„Minden hazugság, fake news mellé nem állíthatunk újságírót”

Az újságírás szerepéről és az álhírek (fake news) terjedéséről, illetve azoknak kiküszöböléséről rendeztek konferenciát csütörtökön, a budapesti Goethe Intézetben. Az előadásokból kiderült, hogy bár kétségkívül jogos felvetések és bírálatok hangzottak el a média működését illetően, a bal- és liberális sajtó érezhetően a vélt erkölcsi fölény magaslatából szemléli az újságírói etikát, miközben önmagával kapcsolatban kevésbé kritikus.

Algoritmusok a kapuőrök

Dean Starkman, Pulitzer-díjas amerikai újságíró, a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégtanára az amerikai elnökválasztás kontextusában közelítette meg a hamis hírek terjedését, amelyeket jórészt az internet szabadságának számlájára írt.

Starkman arra is rávilágított, hogy az internetes keresők és a nagy közösségi oldalak – a felhasználók által nem ismert – algoritmusok alapján szűrik a híreket, az internet korát megelőzően azonban az újságírás úgynevezett kapuőrei még emberek voltak.

 

Dean Starkman előadásán nem először járt az Alfahír. Márciusban a Független Médiaközpont szervezett „Szemben az álhírrel” címet viselő kerekasztal-beszélgetést, amelyen részt vett a Pulitzer-díjas amerikai újságíró.

Az amerikai újságíró prezentációjában hosszasan elemezte, hogy a hagyományos nagy sajtóorgánumok (mint pl. Wall Street Journal vagy a The New York Times) az elnökválasztási kampányban sok esetben alulmaradtak a jobboldali Breitbarttal szemben a közösségi médiában. Starkman lényegében a Breitbartot következetesen politikai elfogultsággal vádolta, és azzal, hogy hamis híreket terjesztett. Az már nem fért az előadásába, hogy az úgynevezett „független”, hagyományos amerikai sajtó miként próbálta manipulálni a választókat például olyan közvélemény-kutatásokkal, amelyek Hillary Clinton fölényes győzelmét jelezték előre, továbbá a karaktergyilkos, revolvermegoldások sem hiányoztak a fegyvertárból.

A balról előző álhírgyártás azóta sem állt le, elég csak a tekintélyes múltra visszatekintő brit Guardian azon húzására visszaemlékezni, amikor Donald Trump amerikai elnökről cikket közöltek, hogy Japánban „túletette” halakat a császári palotában. Ez aztán végigment a világsajtóban (itthon is szép visszhangot kapott): lehülyézték, bunkónak és ostobának nevezték az amerikai elnököt. Majd nagyon gyorsan előkerült egy videó, amelyen egyértelműen látszott, hogy Trump pont ugyanazt csinálta, mint kollégája, Abe Sindzó japán kormányfő. A Guardian (és mindenki, aki lehozta a fake newst) ezután szépen hozzá is kezdhetett a bocsánatkérés megfogalmazásának.

„Az igazság nem demokratikus alapon dől el”

A Goethe Intézet konferenciájának második blokkjában Katerina Sinadinovska, a macedónai (baloldalinak számító) Kapital című hetilap főszerkesztő-helyettese, Daniel-Pascal Zorn német filozófus, Dull Szabolcs, az Index újságírója és Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója merült el az újságírás kultúrájának boncolgatásában.

Vitaindító beszédében Tóth Csaba a külföldi résztvevőknek jellemezte a magyar sajtó helyzetét, amelyet szerinte három faktor határoz meg.

Az elsővel mindenhol szembesülnek az újságírók: a hagyományos média hanyatlása, kevés erőforrás, a Facebook és a Google hatása. Emlékeztetett rá, hogy az Európai Unióban vannak hangok, amelyek szerint valahogy szabályozni kellene az internetet.

„Ilyenkor mindig amiatt aggódom, hogy a magyar kormánynak ez az eszébe jut, pedig ma az online sajtó és a közösségi média az elsődleges tere az ellenzéki véleményeknek”

 – jelentette ki Tóth Csaba. Hozzátette: aki 2018-ban a kormány ellen akar majd kampányolni, annak több lehetősége is van, de a legjobb eszköz a közösségi médiában való hirdetés.

A második faktor esetében arról beszélt, hogy amikor Magyarországon megjelent az internet, nem a nagy múltú magyar újságok váltak az online tér véleményvezéreivé, hanem új médiumok jelentek meg. Ide sorolta az Indexet, vagy az Origót is, amelyeknek más elképzeléseik voltak arról, hogy mi a hír, általában másféle újságírást képviseltek. Tóth Csaba szerint 2010-től változott meg igazán a helyzet, mert ezek a orgánumok például olyan sajátosan számoltak be a sajtótájékoztatókról, hogy „beszélt egy öreg politikus valamiről, nem is érdekelt”.

