Kína világuralomra tör, Hszi Csin-ping az új nagy elnök

Hszi és a világ

Sokan már most is a világ legerősebb hatalmának tartják Kínát, pedig jelen pillanatban egyedül az Egyesült Államok van a Földön a szuperhatalom pozíciójában (erről lejjebb értekezünk). Peking egy-két környékén történő konfliktustól (például: Tajvan, Tibet, India, Dél-kínai-tenger) eltekintve mindig azt hangsúlyozta, hogy ők nem akarnak az új Amerika lenni, nem akarnak konfliktusokat, csak nyugodt fejlődést. Ezt most Hszi a pekingi Nagy Népi Csarnokban tartott három órás beszédben óvatosan felrúgta, melyben kifejtette, hogy

• Kínának központi szerepet kell játszania a világban (a század közepéig akarja ezt elérni)

• teljesen új korszakot indít

• a kínai típusú szocializmusnak például kell szolgálnia más országok előtt

• az ideológiát tekintve nem lesz további liberalizáció, tehát erősödik a marxizmus

• a pénzügyi rendszerben folytatódhat a piacorientáltság

• minden lehetséges módszerrel korlátozni fogják az internetet, a jogvédőket, az ellenzékieket és a hívőket (talán szigorúbban is, mint eddig)

A törekvés eddig is látható volt, de ennyire nyíltan soha nem adtak neki hangot. A haderőt folyamatosan fejlesztik, párhuzamos nemzetközi szervezeteket hoznak létre, terjeszkednek Európában, Közép-Ázsiában és különösen Afrikában.

A problémákat a cikk második részében tárgyaljuk, de reális lehetőségek is léteznek. Az Egyesült Államok Trump óta sok területen passzivitásba vonult a külpolitikában, ebbe a hatalmi vákuumba benyomulhat Kína. A világkereskedelmi szabadság megvédése a protekcionista Trump miatt Washingtonban lekerült a napirendről, de Pekinget ez továbbra is foglalkoztatja. A globális klímavédelem is hasonló pont jelenleg.

Arra viszont nincs sok esély, hogy a nemzetközi szervezetekben diktáló félként tűnjön fel Kína, pedig a világ második legnagyobb gazdaságáról van szó, ezért inkább létrehozza a saját nemzetközi porondjait, amik egyelőre nem annyira erősek, mint a nyugatiak által vezetettek. Oroszországgal, Indiával, Brazíliával és Dél-Afrikával közösen megalkották a BRICS-csoportot, amiből megszületett az Új Fejlesztési Bank, a Világbank riválisa. Ezután létrehozták az Ázsiai Infrastruktúra-beruházási Bankot (AIIB), ami az amerikaiak és japánok által vezetett Ázsiai Fejlesztési Bank alternatívája.

Hszi és az egyeduralom

Mao Ce-tung után a Kínai Kommunista Párt (KKP) fokozatosan kialakította a piaci viszonyokat a kommunista diktatúrán belül. Ez a félpiaci rendszer mutatkozott meg a pártvezetésben is, ahol ugyan papíron maradt a pártfőtitkár egyszemélyi vezetése, de inkább megosztották a hatalmat a legfelsőbb vezetésben nagyjából egyenrangú felek között. Most úgy tűnik, hogy Hszi visszatér a maoista vonalhoz. A főtitkár ideológiai öröksége (Hszi Csin-ping-i Gondolat) a párt alkotmányának részévé vált, ez körülbelül olyan, mint amikor valaki már életében legendává válik (Mao volt eddig az egyetlen, akinek még életében az alkotmányba foglalták a teóriáit nevesítve, Csiang Cö-min és Hu Csin-tao is megkapta ezt a tiszteletet, de név nélkül), a szűk, héttagú Állandó Bizottságba a bizalmasok kerültek be, bár értékrendet tekintve nem homogén a társaság, van köztük liberálisabb gondolkodású ember is.

Kusai Sándor Kína-szakértő, Magyarország korábbi pekingi nagykövete a Magyar Nemzetben úgy értékelte a döntést, hogy Hszi már Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping nagyságába emelkedett. Mao alapította a Kínai Népköztársaságot, Teng Hsziao-ping Peking legnagyobb reformere volt. Hszi hatalma most már csak hozzájuk mérhető.

