Azzal már többször is foglalkoztunk, hogy az új orbáni külpolitikában sok értelme nincs a diplomáciának, mert ha Pálffy István alkalmas dublini nagykövetnek és Csiszár Jenő milánói főkonzulnak, akkor bárki az lehet innentől bármilyen posztra.
Szöllősi György egykori szimpla sportújságíró esete mégis más. Tegnap úgy nevezte ki Áder János köztársasági elnök rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek, hogy az ex-újságírónak három olyan állása is van jelenleg, amelyik külön-külön is egy teljes embert kívánnának.
A tegnapi hírek szerint Szöllősi György Magyarország hivatalos diplomatájaként folytathatja azt a munkát, amelynek lényege a magyar futball hagyományának és Puskás Ferenc örökségének nemzetközi képviselete. A Külgazdasági és Külügyminisztérium azt kéri a Nemzeti Sport főszerkesztőjétől, hogy koordinálja, segítse mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek a gazdag magyar futballkultúrának állítanak emléket bárhol a világon.
Szöllősi György, aki Puskás Ferenc életrajzírója is, arról is beszélt, hogy az olimpiai bajnok magyar labdarúgó népszerűsége és hírneve semmit nem kopott az elmúlt években. Puskás Ferenc a világszerte egyre népszerűbb futballnak olyan klasszikusa, akinek bizonyos eredményeit a mai napig nem tudták felülmúlni. Ilyen például az 1960-as BEK-döntőn szerzett négy gólja a Real Madrid színeiben. Ezért is őrzi a magyar focizseni emléket világszerte számtalan szobor és tábla.
Az csak sokadlagos szempont a tegnapi hírben, hogy a tavaly nyári európai focisiker ellenére úgy tűnik, a válogatott visszakerült a mexikói, 1986-os vébé óta tartós hullámvölgy alsó felébe, a magyar klubcsapatok továbbra sem tudnak semmi komoly eredményt elérni külföldön, több akadémia ifjú tehetsége is csődöt mondott az elmúlt években, ennek ellenére a kormány ismét a Puskás-kultuszból, vagyis a múltból próbál megélni.
Ennél érdekesebb, hogy Szöllősi úgy lett focinagykövet, hogy igazi polihisztorként és Supermanként (ezt a politikában pár éve még álláshalmozásnak hívták) képes napi 24 órában a Magyar Sportújságírók Szövetsége irányítására, a Nemzeti Sport napilap és a Four Four Two szaklap főszerkesztésére és ezek szerint még a nagyköveti teendők diplomáciai státuszban való ellátására is.
Aki fogott már a kezében valaha napilapot (aki meg dolgozott valaha napilapnál, főleg) pontosan tudja, hogy az ország egyetlen sportnapilapjának a főszerkesztése teljes embert kíván. Már ha komolyan csinálja a főszerkesztő, amit tesz.
Egy nemzetközi márka (Four Four Two) magyarországi kiadásának a főszerkesztése szintén egy teljes embert kíván. A sportújságírói szakszövetség vezetése szintén, már ha a szervezet nem gittegylet. A diplomácia poszt szintén. Már ha a pozíció nem egy komolytalan visszaélés a diplomáciai státusszal a házi kedvencek megjutalmazására.
Így két lehetőség marad.
Egy: Szöllősi György valójában egy személyben négy ember. Kettő: mindegyik posztot, amelyet betölt, amatőr és komolytalan szinten lát el.
Aki olvasott mostanában Nemzeti Sportot, pontosan tudja, a második állítás igaz. Nemrég még a 444.hu is felfigyelt egy brezsnyevi időket idéző interjúra, amit a szuperkorrupt egykori FIFA-elnökkel készített amolyan exkluzíve 'A Sport" és Szöllősi kedélyesen sörözgetve, professzionális és komoly újságíróként ezt a fotót az egyik kolumna közepére téve.
Hogy az egykori Nemzeti Sportból mi lett, azt mindenki láthatja, aki pénzt ad ki érte, gondolom megszokásból.
Külön szomorú, hogy a magyaroknak még választási lehetősége sincs, ha több oldalról szeretne tájékozódni a sportügyekben, mert ellentétben például Olaszországgal, ahol több sportnapilap is van, nálunk ilyenre példa egyszer volt egy évig: 2000-ben kiadták, majd egy évig finanszírozták a Színes Sportot, de csúnya vége lett a próbálkozásnak. Azóta maradt az egykori Népsort, amit a legtöbben megszokásból vettek meg, igaz, a közelmúltig legalább nem volt a Fidesz-propagandagépezet része.
Tévedés ne legyen: az olasz sportsajtó sem független. Nyilvánvalóan tudja mindenki, hogy a Tuttosport inkább a Juventushoz és a mögötte álló gazdasági körökhöz húz, a Gazzetta a milánó környékiekhez, a Corrierre pedig egy harmadik nagy gazdasági körhöz.
De legalább van választás, melyik gazdasági érdekcsoport propagandáját akarja az olvasó fogyasztani.