem egészen a ti stílusotokban mozog a saját zenekarával?

S. M.: - Kicsit gondban voltunk azzal a dallal, nem voltunk benne biztosak, hogy illik-e a lemezre. Zolinak jött egy ötlete, hogy a verzékre Specki üvöltése helyett valami karcos, stoner stílusú ének illene. Elkezdtünk közreműködőkön agyalni, mert úgy gondoltuk, színesítené a lemezt.

S. R.: - Amikor Apey még a Neck Sprain tagja volt, játszottunk egy pár bulit együtt, innen az ismeretség. Volt még egy-két név a tarsolyban, de Apeyt ismertük a legjobban, őt kérdeztük meg legelőször és mivel – nagy örömünkre – igent mondott a közös munkára, így ennél a verziónál maradtunk.

S. M.: - Végül máshogy oldotta meg a feladatot, mint amit eredetileg elképzeltünk, de nagyon tetszett a végeredmény, és a sok pozitív visszajelzés miatt örülünk, hogy nem hagytuk le ezt a dalt a lemezről. Sőt, még a Petőfi Rádióban is játszották, amin nagyon meglepődtünk.

 - A Fontosabb, mint az életem című szám miatt kérdezném, hány apa van a zenekarban? Mi inspirálta ennek a dalnak a megírását?

S. R.: - Egyelőre három, de ez folyamatosan változhat. (nevet) Mi inspirálta? A szeretet, a csodálat, a gyerekek tisztasága, és az őszinteségük. Ez az idézet nem tudom honnan származik, de nagyon bennem maradt: „Az anya életet ad a gyermekének, s a gyermek új életet ad az apjának, egyetlen érintéssel, amit soha nem felejt el.” És ez tényleg így van.
Aki szülő, azt megérinti ez a dal, és nekik nem kell miről beszélni. De kaptunk már olyan levelet is, hogy valaki mindig a barátnőjére gondol a szám hallgatásakor.

S. M.: - Több barátom mondta, hogy e dalnak hallatán komolyan kedve támadt gyereket csinálni, szóval a magyar népesedési politika jön nekünk eggyel! (nevet)

 - Úgy tudom, egyszer már kútba esett anyagiak híján egy lemezfelvételetek. Most viszont az ország legjobbnak mondott stúdiójában, a SuperSize-ban dolgoztatok. Időközben megnyertétek a lottó ötöst vagy támogatók sorakoztak fel a zenekar mögé?

S. M.: - Konkrétan ilyen nem volt, hogy már egy tervezett lemezfelvétel kútba esett volna, inkább az emberi tényezők, a tagcserék miatt húzódott ez így el. Azzal sikerült számunkra még kibírható összegre csökkenteni a felvétel költségeit, hogy a gitárokat nem a SuperSize-ban, hanem Jászberényben, Gyeniss Gyuri barátunk (Krízis zenekar) házistúdiójában vettük fel, amiért ezúton is nagy köszönet neki, és a felvételi hangmérnök Pócz Laci bácsinak is. De mindannyiunk számára ez komoly anyagi befektetés volt a zenekar jövőjébe. Nagy cégek vagy vállalkozók még nem álltak be mögénk anyagi szponzornak, pedig folyamatosan próbálkozunk.
Ellenben arra nagyon büszkék vagyunk, hogy a Grave Grinder Clothing, egy feltörekvő ruhamárka mellénk állt, és igyekszünk segíteni egymást, amiben tudjuk. Médiapartnereink vannak még, mint a HammerWorld és a Vaskarc, valamint a Photo:in-visible-nek is rengeteget köszönhetünk.

 - Nekem úgy tűnik, nem volt hiábavaló a befektetett energia és munka, mert remek kritikákat kaptok a lemezre, a Road-dal toljátok végig a tavaszt, nyáron pedig jó néhány fesztiválon lehet veletek találkozni. Ti is így látjátok? Hogyan érzitek most magatokat a bőrötökben?

S. M.: - Talán el sem hinné az, aki egy jó szót odaír az oldalunkra, vagy üzenetet küld nekünk, hogy mekkora erőt adnak ezek a kommentek, levelek. Ez visz minket előre. A szakmai visszajelzéseket is nagyon éhezzük, és valóban rengeteg dicséretet kaptunk a munkánkra. Rengeteget melóztunk ezekért az eredményekért, de látjuk azt is, hogy ez egy sziszifuszi küzdelem. Viszont folyamatosan olyan élményekkel és olyan barátságokkal gazdagodunk a zenélésnek, turnézásnak köszönhetően, amiért megéri csinálni.

S. R.: - Nem tudom, hogy megtérült-e vagy valaha megfog-e térülni, amit beletettünk. De őszinte leszek, amíg ezt szeretetből, őszintén csináljuk, miközben örülünk egymás társaságának, sőt, még alkotni is tudunk, ez a kérdés nem fontos. Én személy szerint veszett büszke vagyok a Testamentumra és arra, hogy ezzel a négy emberrel zenélhetek. (nevet) Úgy hogy a kérdésedre válaszolva: igen, jól érezzük magunkat!

 - Külső szemlélőként az jön le, hogy így öten nagyon egyben vagytok. Mi a következő cél?

S. R.: - Igen, ez így most nagyon összeállt. Ebből a felállásból már csak zsákban lehet távozni. (nevet)

S. M.: - A következő cél, hogy lejutunk az aktuális koncertre, és 110%-ot nyújtva meghalunk a színpadon, mint mindig. Aztán jöhet a következő állomás.

 - A zenekarral májusban még Keszthelyen, Jászberényben és Dunaújvárosban lehet találkozni, nyáron pedig több fesztiválon is fellépnek. A pontos helyszínekről és dátumokról a honlapjuk ad tájékoztatást.

Fotó: Radó Norbert (photo: in-visible)