Saját maga utódja

A pártjog szerint a KKP főtitkárának maximum tíz évre szól a mandátumra. Az utód a vezetővé válás előtt öt évig már a főtitkár mellett dolgozik. Hszinek most kezdődik a második ötéves ciklusa, úgy, hogy a hétfős vezetőségbe nem került potenciális utód. A főtitkárság szintén pártjog (a szokásjog talán jobb kifejezés erre) szerinti nyugdíjkorhatára 68 év, a vezetőségbe most csak 60 év feletti emberek kerültek be.

Ez valószínűleg egyet jelenthet: Hszi totális hatalomra törekszik.

A legszűkebb vezetésbe, a héttagú bizottságba ők kerültek be:

• Li Csan-su (67 éves) – kabinetfőnök, most valószínűleg a parlament elnöke lesz, Hszi legszorosabb szövetségese

• Han Cseng (63) – akkor volt polgármester Sanghajban, amikor Hszi ott volt párttitkár, így jó a viszony köztük, most a népfronthoz hasonló Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület új elnöke lehet

• Csao Le-csi (60) – eddig a káderpolitikáért felelt, most a korrupcióellenes harc felelőse lesz

• Vang Jang (62) – kereskedelmi főtárgyaló (ő a leginkább liberális közülük, mert elismeri a civil társadalom létjogosultságát), inkább a miniszterelnök támogatójának tartják

• Vang Hu-ning (62) – külpolitikai és általános tanácsadó, ezután valószínűleg a propagandáért, az ideológiáért és a pártszervezésért felel majd

A miniszterelnök maradt a korlátozott jogkörökkel bíró, Hszivel nem feltétlenül szimpatizáló Li Ko-csiang, aki 62 éves. Ez azt vetíti előre, hogy a 10 év lejártával, 2022 után is maradhat államfő, így pedig átlépné a korhatárt is: Hszi most 64 éves.

Persze vannak olyan szakértők is, akik nem látják ennyire egyértelműnek a helyzetet. Nem biztos, hogy Hszi hatalmon akar maradni a második időszak után is, az ilyen értékelésekkel inkább várni kell az új ciklus végéig. A kínai jogrendszer szerint elég lesz a mandátum végén rendezni az utódlást, tehát ezért sem teljesen tiszta a helyzet. Utódjelöltről viszont biztos, hogy nem tudni, ha csak nem megyünk le a Politikai Bizottság szintjéig. Ez a 25 fős csoport a második legfontosabb testület a pártban. Itt már négy, fiatalabb, Hszi által támogatott politikussal is találkozhatunk.

Szocializmusexport

Kína fejlődésének záloga a stabilitás. Amíg nyugodt a világ, nincsenek komoly hullámok a világkereskedelemben, addig Kína könnyen tud fejlődni, ezért nem is szorgalmazták azt, hogy exportálják a kínai típusú szocializmust.

Hszi viszont most kijelentette, hogy a rendszerüknek alternatívát kell jelentenie más országok számára is, mert jól működik. Ez egy apró elmozdulást jelent az eddigi visszafogottsághoz képest, tehát nem arról van szó, hogy Kína vadászgépekkel kezdi terjeszteni a szocializmust, ahogy azt egyesek szerint az USA teszi a demokráciával.

Itt inkább arra kell gondolni, hogy Kína szeretné, hogy a nem demokratikus országok is úgy alakíthassák a világot, ahogy azt a nyugati államok teszik. A lövészárkok kiásását tehát megkezdte: vagyunk mi és vagytok ti, van a kínai és a nyugati rendszer. Ezzel véget vetett azoknak a hangoknak, miszerint Hszi további eltolódást szorgalmaz az ideológiai liberalizáció irányába. Most már nem az a cél, hogy tökéletesen betagozódjanak a világrendbe, hanem új világrendet hoznának létre, vagy legalábbis jelentős mértékben alakítanák a mostanit. Gazdasági súlyuk miatt nem is légből kapott elképzelés ez.

