2018. 08. 09. 16:35

"Itt elfogadó a légkör, ami szétrezonál az egész társaságban és végül úgyis a vidámság lesz az úr"

2018 nyarán rendhagyó módon csak egy helyszínen, viszont minden eddiginél nagyobb létszámmal rendezi meg a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvány az immár három éve futó programsorozatának, a Hurrá, nyaralunk! tábornak a legfrissebb állomását. A becsületes munkából élő, de nélkülöző családok minőségi kikapcsolódását és közösséggé kovácsolódását idén is a magyar politikai színtéren egyedülálló karitatív szervezet összeszokott és lelkes csapata felügyeli és teszi zökkenőmentessé.

Nem sokkal délelőtt fél 10 előtt érkezünk meg a tiszavasvári strand tőszomszédságában meghúzódó, vidám faházikóival a környezetbe belesimuló Gólyahír Gyermek- és Ifjúsági Táborba, ahol már javában zajlik az élet: kisebb-nagyobb csoportokban gyerekek labdáznak, pingpongoznak, beszélgetnek egymással, az egészen pöttömöktől a tizenéves kiskamaszokig.

A strandfoci pályán nagyobb tömeg áll sorba, mindenki arra vár, hogy végre ő is íjászkodhasson. Van, aki már egy profi magabiztosságával találja el a vastag polifoamból készült céltáblák közepét, van akinek kilőtt nyílvesszője messze fúródik a homokba, de láthatóan fiúk-lányok egyformán és fesztelenül élvezik a nem mindennapi kikapcsolódási lehetőséget. A kisebb-nagyobb részekre bomlott gyermeksereget pedig itt is, ott is vigyázó szülői tekintetek tartják szemmel, és sok esetben a felnőttek is bekapcsolódnak a tollaslabdába vagy a labdázásba. A táborban fel-feltűnnek a Jobbik Ifjúsági Tagozatának önkéntesei is, akik igyekeznek mindent a lehető legnagyobb rendben tartani.

A tikkasztó hőség ellenére mindenhol javában zajlik az élet, és mindenki feltűnően jól érzi magát, csak mi lógunk ki kicsit a sorból a kétórás út és a korai kelés-nemalvás viszontagságait nyögő madárijesztőkként.

Kiss Gabriella, az alapítvány főtitkára és Baráth Zsolt táborvezető már régi ismerősökként üdvözölnek minket, energiájuk és lelkesedésük pedig ránk is hamar átragad. Örömmel újságolják, hogy a korábbi évek tapasztalatait meghazudtolva az idei turnus résztvevői nagyon hamar, már az érkezés napján összeszoktak és szinte pillanatok alatt kialakult az a családias légkör, ami olyan feltűnő a külső szemlélő számára.

Kérdésünkre, hogy fejben tudják-e még tartani, hányadik tábor a mostani, mosolyogva felelik, hogy persze, a téli üdültetéseket beleszámítva már tizenegyedik. A hagyományokhoz híven most is a szélrózsa minden irányából, Komáromtól Kenderesig, Kiskunhalastól Füzesabonyig és persze Budapestről érkeztek a résztvevők:

16 család 79 fővel nyüzsög a táborban.

Mint mondják, velük együtt hét segítő dolgozik a táborban, akik közt akad veterán és első alkalmas résztvevő is.

Rövidesen megérkezik Fülöp Erik, a város leköszönő polgármestere és a Jobbik országgyűlési képviselője is, aki mint megtudjuk, az idegenvezető szerepét fogja betölteni a városi séta alkalmával, mivel az a múzeumi alkalmazott, aki ebben segíteni szokott, ma nem ért rá.

A város első embere elárulja nekünk: gyermekkorában ő is felejthetetlen heteket töltött az ifjúsági táborban, ahol ő is közösségi élményre és új barátokra tett szert, polgármesterként pedig mindig büszke volt rá, hogy milyen jó kihasználtsággal és pozitív visszajelzések közepette működik az intézmény. Szerinte rendkívül nemes feladat, hogy jobbikos képviselőként erejükhöz mérten próbálják akár anyagi, akár más módokon támogatni, hogy a rászorulók is részesülhessenek a táborhoz kötődő élményekből.

Mint fogalmaz, ezt a célt is szolgálja, hogy a Jobbik parlamenti képviselői tiszteletdíjuk tíz százalékát az alapítvány számára ajánlják föl, egy kényes kérdésre kitérve pedig hozzáteszi:

reméli, hogy a képviselői tiszteletdíjak emelésével mindannyian az eddigieknél is nagyobb anyagi segítséget tudnak majd nyújtani a karitatív, szociális tevékenységek finanszírozásához, amivel az alapítvány előtt is kiszélesednek majd a horizontok.

Hangsúlyozza, hogy bár számos jobbikos politikus megfordul segítőként a Hurrá, nyaralunk! programjain - ottjártunkkor rajta kívül épp Hegedűsné Kovács Enikő és Staudt Gábor -, ez mégsem valamiféle politikai marketingfogás:

"Ha ez egy egyszeri alkalom lenne, az lehet, hogy visszatetszést kelthetne, de mivel mind az alapítvány, mind a táboroztatás hosszú évek óta működik, minden politikai indíttatást kizárhatunk."

