2012. 09. 02. 08:05

Vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy hősi halála

Az Utolsó Bevetés- Vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy hősi halála – címmel jelent meg a napokban egy történelmi témájú könyv,- Zetényi-Csukás Ferenc hadtörténeti kutató tollából. Érdekes téma, érdekes ember. Az íróval beszélgettem a könyvről, a titkokról, az emberről, akinek örök szerelme a történelem. A valós történelem.

- Valami furcsa önkívületben veted bele magad a kutatásokba, legyen szó a Horthy-korszakról, családfáról, vagy akár repülős tisztekről. Gyerekkorodban is így tervezted?

- Mindig vonzott a közelmúlt története, a történelem. Az élet persze néha másként rendezi. Édesapám álma az volt, hogy rendőr legyek. Így a Rendőrtiszti Főiskola vagyonvédelmi szakát végeztem el, a felsőfokú biztonságszervezői és magánnyomozói szakkal együtt, ám az egyenruhát soha nem vettem fel. Ehhez képest az Újpesti Gépelemgyár energetikusaként dolgoztam. Később, amikor már megtehettem, kiváltottam a magánnyomozói engedélyt és vagyonvédelmi céget alapítottam. Így a cég mellett már megengedhetem magamnak, hogy belevessem magam a kutatásokba és írjak.

- Honnan jött az ötlet- a szomorú évforduló aktualitásán kívül-, hogy a „kiskormányzó” utolsó bevetésével és halálának körülményeit kutasd, és rá szánd magad a hosszú és nehézségekkel bíró „nyomozásra” és levéltári munkára?

- Egy vallomással is tartozom, Horthy István közvetlen katonai parancsnoka és barátja volt Zetényi Csukás Kálmán repülő alezredes, akinek rokonsága okán elfogultsággal is vádolhatnának jövőbeni kritikusaim. Éppen ezért választottam a tényfeltárás objektív módját, hogy jórészt a korabeli sajtó és média állásfoglalásait használjam fel munkám során. Egyre kevesebben vannak már élő szemtanúk a Horthy István repülőtragédiájának megélői közül. Ez a sajnálatos tény adja kezembe a tollat, hogy leírjam az utókor számára. Az igazság a részletekben bújik meg. Csak az érdemes a megörökítésre, ami valóban megtörtént, minden szépítés és túlzás nélkül. Ennek lehet csak hitele, megtartva a törvényt, mindig csak az igazat szabad és kell elmondani, hogy tanulhasson belőle az utókor. Igaz az a latin mondás: a történelem az élet tanítómestere, de csak akkor, ha az igaz, és nem tudatosan ferdített valótlanságokból áll össze.

- Ennek fényében akkor felteszem a kérdést: mi történt hetven éve az orosz fronton a magyar vadászpilóták repülőterének légterében?

- A válaszom a száraz és szenvtelen tények alapján: Horthy István repülőgépe egy teljes bedöntésű balfordulóból egy pillanat alatt jobbra átperdült, egy pillanatra „hátrahelyzetbe” került és onnan orrát leadva bal dugóhúzóba perdült. A gép körülbelül másfél fordulatot perdült gyors ütemben, majd egy felet már lassabb ütemben, amelynek a végén a perdülés csaknem megszűnt. Ezután hozzávetőleg 70 fokos szögben a gép a földnek ütközött és felrobbant. Amennyiben érzelmileg kívánok a kérdésedre válaszolni, úgy azt mondanám, hogy Magyarország „reménysége” halt hősi halált azon a hűvös hajnalon.

- Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha...?

- A történelem nem ismeri a „ha” és a „volna” fogalmait, de mégis érdemes eljátszadozni a gondolattal, hogy „ha” az 1944. októberi kiugrási kísérlet során Horthy István kormányzó helyettes az édesapja mellett lehetett „volna”, vagy külföldről segíthette „volna” hazánk érdekeit, akkor- és ezen minél jobban eltöprengünk, annál inkább biztosabbak lehetünk abban -, hogy valószínűleg másképpen alakul a 2. világháborúból való „kiugrásunk” forgatókönyve és eredményessége. Talán egész Magyarország jövője.

- Mennyiben ad többet Horthy főhadnagy utolsó útjáról a könyved, mint az eddig megjelent kiadványok?

- Nézd! A repülőszerencsétlenség után legendák keltek szárnyra a főhadnagy úr halálával kapcsolatban. A könyv az összes alternatívát körbejárva kíván választ adni a kérdésre.

Az alkoholos befolyásoltságáról szóló pletykákat elsősorban a nácik terjesztették, de bajtársai, közöttük Csukás vk. alezredes, - aki az eseményt követő napokban személyesen utazott Gödöllőre a Horthy-családhoz- határozottan cáfolták az állítást. Az ittasságot, tehát biztosan kizárhatjuk.



A pilótahiba és a vadászgép meghibásodása merült fel még a lehetséges tényezők között. A Héja-repülőgép hiányosságait minden vadászpilóta ismerte- ezek között volt az is, hogy szűk kanyarban könnyen „megcsúsznak”. Ez már előzőleg Horthy Istvánnal is megtörtént, de akkor a 4000m-es magassága lehetővé tette a veszélyes manőver kivédését. A főhadnagy számos világkörüli és nehéz repülésen vett részt civilként és a Héja vadászgéppel is neki volt az egyik legmagasabb repülési óraszáma.A műszaki hiba a repüléstechnikában sohasem elhanyagolható konstans, de a magyar repülőszemélyzet, akik a „kiskormányzó” gépének kipróbálásával és karbantartásával voltak megbízva, a legjobb szerelők egységéből állt. Felszállás előtt semmilyen repülést befolyásoló műszaki hibát nem talált Bodnár József hangármester, sem pedig Tóth János főtörzsőrmester sem a V-421- es számú vadászgépen.

