2014. 03. 11. 09:26

Zuschlag János, a kívülálló cinikus

Zuschlag Jánossal készült interjúkötet épp a választások előtt egy hónappal került a boltok könyvespolcára. Simon-ügy kivételével amúgy csendesen és unottan csordogáló kampányt mindenesetre kicsit felrázhatja a könyv, így mi is megrohantuk a legközelebbi könyvesboltot, hogy első kézből tudjuk meg, vajon valóban befolyással bírhat-e a kampányra a volt MSZP-s botrányosnak szánt könyve.

kléElső részünkben Zuschlag politikáról, társadalomról, MSZP-ről, Gyurcsány Ferencről alkotott nézeteiből szemezgettünk, a második részben a róla elnevezett mutyiról és botrányról vallott nézeteiből szemezgettünk.

Azt természetesen az olvasóinkra bízzuk, mit hisz el a Zuschlag János által mondottakból, mindenesetre érdekes kortünet a 90-es évek végi, 2000-es évek eleji Magyarországáról, politikáról, korrupcióról. És a jelenről. Mert mire végig érünk a könyvön, bizony felsejlik előttünk a mutyivilág nagyon is komor jelene és elmúlt négy éve.

Zuschlag, a politológus

A politika nagy bűne, hogy soha nem akar őszintén beszélni. Sem Gyurcsány, és Orbán sem, aki a legjobb kádári hagyományokat folytatja a hazudozás terén. Deutsch Tamásig bezárólag. Ebben nem volt a pártok között különbség. Csak azt mondják, hogy neked mi a jó. És közben imádják őket az emberek. Ugyanúgy, ahogy Gyurcsány Ferencet imádták fénykorában, és Horn Gyulát is. Mert azt mondták, amit az emberek hallani akartak. Ezt egy életre megtanulta a politika.

(…)

Ez azt mutatja, hogy az, hogy jó szónok valaki, gyakorlatilag semmit nem jelent a magyar politikában. Semmit az égadta világon. Elég, ha a vezér karizmatikus, az összes többi lényegtelen. Ez igaz mindegyik pártra. Hogy milyen a jó politikus Magyarországon? Hát nem olyan, amit a nagykönyvben meg szoktak írni. Milyen a magyar átlagpolitikus? Negyvenes-ötvenes éveiben járó, elhízott, kövér, unott, gerinctelen férfi. A legtöbbnek bármilyen piacképes állásra alkalmatlan diplomája van. Ez az igazság.

Zuschlag, a cinikus

Sokszor megkérdezték tőlem, hogy egy átlagpolitikust érdekel-e bármennyire is, hogy változtasson az ország sorsán. Mindig jót mosolyogtam magamban már azon is, hogy egy egyáltalán felmerül. Hát valóban ennyire naiv ez a nép? Ennek a népnek tényleg mindent be lehet adni? Az igazság az, hogy az átlag magyar politikus igencsak hamar rájön ara, hogy köze nincs ahhoz, hogy bármit is eldöntsön. Hamar rájön, hogy nélküle dőlnek el a dolgok. Hogy frakcióülésen nem megbeszéljük a dolgokat, hanem bejelentjük a dolgokat.

Zuschlag és Gyurcsány Ferenc

Gyurcsány időnként pszichopata módon tud viselkedni. Ez meggyőződésem,. A saját hazugságait nem hiszi el, viszont nagyon jól elő tudja őket adni. Akárcsak azt, hogy mennyire föl tud háborodni. Nem hiszek abban, hogy az a ragadozó, aki a kilencvenes évek privatizációjában gazdagodott meg, később jámbor növényevővé változott. Egyik nagy baja szerintem, hogy nagyon alpárian tud viselkedni. Megmaradt igazi vidéki tuskónak. Ami leginkább megmaradt belőle számomra, az az ordítás. Gyurcsány mindig ordított. Nem tudom miért, ez volt a heppje. Ha ivott, akkor duplán ordított. Embert annyira bunkón még nem láttam emberekkel beszélni, ahogyan ő tudott. Máskor megalázta és kegyetlenül lekezelte őket.

