Az idei Nobel-díjak bejelentése után újra előkerül a kérdés, vajon a két külföldön élő magyar tudós teljesítményéhez hozzájárult-e, hogy évtizedekkel ezelőtt hazai iskolákban kezdték tanulmányaikat? Vagy kizárólag annak köszönhető szakmai sikerük, hogy elkerültek Magyarországról, és olyan nyugati társadalmakban kötöttek ki, ahol a tudományos munkának megfelelőbb a társadalmi és intézményi háttere, szakmai megbecsülése? A gondolkodás egyenesen vezet el mai a helyzethez. A jelenlegi magyar oktatási és intézményi rendszer megfelelő színvonalú-e ahhoz, hogy a tömegek jó színvonalú oktatása mellett a legjobbak akár olyan kiemelkedő teljesítményeket nyújtsanak szakterületükön, mint Karikó Katalin és Krausz Ferenc?
A közigazgatás szinte bármely területén bevethető fideszes politikus derűlátó, szerinte nem elhanyagolható tény, „mind a ketten a magyar oktatási rendszerben tanulták meg az alapokat. Éppen ezért nekünk, magyaroknak is önbizalmat adhat, hogy mi is képesek vagyunk a legkiválóbb teljesítményre ma is. De ehhez az kell, hogy megbecsüljük magunkat és ne lebecsüljük.” Rétvári Bence, az oktatásért felelős belügyi államtitkár a diákokra jutó tanárok létszámáról szólva OECD adatokkal szolgált, mint mondta, olyan országokat előzünk meg, mint Németország, Franciaország, Finnország, Svájc, az USA vagy Japán.
„A magyar oktatást megbecsülni kell, nem lebecsülni!
– jelentette ki. Azt is hozzátette, hogy a pedagógusok bérének rendezését ugyan Brüsszel egyelőre akadályozza, de az új jogállásról szóló törvény biztosította rendszerrel minden rendben van, az életpálya biztosított, s „a pedagógus nemcsak egy a számtalan közalkalmazott közül, hanem ők a nagybetűs Pedagógusok. Ez az új törvény a tanárokra lett szabva, az ő megbecsültségüket szolgálja.” – hangoztatta, amely képet jelentősen árnyalja a pedagógusok és diákok rendszeres tiltakozása, illetve a naponta megjelenő hírek, amelyek szerint a nevelők pályaelhagyása kritikus méreteket ölt. Valószínűleg nem véletlen, hogy a közoktatási intézmények statisztikai jelentésében októbertől nem mérik, hogy hány pedagógusi állás van betöltetlenül, és ezt az RTL híradása szerint az Oktatási Hivatal honlapján sem jelenítik már meg.
Az államtitkárénál jóval reálisabb és részletes képet nyújt az oktatási rendszerről a Válasz Online cikke, amely A társadalmi mobilitás ára című kötetről szóló diskurzus alapján készült. Az egyik szerző, Zolnay János oktatáskutató arról beszélt, hogy a 80-as évektől a rendszerváltásig az iskolákban az ipari lobbi hatása érvényesült, amely meggátolta, hogy tömegesen kerüljenek ki az iskolából a kiművelt emberfők. A rendszerváltás azonban az oktatásban is nagy változást hozott, ugyan csak rövid ideig tartott. A cikkben részletesen olvasható, mi minden változott meg. Megjelentek a felsőoktatási intézmények gyakorló általános iskolái, a zenei tagozatos általánosok és a nemzetiségi köntösbe bújtatott, legalább részben nyugati nyelven (németül) oktató képzőhelyek. Egymást követték a kísérleti program alapján működő általános iskolák, mert az önkormányzatok alá rendelt oktatási intézmények számos szakmai kérdésben önállóan dönthettek. A tanszabadság olyan mérvű volt, hogy az iskolák maguk választhatták ki a tankönyveket, és autonóm szakmai műhelyekként dolgoztak. A szocialista korszak végére az általános iskolák harmada saját oktatási programot dolgozott ki. Később óriási arányban nőtt a gimnáziumokba és szakközépiskolába felvettek aránya, és megjelentek a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok.
2011 újabb fordulópontot jelentett, amikor a Fidesz kormánya sok szempontból visszatért a Kádár-korszak oktatáspolitikájához.
Az Orbán-kormány megszüntette a tanszabadságot és felszámolta a szabad tankönyvpiacot. Elvette az iskolák fenntartói jogát az önkormányzatoktól és államosította a képzést. Fontos változtatás, hogy a fejkvóta szerinti finanszírozás helyett visszaállította a központi keretszám-gazdálkodást. Ma ott tartunk, hogy a magyar oktatási rendszerben a 100 méteres síkfutás döntőjét egyesek 70 méterről kezdik, és van, aki 20 méterrel a rajtvonal mögül kénytelen indulni. Ilyen helyzetben pedig elengedhetetlen hangsúlyozni egy-egy tanár vagy tanító alakját, akik hittek tanítványaikban.
De vajon ma is vannak ilyen legendás tanárok és tanítók, akik hisznek egy-egy tehetséges nehéz sorsú gyerekben, és átsegítik a nehézségeken? – teszi föl a kérdést a lap. A helyzet azért is romlik, mert mindig a végeken fogynak el először a pedagógusok. Ha tanár híján a matekórát a pénztáros tartja a helyi boltban, akkor a gyerek megtanulja kiszámolni a visszajárót, és látni fogja a sütőpor grammjai és a kristálycukor kilója közötti különbséget. Fontos ismereteket kap egy szegénynegyedben. De ha ennyi az összes tudása, akkor az örökre bezárja oda – vonja le a következtetést a portál.
(Címlapkép: Orbán Viktor kormányfő fogadja Karikó Katalin kutatóbiológust, biokémikust, a szintetikus mRNS-alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatóját a Karmelita kolostorban 2021. május 13-án. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)