Végezetül a német szabotázs lehetőségét szokták emlegetni a tragédia kapcsán. Talán ez a legérdekesebb és legtöbb találgatásra okot adó felvetés. Ez a vélekedés, miszerint Horthy István kormányzó helyettest,- akiről tudvalevő volt az angolszászokkal való szimpátiája és nyílt titokként ismert náciellenessége- a németek által kitervelt és végrehajtott merénylet áldozatává vált.

- Engem ez a „német merénylet” érdekelne, beszéljünk róla egy kicsit!

- Ezt valahogy sejtettem! Egyvalami bizonyos: sokan még a repüléskutatók közül sem ismerik azokat a tényeket, melyek szerint Horthy István Héjája 1942. július. 31- én repülőbevetés közben több lövést kapott német pilóták „öntüzéből.” A „szövetségesek” magyarázata szerint a főhadnagy gépét összetévesztették egy orosz Ratával. Bocsánatkérések közepette tisztázták magukat a fegyvertársak. Augusztus 8-án viszont ismét magyarázkodásra kényszerültek, hiszen ismét támadás érte- nyolc találatot kapott - a szövetségesektől Horthy főhadnagy vadászrepülője. Még valami! Az akkori repülőtér helyszínére érkezett egy német meteorológiai csoport-a téli felkészülést szervezni(augusztusban!), akik a szerencsétlenség után néhány órával „eltűntek” a környékről is.



- Hány emberrel sikerült beszélned a még élő szemtanúk közül és milyen bizonyítékokat sikerült fellelned a tragédia okainak kutatása során?

- Én nem hiszek a véletlenekben, biztosan tudom, hogy életünk során vannak emberek, akikkel találkoznunk kell és vannak tárgyak, amelyek „meg kell, hogy találjanak” bennünket. Így kerülhetett hozzám Horthy István személyes hagyatéka, Farkas György, a kormányzó helyettes egykori tisztiszolgájának katonai öröksége és harci naplója a Farkas családtól.

A napló szinte percről percre, óráról órára és napról-napra követi az eseményeket és Horthy István fronton töltött életének minden apró mozzanatát. 1992- ben már felhasználta egy kiadvány a dokumentumot, de Gyuri bácsi 1995- ben bekövetkezett haláláig a teljes hitelesség miatt naplóját kiegészítette, így itt ebben a dolgozatban kerül ez először nyilvánosságra. Azt gondolom, hogy az sem lehet ok nélküli, hogy évek óta szívélyes, baráti kapcsolat alakult ki közöttem és a Horthy- család között. A még élő szemtanúk és leszármazottaik is barátságukba fogadtak, segítve tényfeltárásomat, és bizony furcsa és nem hétköznapi érzésekkel töltött el, ahogyan életre keltek a könyv szereplői az elbeszéléseik alapján. Hadtörténeti kutatásaim során és a jó szerencsém által olyan soha nem publikált szemtanúi visszaemlékezésekre és fotóanyagokra leltem, amelyet munkám megkezdése előtt magam sem remélhettem. 12 korabeli- eddig sehol sem publikált- helyszíni visszaemlékezés és az akkori szemtanúk, Farkas György naplója, Özv. Horthy Istvánné személyes benyomásai és a mai kor kutatásai alapján az olvasó döntheti el, hogy a történtek pontos felidézése és a körülmények alapos górcső alá vétele hozzásegítik –e, a tragédiával kapcsolatos konklúzió levonását.

- A Budai Várban történt bemutató után úgy tudom, a könyved második bemutatására sem akármilyen helyen és nem akármilyen meghívottak jelenlétében kerül sor.

- Igen, valóban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy augusztus 31-én a Budai Várban a Litea könyvesbolt adott otthont a könyvismertetésemnek. Kenderesen szeptember 2-án a Horthy- kastély lát vendégül a barátaimmal. A bemutatók védnökei: Knoll Gyula ny. repülő ezredes, a 83 esztendős repülőlegenda és Szentgyörgyi Dezső ny. pilóta, akinek édesapja volt a legeredményesebb „vadász ász” a 2. világháborúban. Csupán érdekesség végett, Szentgyörgyi őrmester és Csukás Kálmán repülőparancsnokon kívül csak Nemeslaki Zoltán őrmester „kísérhette” a levegőben a kormányzó helyettes főhadnagyot. A vendégeim Horthy István Sharif –Horthy István főhadnagy fia-, Horthy Éva és Farkas György (a főhadnagy tisztiszolgája) lánya, Ilona asszony lesz. Szakmai előadónak a téma egyik legismertebb „nagyágyúját”, Punka György repüléstörténész barátomat hívtam.



- A beszélgetés végén megkérdezem: mit gondol erről az egész történetről Zetényi Csukás Ferenc, az ember ?

A háború szörnyű dolog. Egyetlen áldozat is sok. Horthy István halála az egyik legnagyobb áldozata volt a nemzetnek és a repülős társadalomnak, ám a legnagyobb vesztesége vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak, az apának.

Bárhogyan is történt, Horthy István kormányzó helyettes és repülő főhadnagy az életét adta a hazáért. Hősi emlékét kötelességünk örökké megőriznünk. Nyugodjon békében!

-nk-

barikad.hu