(...)

Gyurcsány Ferenc jó szónok, de megvannak a maga stiklijei, és egy bizonyos időn túl hallgatva az embernek olyan érzése támad, hogy vagy idegbeteg, vagy pedig valami nagy disznóságot igyekszik leplezni azokkal a széles, maximálisan túlzó és ízléstelen gesztusaival.

(...)

Lendvai Ildikó nagyon jó szónok volt, de hát tekintve azt a hátrányát, hogy nő, hogy értelmiségi, hogy nem szép, ezek így együtt jelentősen behatárolták a lehetőségeit.

Zuschlag és az MSZP, és a Fidesz

Az MSZP, amikor Gyurcsány lett a miniszterelnök, egy nagyon erős önvédelmi reflexiókkal rendelkező közösség volt. A Fideszben abszolút nincs meg ez a belső kultúra, ott rabszolgák vannak. Ott senki nem mer ellentmondani a főnökségnek, ott a dolgok rendkívül egyszerűen működnek. Ott megmondja Orbán Viktor, hogy ez lesz és az lesz. Az MSZP-ben Gyurcsány Ferenc hatalmának a csúcspontján sem tudta elintézni, hogy az ő emberéből legyen a párt elnökhelyettese.

(...)

Kiss Péter olyan láthatóan alkalmatlan ember volt, mindenféle habitus, stílus nélkül, hogy nem lehetett komolyan gondolni miniszterelnök-jelölt legyen. (…) Ott volt egy szerencsétlen Kovács László. Az is csak utazgatni tudott, meg ahhoz értett, hogy minden költséget elszámoljon. Volt egy Medgyessy Péter, aki képtelen volt három mondatot mondani. És ennek a folytatása lett volna egy jellegtelen Kiss Péter, akinek nem volt karizmája, aki kövér volt, aki igazi szürke KISZ-es kisegér volt.

(…)

Egy csomó olyan szempontot fontosnak tartottam, amit az a KISZ-állomány, amely ott volt az MSZP-ben nem tartott annak. Igaz, ezért e tekintetben a Fidesz sem makulátlan. Annyi a különbség, hogy ott a KISZ-tagsági könyv maximum az első Orbán-kormánynál számított előnynek, amikor azon ment a poénkodás, hogy hol volt több MSZMP-tag. Az Orbán-kormány miniszterei között, vagy a Horn-kormány miniszterei között.

Zuschlag és a média

Ez az egész állapot nem csupán a politikára igaz, hanem sajnos nagyon sok mindenre Magyarországon. Ott van a már említett média. Olyan selejtes újságírókkal van tele, hogy szerintem nincs még egy ország, ahol ennyire ostoba, tehetségtelen ember mondaná magát újságírónak, mint nálunk. Olyan stílusban írnak – olykor komoly, nagy múltú – napilapokban emberek, hogy én azt gondolom, hogy egy emelt szintű érettségin szebben fogalmaznak magyarul a diákok.

Zuschlag és a társadalom

Egy beteg társadalom beteg politikai elitjében csak beteg tulajdonságokkal emelkedhet ki valaki. Ha egy fogyatékosok intézetében akar sikeres ember lenni, akkor nem azt hangsúlyozza, hogy ő egyenes derekú, hanem azt, hogy bizony ő is fogyatékos, csak ő tudja a gyógymódot. Most – és elnézést kérek a megfogalmazásért, és hogy ezt éppen én mondom – szerintem fogyatékos a magyar társadalom. A közép-kelet-európai mentalitással, feudális gondolkodással a magyar társadalom nem vevő arra, amit nyugati politikának hívnak. A magyar azt szereti, ha a képviselője részt vesz a falunapon, két felest megiszik vele, és akkor megnyugszik, hogy a „mi emberünk”. Ha bírja a piát, akkor a mi emberünk. Ha a birkapörköltből sokat bír enni, akkor a mi emberünk. Ha még földje is, meg traktorja is van, akkor a mi emberünk.

Folytatjuk!

alfahir.hu