2014. 08. 23. 17:59

Zsidó trollok támadása

Ahogy a világ közvéleményének egyre nagyobb része fordul a Közel-Kelet eseményei és gázai konfliktus fejleményei felé, úgy látszik megtörni a nyugati világ előtt korábban sziklaszilárdnak hitt Izrael-barát kép a közmédiában. A kesztyűt Izrael a világhálón már évek óta felvette; ám ahogy a katonai akciók és az arab lakosság elleni atrocitások is elfajultak, úgy váltott egyre szélsőségesebb eszközökre.

Ki ne ismerné az internetes trollok, azaz a különböző hírek és bejegyzések alá szánt szándékkal provokatív és felkavaró megjegyzéseket fűző, majd az emberek dühöngésén élvezkedő felhasználók fogalmát? Az embernek alig jutna eszébe, hogy világpolitikai téren, országok lakosságának szélesebb értelemben való támogatása terén vagy – ugyan, hogyan? – katonai téren mérhető hatást kifejtő, és esetleg veszélyes, romboló eredményt hozó jelenségről lenne szó, pedig az igazság az, hogy a trollok jól irányzott és szervezett felhasználásával valós károkat lehet okozni a világhálón keresztül. Mindez nem csupán az internet hatalmára, a hírek áramlásának elképesztő gyorsaságára, vagy az átlagember politikai nézeteinek gyors tágulására vezethető vissza, melyek ma már kommunikációtudományi és szociológiai közhelyek.

Tekintve, hogy a nyugati médiában 1967 óta az utóbbi évekig megkérdőjelezhetetlen volt az Izrael-barát hozzáállás, az elnyomott arab lakosság ügyéért kiálló anticionista megszólalók kénytelenek voltak a világháló kisebb zugaiba menekülni, ha el akarták kerülni a kék-fehér cenzúrát. Az internetes hadszíntéren Izrael az ún. „közdiplomácia” eszközével (héberül haszbara, azaz megmagyarázás) vágott erre vissza, mely nem csupán pár tucat lelkes aktivista Izrael-barát posztolgatását jelenti marginális hírportálokon. A cionista politikum, mely sosem idegenkedett attól, hogy a legalapvetőbb és legkisebb szinten kezdje el szervezni és mozgósítani a diaszpóra zsidóságát, komplett ösztöndíjakat, országokra (Kanada, Anglia, Franciaország és természetesen az Egyesül Államok esetében pedig megyékre) lebontott intézeteket és pénzforrásokat tart fenn a haszbara-csoportok szervezésére; ahogy azt az olvasó elképzelhető, fizetett, kiképzett, és kész sémák szerint dolgozó zsidó fiatalok csoportjai töltik munkaidejüket számítógépeik előtt, fizetés mellett, egy vezetővel felettük, és – a hivatalos verzió szerint – írnak Izrael-barát cikkeket, és magyarázzák el „rokonaik és barátaik” számára, hogy „szigorúan az ő véleményük alapján” miért is hozta meg Izrael állam ezt meg ezt a döntést.

Ennél azonban többről is van szó. A haszbara ugyanis nem csupán a pozitív, azaz Izrael-barát üzenetek terjesztésére alkalmas, hanem szándékos, rosszindulatú rágalmazásra és rombolásra is. A közösségi oldalak aktív használata, a felhasználói profilok frissítése, a kérdőívek, videóüzenetek, a beszédek felvételeinek feltöltése egytől egyig politikavezetési alapot kell, hogy jelentsenek egy nyugati közszereplő előtt, s így ezek az imázsformáló felületek fontos és könnyen sebezhető célpontokat nyújtanak az agresszív trolloknak. Mindenki tudja, hogy pl. egy jobboldali politikus számára milyen mértékben kínos, ha konzervatív bejegyzései alatt náci üzenetek jelennek meg, kefebajszos fotók alatt írogató „támogatók” küldik Auschwitzba a zsidókat, vagy méláznak el azon, hogy Hitler miért is nem fejezte be nagy munkáját. Az ilyen hírekre lecsap a túloldal médiája, a hozzászólásokat lefotózzák, és talán még a másnapi nyomtatott címlapokra is kikerülnek. Ennek ismeretében nem egy bizonyítható esete volt annak, hogy haszbara-aktivisták szélsőséges arab vagy európai náci felhasználónak álcázva magukat elleptek anticionista weblapokat, és nem Izrael-kritikus, hanem nyíltan zsidógyűlölő kommentárokkal árasztották el a bejegyzéseket.

