A legelső csatlós: Orbán pénzért és némi dicséretért láncolta Moszkvához Magyarország sorsát

Egy elemzés szerint megint fordítva ülünk a történelem lován.

A terjedelmes cikk sorra veszi, hogyan láncolta a valaha antikommunista, liberális, Soros-ösztöndíjon tanult Orbán Viktor Oroszországhoz és Vlagyimir Putyin politikájához Magyarország sorsát, és hogyan másolta le az orosz elnök rendszerének kulcselemeit, ami a magyar demokrácia végzetes meggyengülésével járt.

Ellenség a kapuknál

A szerző felidézi, milyen piszkos módszerekkel próbálja Oroszország hosszú évek óta megbontani Európa egységét úgy, hogy ezzel többnyire az által felhasznált erők sincsenek tisztában (vagy egyszerűen nem érdekli őket).

A különféle praktikák az internetes álhírek terjesztését, internetes trollhadseregek, fiktív "híroldalak" üzemeltetését, idegenellenes és szélsőséges csoportok támogatását foglalják magukba, nyakon öntve az oroszbarát és Putyin-imádó propaganda terjesztésével, ám ez csak az átlagembereknek szóló "csomag".

A komoly befolyásolási kísérletek a politika legfelsőbb köreiben zajlanak, és sehol máshol nem jártak akkora sikerrel, mint Magyarországon.

Eltérő érdekek, közös bűn

Az írás részletesen bemutatja, milyen politikai és gazdasági kényszerhelyzetek és szívességek révén láncolta magát, pártját és Magyarországot Orbán Viktor az orosz érdekszférához. Terjedelmi okokból mi csak vázlatosan idézzük föl az elmúlt 8 esztendő legárulkodóbb jeleit és leggyanúsabb folymatait.

  • Orbán - egyik leghűségesebb tanácsadója, Matolcsy György sugalmazására - 2009-ben, még ellenzékben látványosan közeledni kezd Oroszországhoz és Kínához, modellértékűnek nevezve az ottani autoriter rendszereket, holott 2008-ban még kemény nyilatkozatban ítélte el a grúziai orosz agressziót.
  • 2010-ben Orbán már a keleti autokráciák bűvkörében kerül a miniszterelnöki székbe, frissen szerzett kétharmadával pedig gyorsan neki is lát, hogy kiépítse és bebetonozza saját rendszerét, amihez azonban keleti támogatásra volt szüksége, Putyin pedig akár az orosz gazdasági érdekeket feláldozva is hajlandó segíteni, cserébe a geopolitikai nyereségért, amit az Európai Unió és a NATO rendszerein belüli oroszbarát szövetséges európai vezető fegyverténye jelent a keleti szuperhatalom számára.
  • A cikk szerint ennek köszönhető, hogy a következő években viszonylag könnyedén elsimulnak a MOL és a Surgutneftegas, valamint a MET és a Gazprom körüli, korábbi gazdasági viták vagy érdekütközések, és ennek jegyében ütik nyélbe a Paks II. atomerőmű-bővítést és a hozzá kapcsolódó, 10 milliárd eurós orosz hitelszerződést, melynek feltételei a mai napig titkosítva vannak, nagy valószínűséggel azért, mert a projekt hátterében a magyar és orosz oligarchák közvetlen együttműködése-üzletelése áll.

A szerző kiemeli, hogy 2014-re a magyar miniszterelnök gyakorlatilag lemásolta Putyin rendszerének főbb motívumait: ő is kialakított maga körül egy szűk, strómanokból, oligarchákból és kegyencekből álló réteget, mely a tényleges gazdasági hatalmat gyakorolja az országban és a korrupció révén szorosan kötődik őhozzá.

A cikk szerint ugyanennek a klikknek a kezében összpontosul a média többsége fölötti ellenőrzés is. A kétharmados többség révén a Fidesz ráadásul a magyar államigazgatás papíron független szerveit is megszállta, ezzel nagyrészt ellehetetlenítette az ellenzék helyzetét és kiiktatta az állam pártatlan működését szavatoló fékek és ellensúlyok rendszerét.

Törököt fogtam, nem ereszt

Az elemzés rámutat, hogy 2014-ben a Krím-félsziget bekebelezésekor vált először nyilvánvalóvá, milyen jövedelmező is volt Putyin számára a rengeteg Orbánba fektetett pénz és energia.

A katonai akció utáni uniós szankciók megszavazása csak Angela Merkel német kancellár határozott fellépésének volt köszönhető, aki egy nevét nem vállaló uniós diplomata szerint többek közt a Putyin mellett kardoskodó Orbánt is emlékeztette, "ki fizeti a számláit".

A magyar vezető 2014 óta háromszor is vendégül látta az orosz elnököt, és többször világossá tette, hogy nem ért egyet az Oroszországot érintő szankciókkal. A cikk emlékeztet, hogy cserébe Putyin "fontos és megbízható partnernek" nevezte Magyarországot. Az elemzés felidézi Jeszenszky Géza volt külügyminiszter szavait is, aki 2017-ben a Financial Timesnak nyilatkozva úgy fogalmazott:

"(Putyin) meg akarja mutatni a NATO-nak és az EU-nak, hogy milyen jó, megbízható barátja van. Egy trójai faló a szövetségen belül."

A szerző szerint Orbán Viktort egyedül az tartja vissza egy teljes és nyílt keleti fordulattól, hogy a magyar társadalomban Oroszországról még élénken él a "gyarmatosító kommunista nagyhatalom" képe, ami kegyetlenül leverte az 1956-os magyar szabadságharcot, illetve fenntartotta Rákosi és Kádár diktatúráit.

Az elemzés nem mulasztja el kiemelni, hogy a márciusban kipattant Szkripal-ügy miatt Magyarország mindössze egy orosz diplomatát utasított ki, az intézkedésre pedig csak kelletlenül szánta rá magát a Fidesz-kormány.

Az összeállítás rávilágít, hogy Putyinnak hosszútávon kifejezetten jól jött Orbán újabb győzelme, hiszen a migrációellenes retorikával és piszkos módszerekkel kivívott diadal tovább növelheti a magyar miniszterelnök presztízsét az európai bevándorlásellenes erők körében, akik már amúgy is példaképként tekintenek a magyar kormányfőre.

Ezzel pedig Vlagyimir Putyin befolyása is tovább erősödhet az Európai Unió és a NATO országaiban, amit sem gazdasági, sem katonai úton nem lenne képes megvalósítani, és amivel akár sokkal nagyobb károkat is képes okozni, mint akármilyen taktikai atomcsapással.

Ebben a történetben pedig szégyenszemre a magyar miniszterelnök játssza a dealer szerepét, aki kétes értékű, a nyugattól hiába vágyott elismerésért és saját meggazdagodásáért cserébe az ország becsületét is elherdálja, és aki valószínűleg sajnos már akkor sem tudna szabadulni Oroszország fojtogató öleléséből, ha valami csoda folytán még egyáltalán akarna.

Európai szellemi műhely: Az uniónak a hetes cikkelyhez kell nyúlnia a magyar kormánnyal szemben

Rekviem egy demokráciáért: az Európai Unió és Orbán Magyarországa címmel terjedelmes elemzést tett közzé a European Council on Foreign Relations (ECFR) elnevezésű, Európa minden fővárosában irodával rendelkező, nemzetközi szellemi műhely és tanácsadó szervezet, melyben azt járják körül, miként tudná az európai közösség megrendszabályozni a demokratikus játékszabályokra fittyet hányó Orbán Viktort.