Ha rosszul ikszelsz…
A feladat adott. Kérdőjelezzük meg Sárosdi állítását, jussunk el oda, hogy így működik ez a színházak és a fim világában, mit kell ezen csodálkozni, miért lepődik meg színésznő az abúzuson, ha „aberrált”, „nem is művészetet” visz pucér szerepével a színpadra, ne foglalkozzunk csip-csup ügyekkel, mert ha bukik Orbán, akkor a beözönlő migránsok úgy is megerőszakolják majd a magyar nőket.
Ateista, nagyon keresztény ismert embereink és a közösségi fórumokon nyomuló észosztóink pár hét alatt lezavarták a vértelen, virtuális áldozatkoncolást.
Csak akasztunk, megfeszítünk
Lássuk be, hogy nem megy nekünk ez a megtisztulásos dolog! Nyakunkon maradtak az ügynökök, a tartótisztek, szigorúan és csak kevéssé titkos tisztjeink, pufajkásaink, nemzeti öntudatunk és vagyonunk elrablói. Sőt, olykor még a nyakunkba is ültetjük, mintha csak magunk fölé akarnánk emelni őket a mocskos múltjukkal együtt. Miért menne erkölcsi területen jobban ez a tisztulósdi?
Most beleztük ki és hagytuk kibelezni Sárosdi Lillát és vele együtt sorstársainak sokaságát. Nem mentünk ki az utcára, nem gyűjtünk aláírást.
Csak kommentelünk. Csak okoskodunk. Csak ítélkezünk.
Posványba süllyedünk
Nem az hozza a társadalmi megbékélést, hogy kollektív kussolás, vagy ha valami kibukik, bagatellizálás, áldozathibáztatás kezdődik az ügyben. Félreértés ne essék, sokunkat terhel felelősség, hogy megtisztulás helyett, valamennyien a posványba süllyedünk. Az elkövetőket éppúgy, mint az áldozatokat, a környezetet, ami nem figyel, vagy nem akar figyelni a történtekre.
Hátba veregetjük az erőszakoskodókat
A szexuális zaklatás kétélű fegyver. Pusztító eszköz.
De ne tegyünk úgy, mint ha csak arról lenne szó, hogy túlfűtött rendezők tapizzák a színésznőket. Úgy se, hogy csak nők lehetnek abúzus áldozatai. Ez már régen nem Sárosdi Lilla sztorija.
Szexuális zaklatás van a munkahelyeken, iskolákban, gyermekotthonokban, családokban. Ha a film- és színházvilág sajátjának tekintjük ezt, akkor nem sokban különbözünk az erőszakoskodóktól. És ha a mostani helyzetet nem ragadjuk meg a helyzet kezelésére, akkor szintén az erőszaktevők mellé állunk. Sőt, még egy kicsit hátba is veregetjük őket.
Ha a lányod lenne ott, kussolnál?
Amíg az áldozat néma marad, addig az elkövető szabad. Szabadon vadászik tovább. Újabb áldozatai lesznek. Ez az áldozat felelőssége.
Ahogy a környezeté, ha valaki hirtelen, drasztikusan megváltozik, annak oka van. Eléggé figyel a szülő a gyermekére, a pedagógus, a rokonok, a színésztársak úgy általában a környezet az ilyen eseményekre? Tudjuk, hogy mire kell figyelni? Mikor kell nem félrenézni? Van felelősségünk abban, hogy követeljük az illetékesektől, hogy szakemberekkel mondassák el nekünk, hogy mi az a szexuális zaklatás, hogyan kell beszélni az áldozattal, kitől kell segítséget kérni? Szerintem van.
Ma Sárosdi Lilláról beszélünk. De holnap bárki lánya, fia, unokája lehet majd az áldozat, ha minden változatlan marad. Elviseljük majd ennek a felelősségnek a terhét?
Óvakodj a törpézőtől!