A Republikon Intézet stratégiai igazgatója úgy vélekedett, hogy részben ez a stílus vezetett el a harmadik faktorig, vagyis a nagy erős, kormányzat által kontrollált, az adófizetők pénzéből, vagy a kormányhoz erősen kötődő magántőkéből finanszírozott propagandagépezet létrehozásáig.

A jelenleg kialakult helyzetről elmondta: a legtöbb szavazó nem olvassa el azokat a híreket, amelyek ellentétesek a kormány propagandájával. Az erősen kontrollált egységes üzenetet közvetítő kormánypárti médiával szemben pedig egymással versengő, sokféle üzenetet közvetítő médiumok vannak.

A panelbeszélgetés során az álhírekkel kapcsolatban elmondta: „az igazság nem demokratikus alapon dől el.”

„Nem nyerte meg Napóleon a waterlooi csatát, akkor sem, ha most mindenki ezt gondolná”

- szögezte le.

Tóth Csaba szerint a hírek és álhírek közötti különbség megtanulható. Korábban az újságírás nagyon zárt, önszabályozó módon működött, de bízik abban, hogy idővel alkalmazkodni fog a technológiához, nemcsak piaci, hanem tartalmi értelemben is.

Akkor is kell kérdezni, ha nem lesz válasz

„Az újságírásnak hagyományos eszköze a kérdés, és mintha erről elfeledkeztünk volna”

 – jelentette ki a panelbeszélgetés moderátora, Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke. Szerinte a média egyre inkább állításokkal operál, és nem kérdésekkel. Az egyik legnagyobb problémának nevezte, hogy ha Magyarországon az újságírók kérdeznek is, sok esetben nem kapnak választ. Ugyanúgy, ahogy a kérdések, a válaszok is formálissá váltak, melyeket jóformán már algoritmusok hoznak létre, vagy nincsenek is.

Dull Szabolcs leszögezte: kérdezni muszáj, akkor is, ha nincsenek válaszok. Az Indexnél naponta tapasztalják, hogy nem nyilatkoznak, nem válaszolnak nekik. Szerinte a helyzet ott válik bonyolulttá, amikor egy magát megnevezni nem kívánó politikus nyilatkozik, mert sem az olvasók, se más újságírók, vagy tartalomszerkesztők számára nem egyértelmű, hogy egy ilyen cikk mögött milyen munka van. „Csak azt látják, hogy mondatok és betűk vannak egymás mellé pakolva” – tette hozzá.

Dull némileg ellentmondásba került önmagával, amikor ezután arról kezdett el beszélni, hogy sokat foglalkozik a hazai ellenzékkel, de azokban a cikkeiben nem érzi fontosnak a megszólalókat, mert inkább a folyamatok érdeklik, minthogy nyilatkozatokkal támassza alá őket.

Arra is kitért, az olvasók olykor nem tudják megkülönböztetni, hogy mi a különbség, amit egy hírportálon és egy internetes fórumon találnak. Beszámolt egy olyan esetről, amikor olvasói levelet kaptak egy „cikkükkel” kapcsolatban, amelyben arról „írtak”, hogy „mikor lesz Orbán Viktor akasztása”. Mint kiderült, az Index „Orbán Viktort a börtönbe” című fórumába írt erről egy felhasználó, az olvasó mégis az Index saját cikkének tulajdonította az állítást.

Dull Szabolcs szerint a mostani választási kampány új szintet lépett. Ugyan eddig is voltak politikusi „kavarások”, hogy valaki „olyan információt nyomott ki, ami nem felelt meg valóságnak”, de mintha most a politikai pártok arra helyeznék a hangsúlyt, hogy szándékosan hamis híreket gyártsanak.

„Minden hazugság, fake news mellé nem állíthatunk újságírót”

 – a jelentette ki az újságíró.

Az Index szerkesztőségében a jövőben úgy próbálnak majd szembeszállni az álhírekkel, hogy „ami nem történt meg” fake news-összefoglalókat fognak csinálni.

Filozófiai nézőpont kérdése lehet az igazság

Daniel-Pascal Zorn filozófus szerint az olvasók szemszögéből nézve, ha az embernek meglévő előfeltételezései vannak az általa elfogadott valóságot illetően, akkor bármennyi minőségi információt is kap, azok át fog menni az ő szűrőjén. Az oktatásnak és a vitakultúrának is az a problémája, hogy abszolút igazságnak fogadjuk el a saját valóságérzékelésünket, pedig az vinne előre, ha elfogadnánk, hogy az csupán szubjektív. Daniel-Pascal Zorn hozzátette: olyan párbeszédre lenne szükség, ami elfogadja, hogy az eltérő vélemény nem mindenben erősíti meg a miénket, de szélesedik tőle a látókörünk, és tanulunk belőle. Provokatívan azt is felvetette, hogy a következő ötven évben nem kéne használni az igazság szót, mert több filozófiai koncepció is van arra, hogy mit lehet igazságnak tekinteni.