Hozzáteszi, hogy a Jobbik rengeteg olyan módon is segíti a jótékonysági szervezetet, melyek nincsenek annyira szem előtt: a párt infrastruktúrája, önkéntesei bármiben az alapítvány rendelkezésére állnak, a képviselők pedig a szervezési és pályázatírási feladatoktól elkezdve rengeteg dologban segítik a munkát.

Egy tévékamerák kereszttüzében megtartott rövid sajtótájékoztató után útra is kelünk, hogy a több mint hatvan fős csoporttal megtekintsük a város nevezetességeit, míg vannak táborlakók, akik inkább kihasználják a jó időt és elosonnak strandolni.

A szikrázó napsütés szinte megolvasztja a világot, de a rengeteg gyermek nem veszíti el a lelkesedését, még ha a szülők itt-ott már kókadoznak is a gyalogmenet alatt. A lurkók nem szégyellősek, battyogás közben több kisgyerek is odajön hozzánk kérdezősködni, kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, miért vagyunk itt, tudjuk-e merre tart a csoport? A bizalmi légkör tapintható. Közben Fülöp Erik nagy elragadtatással mesél a családoknak Tiszavasvári főterén Pongrátz Gergelyről az őt ábrázoló szobor előtt, mindenki megállhat egy-egy főhajtás erejéig a Trianon-emlékmű előtt, majd indulunk is tovább a református templom háta mögött megbújó Vasvári Pál Múzeumhoz.

Itt a nem csak a kiváló állapotban lévő, 220 éves műemlék épület hűvöse nyújt némi enyhülést a látogatóknak, de mindenki érdeklődve járja végig a helytörténeti és néprajzi különlegességekkel megtöltött szobákat.

Ezt követően az udvaron Sipos Ibolya alpolgármester nevében Badics Ildikó jegyző asszony köszönti néhány meleg szóval a nyaraló családokat, és hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy időről-időre mindenki kiléphessen a mindennapok fárasztó rutinjából és a megszokottól eltérő környezetben pihenhesse ki a fáradalmait. Hangsúlyozza, mennyire örül, hogy a nehéz körülmények között élő táborlakók épp Tiszavasváriban hagyhatják hátra egy kicsit a megélhetésért folytatott küzdelem nyűgeit-bajait.

Sajnos nincs ideje sokáig maradni, de pár szót azért nekünk is sikerült váltani vele. Badics Ildikó szemében mély hivatástudat tükröződik, mikor arról beszél, mennyire fontos számára, hogy más településekhez hasonlóan Tiszavasvári is meg tudja mutatni értékeit, akár a határon innen, akár a határon túlról idelátogatóknak. Mint fogalmaz, ebben nagy előnyt jelent az önkormányzat által működtetett ifjúsági tábor, ami általában már február-március magasságában az egész nyári időszakra foglalt, és amit a jövőben téliesítéssel kívánnak fejleszteni, hogy egész évben nyitva állhasson a látogatók előtt.

Tapasztalatai szerint a város jó hírét innen is számos üdülni érkező adja tovább, ennek köszönhetően pedig az ország és a Kárpát-medence legkülönfélébb vidékeiről érkeznek hozzájuk a kikapcsolódni vágyók, akiket a helyiek mindig szívesen látnak.

Egy kis árnyékban való ejtőzés után irány a városi múzeum, ahol a kőkorszaktól egész a '60-as, '70-es évekig csodálhatjuk meg Tiszavasvári tárgyi emlékeit. A táborozók a termek minden zegzugát végigjárják, az álladó és az időszakos kiállítás pillanatok alatt megtelik az érdeklődőkkel.

A kulturális programok után pedig a élvezeteké a főszerep: a hosszú sétát jól megérdemelt fagyizás zárja, ami után ismét irány a szállás és a finom ebéd, majd némi ejtőzés után a strandolás.

Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvány

Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvány. 2.9K likes. A JOBBIK SZERETETSZOLGÁLAT ALAPÍTVÁNY célja, hogy segítsen a rászorulókon, elsősorban önkéntesen dolgozó személyek segítségével.

A déli hőségben egy árnyékos padra telepedünk Gabriellával és Zsolttal, akiket az alapítvány és az országosan egyedülálló családüdültetési program ügyes-bajos dolgairól kérdezünk. Ambiciózus tervekből és optimizmusból nincs hiány: legfontosabb tervük most az, hogy amennyiben anyagi lehetőségeik engedni fogják, a jövőben országos modellé szeretnék fejleszteni az elmúlt három esztendő tapasztalatain alapuló táboroztatási gyakorlatot. Van mire alapozni, hiszen eddig nagyjából több mint 600 ember üdültetését szervezték meg összesen.