Hazánk kereszténydemokrataként számon tartott miniszterelnök-helyettesének, Semjén Zsoltnak az jut eszébe az egész Marton-ügyről, hogy:
„ezek el fognak törpülni amellett, amikor majd az iszlám tömegek lesznek itt.”
Mi van?
Rohadt sok milliárdot költöttek el eddig arra, hogy rettegésben éljünk, féljünk a migránsoktól. Meg arra is sokat szórtak el, hogy elmagyarázzák, minden más párt hagyná, hogy lerohanjanak bennünket az „iszlám tömegek” és nekünk, nőknek illene tudni, hogy ebből majd az következik, hogy halomra leszünk erőszakolva.
Vagyis, ha martonok, tanítók, faterok, iskola vagy munkatársak molesztálják a nőket az okés, ha alik, az nem okés? Miközben azt kellene mondani, hogy
az erőszakot nem tűrjük el. Sem a nőkkel, sem a férfiakkal szembenit. Sem Laciét, sem Aliét, sem Saciét.
A hallgatag gépezet
Mennyire hiteles egy nő számára Semjén szavai után a védelmező kormány imázsa? És most ne bonyolódjunk bele a kötvénnyel érkezők biztonsági kockázatába. Miért nincs minden nap egy sajtótájékoztató? Például arról, hogy az oktatási terület felelőse vizsgálatot indít a színművészetin és a többi suliban, hogy kiderüljön, van-e tennivaló az ilyen esetek megakadályozásában?
A következő napon egy tájékoztató arról, hogy a szexuális zaklatások áldozatainak, férfiaknak, nőknek megyei szinteken krízisközpontok, segítségnyújtó pontok, anonim hívható segélyvonalak felállításáról, beindításáról kezd egyeztetéseket a kormány?
Az utána következő napon pedig arról is beszélhetnének, hogy az iskolákban tájékoztató előadásokat szerveznek az illetékes minisztérium bevonásával arról, hogyan kell elkerülni, hogy szexuális zaklatás áldozataivá váljon bárki.
Mit tegyen, aki a családjában, iskolában, bárhol zaklatás áldozatává válik hol, hogyan, kitől és milyen segítséget kérhet?
Egy következő napon újra valaki a sajtó elé állhatna azzal, hogy tájékoztató program indul azzal kapcsolatban, hogy milyen következményekkel kell számolnia annak, akiről kiderül, hogy bosszúból, egyéb indíttatásból hamisan vádolt meg valakit zaklatással?
Üzenet, anya!
Hová vetül a vigyázó szem? Hát, nem a magyar fiatalokra, férfiakra, asszonyokra. A vigyázó szem a közvélemény-kutatásokra vetül. Nem ránk. Megüzenték: nincs tennivaló, eltörpülnek majd ezek. Jó ez így. Ideje észre venni végre, mindenkinek.
A miniszterelnöknek, aki amúgy nem foglalkozik nőügyekkel, ahogy ezt Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet leváltásakor jelezte, mégis az jutott eszébe, amikor két újságíró, akik történetesen nők voltak és kérdezni merészeltek tőle, hiszen ez a munkájuk, hogy
„randevúzni akarnak velem?”
De miért csodálkozunk? A fideszes (érték)érdekrendszerben az a fiatal hölgyek legfontosabb hivatása, hogy szüljenek. Az anyáké, hogy térjenek vissza elsősorban a gyermeknevelés mellé. És a jelek szerint az, hogy randit kérjenek a miniszterelnöktől.
Az, hogy mentálisan előbbi feladatokat egészségesen vállalhassák, hogy a lehető legjobb anyák és apák neveljék az új generációkat és ne legyenek kitéve aberrált elemek zaklatásainak, ahogy azt láthattuk, az eltörpülő feladatok közé sorolódtak.
Lásd a lényeget…
Magunkra maradtunk. Sárosdi Lilla, a sárosdilillák is. Én is=Me too.
Te is.
Magunkra maradtunk. De nem egyedül.