„Sokan nem értik a különbséget a kommentár és a tényeken alapuló cikkek között”

 – szögezte le a filozófus.

A valódi újságírók oktassák az olvasót

Katerina Sinadinovska szakmailag a legnagyobb katasztrófának nevezte azt, ha egy újságíró nem tehet fel kérdéseket. A macedón újságírónő kitért arra, hogy országában nemrég voltak választások és „összeomlott az autokrata rezsim”. Sérelmezte, hogy Nikola Gruevszki volt miniszterelnök és a környezete majdnem 11 évig volt hatalmon, de sose adtak interjút olyannak, vagy vettek részt tévévitában olyannal, aki nem ért velük egyet. Ezzel szemben az új kormány azt mondja, „demokratikus, új modern értékeket képvisel”, azonban Sinadinovska szerint még korai megállapítani, hogy ez tényleg így van-e. Ugyanakkor éles kritikával ostorozta az előző kormányt, amely „igazi katasztrofális helyzetet hagyott maga után”. A macedón sajtót behálózó korrupcióról beszélt, az előző kormányhoz közeli médiát pénzmosással, gyűlöletkeltéssel, uszítással, álhír és propaganda terjesztésével vádolta.

„Ilyen helyzetben, ahol óriási a korrupció és kihasználják a sajtót, természetesen nem beszélhetünk szabad piacról és egyenlő esélyekről, normális médiahelyzetről”

 – jelentette ki Katerina Sinadinovska. Hozzátette: kaotikus a médiahelyzet, sok sajtóorgánum bezárt, amikor a Gruevszki-kormány megbukott, mert annak pénze nélkül amúgy sem tudnának túlélni.

 

Az Alfahír macedón forrásai hívták fel a figyelmet arra, hogy Katerina Sinadinovska korábban annál a baloldali kötődésű Alfa TV-nél dolgozott, amelyet az oligarcha Sterjo Nakov vásárolt meg Dimitris Kontominastól, egy korrupcióval vádolt görög üzletembertől. Nakov korábban privatizálta a raktározással, nagykereskedéssel foglalkozó Fershped vállalatot és Görögországból Szerbiába csempészett Macedónián át termékeket a kora 90-es években, amikor az ENSZ embargóval sújtotta Szerbiát, Görögország pedig a névvita miatt szintén embargót vetett ki Macedóniára. Később az Alfa TV-t megvette egy VMRO-párti (korábbi kormánypárt) üzletember, és Katerina Sinadinovska akkor ment át a Kapitalhoz, aminek tulajdonosa Ljupco Zikov újságíró, aki a macedón jobboldali sajtó szerint közel áll a Nakovhoz hasonló oligarchákhoz. Nakov és Zikov is a vlach kisebbséghez tartoznak, akik egy románhoz hasonló nyelvet beszélnek, szimpatizálnak Görögországgal, és onnan kaptak segítséget, hogy Macedóniában hozzanak létre cégeket, amelyekkel befolyásolhatják a politikát. Zikovnak nem mellékesen erős kötődései vannak a kormányzati pozícióba került Macedóniai Szociáldemokrata Szövetséggel (SDSM).

A macedón újságírónő egyetértett Daniel-Pascal Zornnal abban, hogy tanítani kell az embereket a média értelmezésére. Azt azonban megjegyezte: a propaganda és az álhírek terjesztői nem újságírók, nem céljuk azt csinálni, amit a német filozófus javasolt. A terjesztők fő célja: a propaganda életben tartása, és ezért félreállították a „valódi sajtót”.

Daniel-Pascal Zorn közbeszólva elmondta: ő a valódi újságírókhoz beszél, nem azokhoz, akik csak annak nevezik magukat. A valódi újságíróknak üzeni azt, hogy oktassák az olvasót, mert a nem valódi újságíróknak ez nem érdeke.

„Ha a valódi újságírók ezt nem tudják megcsinálni, és megkülönböztetni magukat az álhírek terjesztőitől, akkor nincs kiút”

 – szögezte le.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András

Friss

sss
2019. november 21. | 14:49
Az Ursula von der Leyen által vezetett testület december elsején léphet hivatalba.
1
sss
2019. november 21. | 11:07
A Jobbik szerint amíg az Európában elszigetelődött Fidesz-kormány keleten keres megértő rokonokat, a magyarokat kizsákmányolják, a fiatalok elvándorolnak.
A Jobbik szerint amíg az Európában elszigetelődött Fidesz-kormány keleten keres megértő rokonokat, a magyarokat kizsákmányolják, a fiatalok elvándorolnak.
A Jobbik új szóvivőjét kérdeztük az új feladatáról.