A ’90-es marosvásárhelyi véres események áldozata csaknem hat évet töltött börtönben. Erősen vitatható "bizonyíték", egy videófelvétel alapján ítélték el "különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérlet" vádjával.
Meg kellett védeniük magukat
A rendőrség semmit sem tett az őrjöngő söpredék megfékezésére. A hadsereg blokád alá vette a várost, és csak a felfegyverkezett románok buszait engedték át. Minden jel arra mutat, hogy az erőszakos eseményeket a hatalom szervezte.
A magyarok kénytelenek voltak megszervezni saját önvédelmüket.
Másnap hatalmas magyar tömeg gyűlt össze a főtéren, a környékbeli falvakból székelyek és cigányok érkeztek, akikkel együtt késő estére sikerült kitakarítani a soviniszta csőcseléket a főtérről. A hatóságok csak ekkor avatkoztak be, és "állították helyre a rendet". A Fekete márciust követő tárgyalások során
az események egyetlen román felelősét sem csukták le - ellenben bebörtönöztek két magyart,
Barabás Ernőt és Cseresznyés Pált.
Cseresznyést egy videó felvétel alapján ítélték el, amelyen állítólag fejbe rúgott egy román férfit (aki egyébként a város magyarságára törő söpredékkel együtt érkezett). A nyilvánvalóan koncepciós eljárás során a bíróság többek között figyelmen kívül hagyta az orvosszakértő jelentését is, aki szerint a vádlott a felvétel alapján futott, és így nem volt képes halálos erejű rúgásra. Az ítélet
10 év börtön volt,
"különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérlet" miatt. A szerencsétlen férfit a börtönben rendszeresen megalázták és kínozták. Elmondása szerint román köztörvényesek közé zárták azzal a felkiáltással:
"Itt a románok gyilkosa, azt csináltok vele, amit akartok!"
Szemébe csípős paprikát dörzsöltek, amelynek maradandó nyomaként a látása is megromlott. Végül Emil Constantinescu elnök kegyelmének köszönhetően szabadult hat pokoli esztendő után.
A magyarság a Fekete március hőseként tartja számon, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnökévé választotta, a mozgalom alapítója,
Toroczkai László és a HVIM vezetősége pedig 2003-ban Magyar Ellenállás Díjjal tüntette ki.
Meghurcoltatásáról könyvet is írt. Ennek második kiadásában az előszóban így ír: „
Mindenkinek megbocsátok, az igazságszolgáltatást pedig a jó Istenre bízom,
rendelkezzék mindazok felett, akik másnak rosszat tettek".
A Krónika egyszer arról kérdezte, mit tenne, ha megismétlődnének a márciusi események. Cseresznyés Pál határozott válasza az volt, hogy „egy hasonló konfliktus kirobbanása esetén
újra részt vennék benne; a nemzetemért és az igazságért bármit megtennék”.
Ugyanakkor többször is hitet tett a két nemzet megbékélése mellett. "A bujtogatás egyik nemzet hasznát sem szolgálja,
a két nép célja, hogy békésen éljen, dolgozzon és gyarapodjék egymás mellett”
- mondta egy alkalommal.