Az igazság

Kína hiába láttatja magát annak vagy hiába látják néhányan annak, egyelőre nem szuperhatalom. A haderejük ugyan rendkívüli, de mégsem elégséges. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb előnye velük szemben, hogy míg a US Navy bárhol a világon bevethető (súlyos helyzetben akár több fronton is), addig Kína egyetlen repülőgép-hordozóval rendelkezik (Liaoning). Ráadásul ez az egy is régi szovjet típus, amit átalakítottak, fejlesztettek. Elkészült már a saját hordozójuk is, amit hadrendbe fognak állítani. Ezzel viszont nemhogy az Egyesült Államokat, de még Nagy-Britanniát sem érik utol ebben a haderőnemben. A mai geopolitikában a hordozó az egyik legerősebb fegyver. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a technológiai fejlettség szintje is az USA oldalán áll.

Saját, ötödik generációs vadászgépet már fejlesztettek (J20), hadrendbe is állítottak belőle néhány darabot, de a kommunista rendszer egyik sajátossága, hogy a pontos képességeit nem nagyon ismerhetjük.

A szárazföldi haderőt és az atomarzenált már csak azért sem érdemes összehasonlítani, mert valós nagyhatalmi konfliktus híján ezek nem kerülnek bevetésre, szemben a flotta vagy a légierő tekintélyt parancsoló mozgásával.

A Global Firepower 2017-es adatai szerint az Egyesült Államok bír a világ legerősebb haderejével, a második Oroszország, a harmadik Kína.

*Amik ide tartoznak a Global Firepower terminológiája szerint: vadászgépek, támadó repülőgépek, szállítógépek, gyakorlógépek, helikopterkapacitás

Az igaz, hogy egyelőre távol vannak az amerikai erők képességeitől, de a törekvés egyértelmű. A hadiköltségvetés már nincs annyira lemaradva az amerikaitól, ráadásul évente folyamatosan növekszik. Ennek következménye, hogy Kína létrehozta első, saját területétől távol eső katonai támaszpontját, méghozzá Dzsibutiban.

Amerika dominanciáját növeli, hogy a legfontosabb nemzetközi valuta továbbra is a dollár, és nem a jüan. Ezért a kínaiak a közelmúltban bejelentették, hogy jüanalapú olajkereskedelembe kezdenek, hogy így gyengítsék a dollárt. Erős fegyver lehet, mert Kína a világ első számú olajimportőre. Az persze kérdéses, hogy hogyan reagálnak a piac szereplői, de ha anyagilag megéri nekik, simán belemennek, viszont az állami kontroll alatt álló árfolyam visszatartó erő lehet.

Potenciál a gazdaságban mindenesetre van, Kína az elmúlt negyven évben a bruttó hazai össztermékét megnyolcszorozta.

Nincsenek szövetségesek

A másik alapvető probléma. Ahhoz, hogy valaki a világ vezetőjének szerepében tetszelegjen, erős szövetségesekre van szüksége. Nincs igazi katonai partnerük. Sokan Oroszországot hajlamosak Peking szövetségesének tekinteni, ami igaz is, baráti a viszony köztük, de ez hamar törékennyé válhat, ha a távol-keleti nézeteltérésekre, vagy a közép-ázsiai érdekszféra-harcokra gondolunk. Az viszont kétségtelen, hogy az USA képében közös ellenfelet találtak.

Pontosabban egy szövetségese van Kínának. Észak-Korea. Kína talán az egyetlen országként a világon, abban érdekelt, hogy életben maradjon a phenjani rezsim. Az egyesített, Washingtonnal szövetséges Korea Peking rémálma, fel is borítaná a térségbeli erőviszonyokat.

Mostanában viszont egyre több a konfliktus köztük. Az északi rakéta- és atomkísérletek Kínát is zavarják, ezért ők is beszálltak az erős nemzetközi szankciók érvényesítésébe azzal, hogy gyakorlatilag teljesen elvágták a szén- ólom- és vasimportot, ami komoly bevételi forrás Phenjan számára.

