Most a korábbi beszámolót kiegészítve arra a kérdésre is megkeressük a roppant egyszerű választ, miért jobb, élhetőbb város Prága, mint Budapest.
A Slavia-Viktoria Plzen csúcsrangadó kapcsán szóba került, hiába volt ez fontos meccs, a prágai derbi a Slavia-Sparta, és van egy különleges hangulatú mérkőzés is a cseh fővárosban. Vrsovice kerületben két csapat stadionját, a Slavia Prágáét és a Bohemians Prágáét csak egy kilométer választja el egymástól, ezért a második prágai derbi vagy a vrsovicei derbi elnevezést érdemelte ki ez a párharc. A Slavia múltját részben már ismertettük, a Bohemiansét még nem. A prágai zöld-fehérek is a század elején alakult történelmi klub, egy bajnokságot nyertek, a nemzetközi kupákban is szerepeltek, elnökük pedig nem más, mint Antonín Panenka.
Aki 1976-ban olyan büntetőt lőtt (alálöbbölve a labdának) az NSZK-s Sepp Maier kapujába, hogy a "Panenka" azóta hivatalosan is branddé vált. Maga Panenka mondta, hogy a Bohemiansban sok éven keresztül gyakorolta ezt a mozdulatot. Soha senki nem lőtt így büntetőt azelőtt. Akkor állt elő ezzel az ötlettel, amikor büntetőket gyakorolt a kapusukkal.
A Bohemians stadionja - például a Slaviáéval ellentétben - nemhogy nem hipermodern, de a 7500 nézőt befogadni képes pálya oldschool hangulatot áraszt, mindezt úgy, hogy igen közel van a belvároshoz, elhelyezkedése leginkább az MTK stadionjáéhoz hasonlít. Jövő szerdán épp a bajnokságért versenyző Plzent fogadják a középmezőnyhöz tartozó zöld-fehérek.
A jegyárak itt sincsenek az égben, átszámítva 1000-2000 forint körüli összegért már lehet belépőhöz jutni.
Apropó, árak.
Párágában gyakorlatilag minden olcsóbb, mindenhol. Elkondolkodtató, hogy a két legnagyobb élelmiszeráruház-lánc egyaránt külföldi, de az állítás mégis igaz. A Billa német tulajdonú, noha székhelye az őrvidéki Bécsúlyhelyen van, míg a rohamosan terjeszkedő Albert holland tulajdonban áll.
Összességében ezekben a boltokban minden háromnegyedébe kerül, mint Magyarországon. Külön érdekesség, hogy mindkettő tele van magyar termékekkel (is). Csak a kiragadott példák kedvéért hozok ide néhány árat, forintra átszámolva az MNB friss középárfolyama alapján. 400 grammos Pick szalámi: 1850 Ft, 80 grammos Gyulai csomagolt kolbász 450 Ft, 400 grammos Pick míves szalámi 2500 Ft, Pick makói kolbász 950 Ft, 100 grammos Csabai csípős kolbász 500 Ft, 250 grammos Gyulai 1000 Ft.
Nemrég írtunk róla, milyen alacsony nálunk a halfogyasztás. Csehországban ezzel szemben külön halpultok vannak (Mint Nyugat-Európában) és megtalálhatóak a hazai folyami- és tavi halak is (a híres treboni tóból származó pisztráng minden boltban fellelhető, minden formában, csomagolva is, a felvágottak mellett), valamint a Norvégiából származó tengeri halak, így például a lazac is. Minden megfizethető, olyannyira megfizethető áron, hogy egy kisnyugdíjasnak kinéző öregúr Prága egyik külső, lakótelepekkel körülvett kerületében egy pénteki napon a szemem láttára tett a pénztár szalagjára egy 20-30 deka körüli lazacot (1300 Ft) és pár csomag treboni pisztrángot (csomagonként 400-500 Ft).
A közlekedés szervezettebb és színvonalasabb, egyúttal tisztább is. Egy 30 percig érvényes jegy 270 Ft, egy 90 percig érvényes jegy 370 Ft. Egy havi bérlet 6320 Ft, a háromhavi bérlet 175000 Ft.
A dohányosoknak Prága és Csehország nem rossz hely, a legtöbb vendéglő és kocsma vagy dohányzó, vagy szeparált, egy doboz cigaretta 800-1000 Ft.
A fizetések pedig összességében semmivel sem magasabbak a mi hazai átlagunkhoz képest, és természetesen náluk sincs még euro.
De nincs az a tarthatatlan elvárás sem - mint nálunk -, hogy alacsony fizetésekért legyen minden drága, elvárás viszont mindenhol a németes sterilitás.
Pedig Prága némileg közelebb van Németországhoz és a Nyugathoz.