A "Filozófus" fedőnéven beszervezett Lehel az interjúban így mesélt arról, hogyan kezdődött a III/III. főcsoportfőnökséggel folytatott együttműködése:
"Baráti jellegű beszélgetést kezdeményeztek, mert állításuk szerint felfigyeltek arra az aktív és értékes munkára, amit a rám bízott evangélikus gyülekezetben végeztem. Arra kértek, hogy támogassam a Belügyminisztérium munkáját."
Az ügynökök azért cserkészték be az evangélikus lelkészt, mert azzal bízták meg őket, hogy "segítsék az állam és az egyházak együttműködését", Lehel pedig munkájával elősegíthette, hogy "külföldön pozitívan ítéljék meg azt az erőfeszítést, amit a magyar állam az egyházakkal való viszony rendezésére fordít".
A kormány "hivatalos" segélyszervezetének vezetője ügynökként tevékenykedett
Lehel lelkesen jelentett az átkos-korszakban, és valószínűleg a Magyar Nemzet munkatársát is ő keverte életveszélyes helyzetbe, mikor az észak-koreai kiküldetésen járt - számolt be a Magyar Nemzet. A lap munkatársa, Lukács Csaba járt utána Lehel László múltjának, miután utolsó phenjani útján majdnem az országban tartották egy olyan levélnek köszönhetően, amin Lehel aláírása szerepelt.
Lehel László állítólag nem kételkedett az őt néha teljesen nyíltan, a dunaharaszti lelkészi hivatalban felkereső két férfi szavaiban, akik szerinte "az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) munkatársainál lényegesen felvilágosultabb, korszerűbb gondolkodású emberek voltak", és nem vegzálták őt a gyülekezet szervezése miatt, mint a hivatal alkalmazottai.
Állítása szerint akkor nem tudta, hogy mire vállalkozik, ez csak jóval később tudatosult benne, akkor pedig igyekezett eltávolodni az állambiztonsági szolgálattól. A III/III. révén "megnyíló lehetőségeket" és "szabadságot" pedig lelkészi munkájában igyekezett hasznosítani.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója szerint munkája túlnyomó része az egyházak nemzetközi tevékenységét érintette. Voltak egyházi kapcsolatai, többször megfordult külföldön, illetve 1984-ben részt vett a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésén, ami különösen érdekelte a szolgálatokat.
"Abban kérték a közreműködésemet, hogy a világeseménnyel kapcsolatban Magyarországról pozitív kép alakuljon ki külföldön"
- állítja Lehel.
Saját bevallása szerint mindössze egy iratot írt alá, ebben az állt: az egyház érdekét szolgáló ügyekben folytat konzultációkat a kapcsolattartóival.
A Magyar Nemzet az interjúval kapcsolatban kiemelte: Lehel László esetleges jelentéseit tartalmazó munkadossziéja nem került elő a levéltárból, ám rengetegszer hivatkoznak rá más jelentésekben. A férfi munkájával egyébként elégedettek voltak a III/III-nál, tevékenységét így jellemezték:
"A szocialista rendszerrel szemben lojális, a hálózati munkát szívesen vállalta."
Az állambiztonsági megkeresésről Lehel állítólag azon nyomban tájékoztatta püspökét, Káldy Zoltánt, aki jóváhagyta azt. Nem csoda, hiszen Káldy Zoltán maga is ügynök volt, amiről Lehel László nyilván nem tudott. Viszont egyházi elöljárója tudta, hogy Lehelt beszervezték, és ennek tudatában nevezték ki a 80-as évek közepén az egyházi sajtó élére, 1987-ben pedig a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkárává.
A Magyar Nemzet újságírójának, Lukács Csabának 2013-as észak-koreai feljelentésével kapcsolatban Lehel azt állítja:
"Soha nem tettem ilyet. A cikkben említett, általam írt állítólagos feljelentés nem létezik. Ez rágalom, ennek kapcsán jogi lépéseket fogok tenni. Aki ilyet állít, annak bizonyítania kell a szavai megalapozottságát."
Valaki jelentett Észak-Koreának a Lehel Lászlót lebuktató Magyar Nemzet újságírójáról
Valaki Magyarországról bizonyosan feljelentette az észak-koreai hatóságoknál a Magyar Nemzet munkatársát 2013-ban, nem sokkal azelőtt, hogy Lukács Csaba önkéntesként eddigi utolsó útján ellátogatott a kommunista országba - írja a Magyar Nemzet. A lap birtokába olyan levél került, amelyet Észak-Korea bécsi nagykövetségének hivatalos címéről küldtek el az egyik hazai szeretetszolgálatnak.