Arról nem is beszélve, hogy amíg Kim Dzsongun és Donald Trump egymással szkanderoznak, Washington nem fog figyelni arra, hogy Peking gyarmatosítja a Dél-kínai-tengert. Ez egy fontos kereskedelmi útvonal, stratégiai tengerszakasz, plusz komoly, kiaknázatlan olaj- és földgázlelőhely, ezért mesterséges szigeteket építenek, hogy Kínához csatolják a területet, a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete ellenére. A biztonság kedvéért rakétasilókat is építenek a szigetekre. Itt azért még történhet valami, az amerikaiak már arról beszéltek, hogy a térségbe küldik az egyik hordozójukat, sőt, Kína szerint a John S. McCain hadihajó meg is sértette a vizeiket. Ha viszont nem konszolidálódik az észak-koreai helyzet, elterelheti a figyelmet később is erről a térségről.

Kína és Magyarország

Kína és Magyarország jó viszonyt ápol egymással. A kelet-közép-európai térségre is fókuszáló Egy öv, egy út elnevezésű kínai projekt, az új Selyemút Magyarország gazdaságát is erősítheti. Ez a pekingi külpolitika alapköve, tehát Hszi erősödése jó lehet Budapestnek. Ahogy a miniszterelnök maradása is (Li Ko-csiang), aki a 16+1 csoport ötletgazdája.

Selyemút

Szárazföldön és tengeren kötnék össze Kínát Európával Közép-Ázsián keresztül. Ez tulajdonképpen infrastrukturális fejlesztésekkel körülölelt gazdasági-kereskedelmi együttműködés. Elvileg minden résztvevő jól jár vele, gazdaságilag mindenképp, ha bejönnek a tervek. Matolcsy György, magyar jegybankelnök egészen odáig ment, hogy a magyar GDP megduplázódását várja a projekttől, ami azért súlyos túlzás. Ettől függetlenül a reális becslések szerint 8 százalék körüli növekedést tényleg hozhat a magyar gazdaságnak.

A másik oldalon persze ott van az is, hogy Kínának ez az ügy geopolitikailag stratégiai fontosságú, mert nemzetközi szinten példátlan erősödést hozhatna Pekingnek. Ahogy az is benne van a projektben, hogy Kína a hazai fejlesztéseket lassan kimaxolja, ezért exportálják a kapacitásaikat, így Afrikában már komoly projektbe kezdtek, de nem elégednek meg ennyivel. Vannak érdekes túlárazások is, például a Budapest-Belgrád vasútvonalat 770 milliárd forintért építenék, ez indokolatlanul magas összeg.

Nem lövünk mellé, ha a modern Selyemútra kínai befolyási övezetként tekintünk, ami Peking érdekszféráját hivatott bővíteni egészen Európáig. Afrikában egyre nagyobb a hatalma a diktatúrának, Európában a görög pireuszi kikötő már hozzájuk kapcsolható, így itt az ideje további befolyást szerezni az Öreg kontinensen, érintve Közép-Ázsiát, a Kaukázust és a Balkánt.

Ilyen szempontból diplomáciailag jól állunk, mert Kína szereti az olyan országokat, mint a magyar. Milyet is? Ne legyen elkötelezett teljesen az USA irányába, ez nálunk abszolút stimmel, a lengyelekkel és a románokkal például ezért nem üzletelnek annyira szívesen. Ne szóljon bele a kínai ügyekbe, tehát például diplomáciailag ne háborodjon fel, ha Tibettel történik valami kevésbé demokratikus aktus, Budapest ebben a témában nem annyira aktív, tehát ez is passzol. Ahogy az is pluszpont (hasonlóan Szerbiához), hogy a magyar külpolitika a térségben a legerősebben oroszbarát.

16+1

Értelemszerűen gyengébb projekt, mint a Selyemút. A kínai miniszterelnök kezdeményezése alapján a kelet-közép-európai államokkal évente egy csúcstalálkozót rendeznek.

November 28-án Budapesten lesz az aktuális csúcstalálkozó, ahogy már 2011-ben is itt rendezték az elsőt. Ezzel párhuzamosan tervezik kiírni a Budapest-Belgrád vasútvonalra vonatkozó tendereket. A 16+1 alapvetően Kínának jó, mert egy kategóriaként kezelik a térség államait. Az országok fejlettsége viszont különböző, így a motivációik is mások, ezért ez az egyezség nem hozhat annyit, mint az esetlegesen megvalósuló Selyemút.