A Máglyatűz szerzője: az oroszok játékszerévé teheti a Kárpát-medencét az erdélyi magyarság elnyomása

A Máglyatűz nem csak azért az év egyik legizgalmasabb könyve, mert egy remekül megírt történet jó karakterekkel és izgalmas fordulatokkal. Hanem azért is, mert végig olvasása valóságos közép-európai geopolitikai tanfolyamot jelent, hiszen a kötetet David Auture művésznéven jegyző szerző, Demkó Attila a téma nemzetközileg elismert szakértője, aki a közelmúltig a a magyar kormány NATO- és EU-kapcsolatrendszerért felelős főosztályvezetőjeként dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban. Az Itthon.ma erdélyi hírportálnak nem csak a Máglyatűzről, de a régió helyzetéről és kilátásairól is nyilatkozott - és elég sarkos állításokat tett. 

Demkó alapvetése, hogy a nagyhatalmi játszmákban a morális megfontolások legfeljebb másodlagosak lehetnek, ha egyáltalán szóba kerülnek, az erkölcsi alapú érvelések mögött pedig rendre nyers stratégiai, katonai és gazdasági érdekek húzódnak meg. Saját bevallása szerint a délszláv háború idején kezdett el először kételkedni abban, hogy az Egyesült Államok és a nyugat megközelítése biztosan az egyetlen létező igazság-e, és egyáltalán őszinte-e a washingtoni béketeremtő szándék. (A kilencvenes évek balkáni vérzivatara egy rövid, de igen ütős epizód erejéig meg is jelenik a regényben.)

"Néztem a CNN-t, a BBC-t meg a SkyNews-t, és az a rossz érzésem támadt, hogy el akarnak adni nekem valamit. Azon gondolkodtam, hogy itt egy nemzetiségi konfliktus manipulálása zajlik."

 - számol be az író aki ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a konfliktus minden résztvevője a lehető leghatékonyabb propagandaeszközökkel igyekezett saját kíméletlen érdekérvényesítésének morális alapot szolgáltatni - és nincs ez másként jelenleg Ukrajnában sem. 

A Máglyatűz borítóján Putyin látható, háta mögött lángtengerrel, napszemüvege egyik lencséjében a magyar, a másikban a román parlament látható - nem véletlenül. A történet jelentős részben arról szól, hogyan használja ki Moszkva az Erdélyben egyre jobban elmérgesedő nemzetiségi viszályt.

A közép-európai Trónok harca az eredetinél is húzósabb

A történet kanócát egy nyolcvan feletti dúsgazdag emigráns erdélyi magyar-szász emigráns gyújtja be, aki úgy dönt: szép amerikai karrierrel tarkított súlyos családi tragédiákkal terhes életére azzal helyezi fel a koronát, hogy kiharcolja Székelyföld önrendelkezését. Szó szerint. Fegyverrel. Vagyona, kapcsolatai, konspirációs képességei adottak hozzá, a történelem, no, meg a nagyhatalmak kíméletlen versengése pedig hol bezavar terveibe, hol meg egyenesen a kezére játszik.

Úgy véli, Románia "egyik legnagyobb gyengesége, hogy száz év alatt nem hogy nem nyerte meg a magyarságot, hanem egyre inkább elidegeníti", és ezt a folyamatot Trianon századik évfordulójának harsány és arrogáns ünneplése valószínűleg csak fokozni fogja. Demkó úgy véli Románia 1989 után elszalasztotta a magyarokkal való megbékélés lehetőségét, és azóta lényegében csak annyit üzen számukra: "mi győztünk, ti itt egy meghódított nép vagytok, ne ugráljatok!"

"Akkor leszünk jók, ha gyakorlatilag kihalunk, mint a szászok, akkor meg lehet simogatni a buksinkat. De a magyarság most még erős, és ahelyett, hogy az ellentéteket kompromisszumokkal oldanák meg, a fenyegetőzés és a szimbolikus elnyomás eszközéhez nyúlnak."

 - mutat rá az író. Szerinte a regényben felvázolt orosz beavatkozás közel sem lehetetlen sci-fi. 

"Orosz stratégiai cél a román törekvések visszaszorítása Moldova tekintetében. Ebben a játszmában Magyarország nem saját maga miatt, hanem Románia miatt fontos, és kezd egyre fontosabb lenni."

 - vélekedik. 

"Az, hogy Trianon máig élő szelleme, az erősödő magyarellenesség és diszkrimináció miatt mennyire erős a magyar frusztráció a térségben, a nagyhatalmak közül egyelőre csak az oroszok értik. És Romániára nagyon figyelnek, ez biztos."

 - mutat rá a szerző a komoly veszélyre.

Nem tartja azonban tisztábbnak és egyenesebbnek az Egyesült Államok régiós törekvéseit sem. 

"Üzenetértékű, hogy amikor Amerikának valami gondja van Romániával, akkor az amerikai nagykövet elmegy Székelyföldre, és átvesz egy székely zászlót. Közben nagyjából ugyanekkor Chisinauban felszólalnak a Nagy Egyesülés ellen, támogatva Moldova függetlenségét. Az amerikaiak játszanak ezekkel a dolgokkal."  