Az elmúlt hónapokban ilyen haszbara-trollok támadták meg a Common Dreams c. amerikai baloldali Izrael-kritikus weboldalt. Míg a szerkesztők humanitárius és emberbarát megfontolásokból igyekeztek rámutatni a rasszista cionista politika vállalhatatlanságára, és próbálták felébreszteni az efféle hírek iránt vak amerikai olvasóközönséget, a haszbara-trollok a zsidók kiirtására buzdító képek és üzenetek kommentálásával ügyködtek az oldal diszkreditálásán. A weblap szerkesztői szerint a kár hatalmas volt: egy korábbi támogatójuk 5000 dolláros adományát vonta meg tőlük, és még „több száz” hasonló pénzforrásuk lépett vissza, mikor szembesült azzal, hogy az oldalt minden bizonnyal nem őszinte anticionisták, hanem vérgőzös nácik és zsidógyűlölők látogatják.

Talán sosem derült volna fény az igazságra, ha egy haszbara-troll véletlenül nem amerikai egyetemének egyik számítógépéről végezte volna áldásos tevékenységét. Az egyetemi internetes hálózatokon végzett tevékenységeket azonban – éppen az ilyen visszaélések okán – szigorúan szűrik, és a meg nem nevezett cionista internet-betyár – akinek az újságírók a „Jason Beck” fantázianevet adták – menten lebukott. „Jason” ilyesféle hozzászólásokkal riasztotta el a weboldal olvasóit: „Csak gondoljátok el, hány millió ember menekülhetett volna meg a judeo-imperialista háborúk ostorától, és a zsidó bankárcápák pusztításától, ha Hitler befejezte volna, amit elkezdett.” „Jason” persze nem egy felhasználói profil alatt regisztrált, hanem nagy hazafias buzgalmában mindjárt 20-nál is több néven írt megjegyzéseket. Választott profilképei között náci háborús bűnösök, arab diktátorok, vérbe áztatott amerikai zászlók és haldokló zsidók szerepeltek (vagy például az, ami oldalt látható). S persze a cikkek alatt elburjánzó gyomorforgató náci üzeneteket, az arra érkezett felháborodott liberális kommentárokat, majd a liberális hozzászólót lezsidózó és a gázkamrákba utasító hozzászólásokat mind-mind ő alkotta. Egyetemi professzorai szerint „Jason” rendes fiú volt, és kezdetekben ő maga is csupán „beidegződésekre” (?) hivatkozott, de végül elismerte, hogy „rossz tanácsokat követett.” A kérdés persze felmerül: kinek a tanácsait? „Jason” ennél többet nem mondott, de nem kell sokat fantáziálni arról, hogy vajon kik akarhattak így lejáratni egy Izrael-kritikus nyugati hírportált.

A haszbarára az izraeli állam rengeteget költ, mivel elsőrangú „internetes katonai eszközként,” kommunikációs fegyverként tekintenek rá. Az állami szinten űzött cionista trollkodás támogatásáról kevés elérhető hiteles adat van, de annyi pl. tudható, hogy míg az izraeli állami sajtóhivatal évi párszázezer dolláros büdzséből dolgozik, addig haszbarára majdnem 9 millió dollárt költött Izrael 2002-ben. Haszbara-támadások érték az ismert és mindenki által használt Wikipédia angol nyelvű oldalát is. Izraeli szerkesztők történelmi és politikai tartalmú lexikon-bejegyzések ezreit írták át saját szemléletük és szájuk íze szerint, melynek végül egy a szerkesztők által kezdeményezett tömeges felhasználó-letiltási hullám vetett véget.

Amikor pedig legközelebb HalálAZsidókra József és Szálasi Adolf boldog kommentárokat fűznek Vona Gábor Facebook-videói alá, jusson eszünkbe, hogy könnyen lehet, hogy fizetett trollok szórakoznak velünk.

Common Dreams nyomán László Bernát

alfahir.hu