Az alkotmányjogász szerint Magyarországon a hatalomváltás többnyire teljes politikai és lényegi társadalmi modellváltozást is jelentett.
„Utolsó száz évünkben kivételesen nagyszámú, összesen tizenegy politikai rezsim követte egymást. A Fidesz-hatalom veresége alighanem ezúttal is nem pusztán kormány-, hanem újabb rendszerváltást hozna”
- jelentette ki a Népszavának.
Tölgyessy ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a Fidesz mindent elkövet hatalmának megtartása érdekében: váltig szűkíti a tőle független közéleti kezdeményezések mozgásterét, illetve roppant manipulációs gépezetet alkalmaz az emberek befolyásolására.
„A többség így is változást kíván, ám ez nem áll össze egyetlen akarattá. Az ellenzék legalább négy különböző pólusból, és még ennél is sokkal több pártból és más csoportosulásból áll. A választók lényegileg különböző élettapasztalataik alapján ítélik meg a történéseket.”
Majd arról is beszélt, hogy a Fidesz folyamatosan „gondozza” ellenzékét, igyekszik megtartani megosztott állapotában.
„Támadásaival mindenkor törekszik megroppantani éppen legveszélyesebbnek látszó vetélytársát. Viszont olykor szinte megsegíti az éppen meggyengülni látszó ellenzéki pártokat.”
A kormánypárt politikai útjával kapcsolatban elmondta: eredetileg Orbán Viktor pártja képviselte a legkategorikusabban a nyugatos mintakövetés igényeit.
„A Fidesz volt egy ideig a reformértelmiség és bizony Soros György legkedvesebb pártja.”
De mivel az ország végül Horn Gyula és az MSZP mellett döntött, Orbán Viktor levonva a következtetést új politika után nézett.
„A miniszterelnök nem a régi elitek szakvéleményére, hanem mindinkább személyes hétköznapi tapasztalataira építette politikáját. A nyugatos felzárkózás kudarca után újra a köztes-európai létre, a kompország szerepre alapozta kormányzását.”
Tölgyessy Péter szerint az Orbán-rendszer ismét az erősen centralizált állam cselekvésétől reméli elsősorban a sikert.
„A javak és jövedelmek, valamit a társadalmi pozíciók átcsoportosítását kívánja a nem-feldolgozóipari külföldi befektetőktől és a régi baloldali elitektől saját tábora, végső soron az egész nemzeti felsőközép osztály felé. Módszeresen protekcionista gazdaságpolitikát hirdet. Ha már az ország nagyobbik felének nem sikerült a felzárkózás, legalább a sajátjainak és a társadalom legfelső tizenöt százalékának akarja elérhetővé tenni az európai életnívót. Ám a választások előtt az ország többségét is látványosan részesíteni igyekszik politikája előnyeiből. A nagyszámú igazán szegénynek viszont ilyenkor is viszonylag kevés jut”
- vélekedett a Népszavának az alkotmányjogász.
Orbánék stratégiájához hozzátartozik, hogy a Fidesz nem annyira eredményeket, hanem inkább felelősöket és ellenfeleket ad közönségének.
„Embereinek állandó hatalmaskodásaival tudatosan félelmet kelt alávetettjeiben. Elvonja és a maga szempontjai szerint újraosztja a javakat és jövedelmeket. Hallatlan biztonsággal épít a magyarok régi beállítódásaira. Váltig felnagyítja az olykor valós részeredményeket, néha a legelemibb tényeken is átlépve szabályos alternatív valóságot teremt táborának.”
Tölgyessy azt is hozzátette, hogy a Fidesz a régi baloldallal szemben nem annyira többletfogyasztást kínál, hanem inkább a nemzeti nagyság régi mítoszait igyekszik újra feltámasztani. Továbbá sport és kulturális sikerekkel próbálja feledtetni a lendületes gazdasági fejlődés hiányát.
A CEU-ügy kapcsán szerinte Orbán Viktor elszámolhatta magát. A kormányfő ugyanis nem igazán számolt azzal, hogy az USA-hegemónia egyik legfontosabb oszlopa az egész akadémiai világ számára mércét jelentő amerikai egyetemi rendszer, amely lényegileg befolyásolja a Föld elitjének képzését.
„Aki ennek eredendő szabadságát támadja meg, az Egyesült Államok alapvető érdekeit kezdi ki”
- szögezte le Tölgyessy.
Az alkotmányjogász árnyalta Orbán Viktor külpolitikáját és Oroszországhoz fűződő viszonyát is. A kormányfő szembefordult a nyugatos mintakövetés programjával, „de ettől még nem kíván senki emberfia csatlósa lenni, inkább kívül-belül egyformán besöpörni óhajtja az elérhető hasznot”.