"A gyerektáborokban a gyerekek általában nélkülözik a szüleiket, itt azonban ők is itt vannak, és az első pillanattól egy olyan tudatos közösségépítés zajlik, melynek lényege, hogy a programokon keresztül olyan pozitív üzenetet közvetítsünk egymás felé, ami maradandó élménnyé teszi az itteni kikapcsolódást"

- fogalmazza meg Zsolt a Hurrá, nyaralunk! ars poeticáját, Gabriella pedig kiemeli, hogy a közösségépítés idén kimagaslóan jól sikerült, a részvevők pedig rekord idő alatt az alapítvány "nagy családjának" részévé váltak. Megtudjuk azt is, hogy a nyaralók között több mozaik család is van, akiket szemmel láthatóan egyre erősebb közösséggé kovácsolnak a tiszavasvári élmények. Gabriella kiemeli:

"Fontos, hogy ők a válások után is megpróbálnak hinni a család egységében, ez nagyon fontos."

Szerintük ez is ékesen jelzi, hogy a családok egymáshoz és a programhoz való hozzáállása sokat változott az elmúlt években, nyoma sincs a kezdeti bizalmatlanságnak és bizonytalanságnak, pláne hogy vannak visszajárók is.

Gabriella azt is elmondja, hogy a táborra egyre többen pályáznak a jobbikos alapszervezeteken keresztül és országszerte egyre népszerűbb a projekt, Zsolt pedig örömmel jegyzi meg, hogy a táborozás által kínált programok is bővültek például az íjászkodással. Beszélgetésünk során azt is megerősítik, ami már nekünk is feltűnt:

itt bizony nem lát az ember unatkozó, telefonnyomkodó vagy tévé elé ragadt gyerekeket vagy felnőtteket, folyamatosan lekötik a résztvevőket.

A tiszavasváriakkal is rendkívül jó kapcsolata van a szervezőknek, Zsolt szerint akár a múzeumban, akár a tájházban vagy a strandon már szinte várják a táborozókat, a helyi vendéglátásról pedig nem tudnak rosszat mondani.

Kihívásokból persze nincs hiány, de az akadályokat már rutinosan veszik a szervezők. A balesetveszély elkerülésére különösen nagy figyelmet kell fordítani, pláne ennyi résztvevőnél, de ahogy Zsolt fogalmaz: "az infrastruktúra mindenben alánk dolgozik".

Gabriella elmondja, hogy a Jobbikot sújtó ÁSZ-bírság most nekik is betett, így most egy darabig kevesebből kénytelenek gazdálkodni, de szerencsére vannak tartalékaik, az alapítvány pedig egyre több 1 százalékos felajánlást kap, de voltak olyan támogatók is, akik nagyobb összeget adományoztak a szervezetnek, amiért mindenki nagyon hálás volt.

Kérdésünkre Zsolt elárulja: legnagyobb vágyuk egy 3000 fős zánkai tábort tető alá hozni, az eddigiekhez hasonló, színvonalas programokkal és egy jó zenekar koncertjével, ami egyelőre azonban távoli célkitűzésnek tűnik.

Gabriella az alapítvány teendőivel kapcsolatban még azt is hangsúlyozza, hogy sok devizahiteles családon is segítettek már:

volt, aki számára új lakhatási lehetőséget, volt akinek bútorokat tudtak szerezni, miután elérte a kilakoltatási hullám.

Bár a Hurrá, nyaralunk! elsősorban a kikapcsolódásról szól, az is nagyon fontos része, hogy a családok őszintén megnyílnak egymás előtt, közösségként merik megosztani és ki merik beszélni a problémáikat, sőt akár közös megoldást is keresnek rájuk. Gabriella szerint épp ezért nem meglepő, hogy a séta alatt fél füllel azért elcsíptünk aggodalmas beszélgetéseket is, de ezek összességében nem törik le a hangulatot.

Zsolt hozzáteszi:

"Itt elfogadó a légkör, ami szétrezonál az egész társaságban és végül úgyis a vidámság lesz az úr."

Ezzel a szívmelengető gondolattal lassan útnak is indulunk vissza Budapestre, és valahol kicsit irigyeljük azokat a családokat, akik még vasárnapig ennek az érzésnek a jegyében tölthetik idejüket a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvány jóvoltából.

Ön is segíthet!

Az alapítvány adószáma: 18728653-1-10
 
Bankszámlaszám: 18203246-06028124-40010017 (FHB Bank)
 
A szervezet megunt vagy feleslegessé vált ruhákat, játékokat és egyéb háztartási eszközöket is szívesen fogad, ezeket a helyi Jobbik-alapszervezeteknél lehet leadni, ők juttatják el a szeretetszolgálathoz.

Két év alatt 1000 nélkülöző magyar családon segített a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvány

Kiss Gabriellával, a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvány főtitkárával a szervezet működéséről, az alakulás körülményeiről beszélgettünk. Kiderült, mennyire játszik fontos szerepet a közösségi jelleg a szervezet működésében, jár-e hátránnyal, ha egy alapítvány nyíltan egy politikai párt égisze alatt végez karitatív tevékenységet, és azt is megtudtuk, mennyivel járult hozzá eddig a Jobbik frakciója a dolgozói szegénységben élő magyar családok megsegítéséhez.