Választás a Duna jegén

1458. január 24-én közfelkiáltással, a köznemesség és a főnemesség közös döntésével Hunyadi Mátyást királlyá választották. Ez az esemény azért emlékezetes a magyar történelemben, mert a nemzet tagjai egységesen döntöttek úgy, hogy Hunyadi János kisebb fia legyen királyuk.  

varElőkészületek sora

Pillantsunk vissza, hogy mi történt jó fél évezreddel korábban. A Budán és Pesten polgárok és köznemesek, de még az utca népe is nagy izgalommal várta, hogy kire esik az országnagyok választása. Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály nagy sereget toborzott, biztos akart lenni abban, hogy unokaöccse kapja meg ezt a címet.

Egyes vélemények szerint a fegyverek árnyékában akarta kikényszeríteni a kedvező döntést, mások viszont tudni vélik, hogy a haderő felsorakoztatása csak biztosíték volt, Mátyás sorsáról a döntés már két héttel korábban megszületett, amikor a Szilágyi testvérek rávették Garai László nádort, hogy ő is a kis Hunyadi trónigényét támogassa.

Sőt, a Szilágyiak Vitéz János, akkori váradi püspök révén megszerezték a Szentszék jóváhagyását, így már külpolitikailag sem volt akadálya annak, hogy Mátyásból magyar király legyen. A felfokozott fővárosi hangulatban végül a főurak és a köznemesek egyhangúan az alig 15 esztendős ifjút hirdették ki királynak. Igazi különlegesség volt, hogy a választás nem Rákos mezején, hanem a befagyott Duna jegén történt.

Mátyás, az igazságos

Hunyadi Mátyás eközben Prágában, Podjebrád György udvarában raboskodott. A cseh kormányzó úgy tekintett az ifjúra, mint lehetséges királyjelöltre, ezért jól bánt vele. Minden úgy történt, mint a mesében, a sokáig mellőzött ifjút egyik nap Podjebrád magához hívatta, az asztalához ültette. Akkor tudatta vele a budai országgyűlés döntését, vagyis, hogy őt, a prágai rabot magyar királlyá választották! Gyorsan rábeszélte az ifjú királyt, hogy szabadon bocsátása fejében vegye el lányát, Katalint. Így a raboskodó ifjúból hamarosan a kormányzó veje lett, ki rövid idő alatt felvirágoztatta a Magyar Királyságot, Európa egyik leggazdagabb és legszebb országát.

Éljenző tömeg

Mátyás február 8-án távozhatott Prágából és hamarosan megérkezett Budára. A küldöttség is a befagyott Dunán haladt. Útközben ujjongó tömeg kísérte. Antonio Bonfini itáliai származású, de Mátyás udvarában tevékenykedő történetíró így foglalta össze az akkori eseményeket: „Miután pedig nyilvánosan kihirdették, egész Magyarország örvendezésbe és ünneplésbe kezdett.

A legkülönbözőbb korúak a falvakban és városokban az öröm legkülönbözőbb jeleit mutatták, ami a korábbi királyoknál sosem volt látható. Trombita, dob, síp, tánc, énekszó mindenfelé, szerencsekívánatok hangzottak sok napon át: Éljen Corvinus Mátyás király, éljen a haza atyjának fia; éljen szabadítónk sarja; éljen a többi Corvinus; éljen Mátyás, a mi reménységünk; éljenek Pannónia főemberei is, akik megválasztották; éljen egész Magyarország! Az idegenek elnyomó uralma alól ő fog minket felszabadítani; atyja példájára diadalmaskodik a törökökön; ő ment meg minket a csehek rablásaitól és pusztításaitól; ő kergeti el a polyákokat, ő töri le az alemannok gőgjét. Az új királyért könyörgéseket tartottak, és mindenfelé misét mondtak.”

OB