Tölgyessy szerint Orbán politikája épphogy az ország és önmaga elérhető legnagyobb szuverenitását, hajdani térségbeli középhatalmi szerepét reméli visszaszerezni.
„A felzárkózás sikertelenségét látva a tényleges köztes-európai helyzetre, a régi kompország létre alapozza a maga közéleti vízióját. (…) Gróf Tisza István óta először magyar politikusként újra részben világpolitikai játszmát játszik, ám ezzel nála messze erősebb hatalmaktól kaphat majd valamikor nagypolitikai választ. Sajnos az egész országgal együtt.”
Arra a kérdésre, hogy mekkora veszélyt jelenthet Orbán Viktorra nézve Simicska Lajos, az alkotmányjogász elmondta: Simicska Lajos nem tudta fegyelmezni haragját, éles minősítéseivel a jobboldalon főleg saját megítélésének ártott, mialatt alig karcolta a kormányfőt.
„Ezen alapvetően eltökélt önfeljelentésével tudna változtatni, ám ez nem föltétlenül hozná Orbán Viktor politikai pályájának végét, viszont önmagát nyomban a legszigorúbb vizsgálatnak tenné ki.”
Az ellenzék kapcsán megjegyezte, Botka Lászlónak, a szocialisták miniszterelnökjelöltjének tökéletesen igaza van abban: egyedül egymillió új szavazó megnyerésével nyílhat valódi esély a baloldal sikerére, de a jövendő összefogás módozatai körüli perpatvar csak ennek esélyét rontja. A budapesti tüntetés-sorozat elvitte a közfigyelmet a szegedi polgármester személyes kampányáról. Tölgyessy úgy látja, a hagyományos baloldal megerősödéséhez egy dinamikusan felfelé törő és a többieket is felfelé húzó erő kellene, egy olyan erőteljes vízióval, amely a meglévő táboron kívül is hihető és vonzó.
A Jobbikról úgy vélekedett, hogy irányváltásával tartalmilag veszélyesen közel jött a nem pusztán beszélő, hanem a főhatalmat cselekvőképesen gyakorló Fideszhez. A pártot így döntően csupán az erőteljes korrupcióellenes retorika, és legújabban a jogállam elvi védelme választja el az Orbán-rendszertől. A választók többsége irtózattal tekint a Fidesz-körüli gazdagodásra, ugyanakkor az alkotmányjogász arra hívta fel a figyelmet, hogy kevéssé hisznek a korrupciómentes közélet lehetőségében.
„A közös ellenzéki érdeket egyre gyakrabban elismerő, az Orbán-rendszerben leértékelődött parlamenti fellépéssel megelégedő Jobbikban elgyengült a fennálló elleni lázadás lendülete. Így aztán kevés az eredeti saját érve a hatalom ellenében, viszont a Fidesz brutális támadásaival megcsapolhatja a párt elbizonytalanodott bázisát. A középre tartó politikában helyét nem találó régi tábor csalódottságában új szerveződések felé fordulhat. Így aztán a Jobbiknak a korábbi választási eredményei megismétléséért is iparkodnia kell.”
A Momentumról azt mondta, sietős megváltást követel, de így viszont megnyilvánulásait valós teljesítményéhez képest az idősebb közönség sokszor „bántó nagyarcúságnak” érzékeli. A „nyugatos fiatalok harsány bejelentkezése” pedig rövidtávon tovább szeleteli az ellenzéket. Módszeres hálózatépítés nélkül még az ötszázalék is elérhetetlen lehet számukra. De az is elismerte, hogy „Magyarországon a főhatalmat rendszeresen eredetileg kicsiny, de nagyot akaró, fegyelmezett kisebbségek ragadják meg.”
Az ország és az Orbán-rendszer jövőjével kapcsolatban kijelentette: a felsőközép rétegeknek lényegesen jobban megy, ám a szélesebb középosztály továbbra is egyik napról a másikra él. A leszakadó millióknak csekély a reménye az igazi javulásra, az oktatás, az egészségügy, az önkormányzatok szigorú kormányzati alávetettségben léteznek.
„Az Orbán-rendszer egy világméretű trend részeként emelkedett fel, a legvalószínűbb, egy másik nemzetközi irány hatására bukik majd el.”
Tölgyessy szerint már előbb is kikezdheti fennállását a miniszterelnök súlyos aránytévesztése, eddigi kivételes szerencsesorozatának megszakadása, illetve az ellenzék is összeszedheti magát.
„Amennyiben az elégedetlenségek áradata egyszerre bármiért is összeadódna, a hatalom összeroppanása meglepően váratlan is lehet. Ám aligha jöhet könnyű, békés váltás. Akárhogy lesz is, az Orbán-rendszert megalapozó bajok özöne itt marad velünk.”