Zárt kapuk, teli pénztárcák - Sepp Blatter és bandája

Milyen lenne az az ideális meccshangulat, amit nem jelentenek fel az UEFA-nál? Miért nem játszik soha zárt kapuk mögött a francia válogatott? A FIFA miért nem az egész futballvilágot átszövő korrupció visszaszorításáért küzd, miért csak a rasszizmus ellen? Tóth Gy. László Facebook bejegyzésében kényelmetlen kérdéseket feszeget.


Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) döntése szerint a magyar labdarúgó válogatottnak zárt kapuk mögött kell lejátszania a Feröer-szigetek elleni Európa-bajnoki selejtező mérkőzést. Az UEFA döntése a Futball a rasszizmus ellen Európában (Football Against Racism in Europe) FARE) nevű szervezet anonim megfigyelőinek három vétséget felsoroló jelentése alapján született. Ezek szerint a nézők egy része tiszteletlenül viselkedett a román nemzeti himnusz eljátszása alatt. A névtelen és azonosíthatatlan, de erkölcsileg nyilván feddhetetlen feljelentők szerint a mérkőzés alatt egyszer románoztak, kétszer cigányoztak a megvadult, ősmagyar szurkolók. Ezt rövid videofelvétel bizonyította. Ráadásul néhány néző a lépcsőkre ülve vagy ott állva nézte a mérkőzést, ami egyébként rendben lezajlott, semmiféle atrocitásra vagy rendbontásra nem került sor.

A FARE önkéntes feljelentői valószínűleg olyan országokból érkeztek, ahol a labdarúgó mérkőzések ökumenikus egyházi szertartásokkal kezdődnek, ezt követően izraeli telepesek fogadnak örökbe palesztin gyerekeket, európai családok pedig muzulmán bevándorlóknak adják át lakásuk kulcsait. Ezt követően közösen elítélik a rasszizmust, az intoleranciát, az antiszemitizmust, a homofóbiát és mindenféle kirekesztő szándékot. A himnuszok és a szivárványszínű síp megszólalása után elkezdődik a mérkőzés, aminek a lefújása után a szurkolótáborok kölcsönösen elnézést kérnek egymástól a túlzott gólörömért. A forgatókönyv megvalósítását az UEFA és a FARE fedhetetlen ügynökei ellenőrzik. Amennyiben számukra nem elfogadható az egész produkció, jelentéseket írnak és büntetnek. Különösen a kiscsapatokkal, és a jelentéktelen országokkal szemben nagyon szigorúak, mert így nem annyira feltűnő egy-két rendhagyó eset elnézése a nagycsapatok esetében. Láttunk már stadionokban horogkeresztet és sárga csillagot, dobtak már be banánt, de a himnuszok alatti fütyülés sem ritkaság. Franciaország mégsem játszik soha üres stadionokban. Sajtóhírek szerint Izraelben rendszeresen feltűnik a Halál az arabokra felirat is, a válogatott mérkőzésein pedig a szurkolók minden labdaérintésnél kifütyülik a palesztin játékosokat. Kétségtelen, hogy Izrael nem Európában van, de ha már valami rejtélyes ok miatt mégis részt vesznek az európai kupákban, akkor velük szemben is érvényesíteni kellene az UEFA szabályait. Az sem világos, hogy ilyenkor hol vannak a FARE hivatásos besúgói? Miért nem hallgatóznak Tel-Avivban és Jeruzsálemben is? Az igen kulturáltnak talált Dél-Afrikában, az egyik világbajnoki mérkőzésen egy rossz arcú fekete jobb kezének mutatóujját a nyaka előtt elhúzva jelezte, hogy legszívesebben elvágná a torkunkat. Miután a televízió élőben közvetítette a mérkőzést a jelenetet több száz millióan láthatták, de mégsem háborodott fel senki. Vagy a feketékkel szemben mások az elvárások? De ha négy felelőtlen magyar hangosan cigányozik, akkor azt videón rögzítik, és azonnal lesújt a bárd?

A két nemzetközi labdarúgó szövetségről, a FIFA-ról és az UEFA-ról szinte mindenki tudja, hogy a megfelelő szintű vezetők megvesztegetése nélkül szinte semmit sem lehet elérni.  A szakmában évtizedek óta terjengő mendemondákat soha nem vizsgálta ki senki. Olyan irracionális döntések születtek egymás után, amelyekre egyszerűen nincs racionális magyarázat. Sepp Blatter, a FIFA elnöke igazi keresztapaként tartott kézben mindent, de úgy tűnik, őt is eléri a végzet. A svájci főügyész a napokban újabb vizsgálatot rendelt el a FIFA elnöke ellen, a szervezet zürichi központjában pedig újabb házkutatást tartottak. Nemrégiben pénzügyi visszaélések gyanúja miatt eltávolították állásából Jerome Valcke-t, az UEFA főtitkárát. De vizsgálat tárgya egy kétmillió svájci frankos tranzakció is, amelynek végén a pénz Michel Platini bakszámláján landolt. Köztudott, hogy tavasszal a rendőrség a FIFA több vezetőjét őrizetbe vette.

De mindez nem számít, mert aligha létezik nagyobb veszély a rasszizmusnál. Aki ugyanis a rasszizmus ellen küzd, az minden gyanún felül áll, ezért évtizedekig lophat, csalhat, hazudhat - mire megbukik. Érdekes, hogy a labdarúgásban nincsenek dopping-ügyek miközben hatalmas, szekrény méretű fekete és fehér óriások száguldoznak az európai pályákon, ráadásul bármikor képesek három naponta 120 percig zakatolni. A jobb beleérző képességgel megáldottak néha előre megmondják az eredményeket, de ennek sincs komoly következménye, leszámítva azt az esetet, ha néhány magáról megfeledkező néző éppen az anonim feljelentők közelében pár percig  zsidózik, cigányozik vagy éppen négerezik. A FIFA és az UEFA zéró toleranciát hirdetve küzd a rasszizmus ellen. Nem a céllal van baj, de az a kérdés talán felvethető, hogy a két meghatározó labdarúgó szövetség nem tenné-e jobban, ha elsősorban a futball, és az azt körülvevő világ szakmai ügyeire koncentrálna.
A rasszizmus elleni harc mellett talán nem ártana a korrupció elleni zéró tolerancia meghirdetése sem!

De a hitelesség megszerzése és a labdarúgás becsületének visszaállítása érdekében a FIFA és az UEFA jelenlegi vezetőinek le kell mondaniuk. Tiszta, számon kérhető és átlátható viszonyokat kell teremteni.

Tóth Gy. László