Ugyanakkor hangsúlyozza: a Máglyatűznek még véletlenül sem az az üzenete, hogy az erőszak lenne a megoldás. A vérontásba torkolló konfliktus lehetőségének felvillantásával éppen az a célja, hogy világossá tegye:

"(...) mindenki érdeke az lenne a térségben, hogy ne jussunk el odáig, hogy ezek a törésvonalak – akár egy véletlen esemény miatt is – felhasadjanak. Azt mondani, hogy a fegyveres ellenállás hatékonyabb, mint a politika, iszonyú veszélyekkel jár. (...) .A Máglyatűznek nem az az üzenete, hogy ezt kell tenni. Az üzenet az, hogy a magyar-román, magyar-szlovák, magyar-ukrán etnikai törésvonal egy kihasználható feszültség, amire figyelnünk kell."

(Fotó: Itthon.ma)

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Kvárik Anita
1
sss
2019. április 20. | 15:46
Helyi rendelettel legalizálnák a füvet Budapesten. Csakhogy ilyet nem lehet.
sss
2019. április 20. | 15:16
1
sss
2019. április 20. | 09:59
Orbán Viktor az ünnepek után keletnek veszi az irányt.
1
sss
2019. április 20. | 09:36
Már 5700-an jelezték a részvételt, Havannában senki, de Londonban 483 magyar is készül az EP-re.
1
sss
2019. április 20. | 15:46
Helyi rendelettel legalizálnák a füvet Budapesten. Csakhogy ilyet nem lehet.
1
sss
2019. április 20. | 09:59
Orbán Viktor az ünnepek után keletnek veszi az irányt.
1
sss
2019. április 20. | 09:36
Már 5700-an jelezték a részvételt, Havannában senki, de Londonban 483 magyar is készül az EP-re.
1
sss
2019. április 19. | 21:33
Egyre biztosabbnak tűnik, hogy a Fidesz nem az Európai Néppártban folytatja tovább.
1

Ezt a kérdést tette fel Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek a Válasz Online-nak adott húsvéti nagyinterjúban, majd meg is válaszolta: a kulturális hagyományok és az építészet okán lehet Európát kereszténynek nevezni, de fontosabb az emberek személyi meggyőződése. Leszögezte, hogy a keresztény kultúrának a hit alapján kell állnia. Azt is kijelentette: csak mert valaki magyarnak születik, még nem lesz rögtön keresztény is.

A kérdést magamnak is feltettem már számtalanszor, hiszen manapság a politikusok sokat beszélnek, vitatkoznak a keresztény értékekről és a keresztény Európa védelméről.

Lehet-e egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni?

Az én válaszom: vallás és hit szempontjából nem. Vagyis lehetne, de a helyzet az, hogy míg a kereszténység évszázadokon keresztül Európa immunrendszere volt, addig ma ez korántsem így van. Megjegyzem, ez Európa tragédiája. Ha viszont úgy nézzük, hogy Európa egy keresztény hagyományokon és kultúrán alapuló kontinens, akkor igen. És meg is állja a helyét. De azért ez inkább olyan, mintha egy nagy múzeumban élnénk, és nem olyan, mintha mind egy nagy templomban lennénk, mint egy egységes felekezet hívői.
 

1
sss
2019. április 19. | 17:50
Közben pénteken a párizsi Louvre-ba szállították a Notre-Dame utolsó festményeit is.

Pilátus udvarán

Már fejsze csattog hajnal óta,
tompán zuhog a kalapács.
Ma valakit még megsiratnak,
Krisztus vagy Barabás…

Sorsdöntő óra súlyosul rám.
Zsúfolt Pilátus-udvaron
mind a ketten előttem állnak.
Melyiket akarom?

Barabás… úgy áll, mint az élet.
Daccal hátrafeszül a nyak.
Merészen villanó szemében
tüzek parázslanak.

Mozdul acélos izmú karja.
Feszíti, törne már elő
gátat szakító áradatban
a lázadó erő.

Pogány hatalom… pogány szépség
és pogány élni akarás.
Igen a testnek és a földnek!
Krisztus vagy Barabás?

Farizeusok bujtogatnak:
„Te Barabással vagy rokon.
Tenlázadásod lásd meg ott a
merész vonásokon!

Te megtagadnád ezt a földet?
Te megtagadnád magadat?
Krisztust feszíttesd a keresztre,
Barabást ne tagadd!

Ők nem élhetnek mind a ketten.
S melyik idegenebb neked?
Annak a szemnek tiszta fényét
el se viselheted.

Bélpoklos, rút tisztátalannak
érzed magad, ha rádtekint!
Feszítsd meg őt, feszítsd keresztre,
hogy úr lehess megint!”

A fejsze is utolsót csattant,
nem zuhog már a kalapács.
Kész a kereszt és vár és kérdez:
Krisztus vagy Barabás?

Pogány erő és pogány szépség…
Tagadjak mindent… magamat?
„Barabást feszítsd meg, Pilátus,
Krisztus legyen szabad!”

Azóta is nap mint nap jő a
sorsdöntő súlyos perc felém,
s új választásra hív: Ki éljen?
Ki éljen, Ő vagy én?

Én… földi, poklos és fekélyes…
Ő olyan égi, tiszta, más.
És mégis Ő, a Krisztus éljen,
sohase Barabás.

Elébe hullok s tisztasága
ítél, megfeszít, eltemet.
Aztán keze – újjáteremtőn
érinti lelkemet.

Túrmezei Erzsébet

sss
2019. április 20. | 15:46
Helyi rendelettel legalizálnák a füvet Budapesten. Csakhogy ilyet nem lehet.
sss
2019. április 20. | 09:59
Orbán Viktor az ünnepek után keletnek veszi az irányt.
sss
2019. április 19. | 21:33
Egyre biztosabbnak tűnik, hogy a Fidesz nem az Európai Néppártban folytatja tovább.

Ezt a kérdést tette fel Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek a Válasz Online-nak adott húsvéti nagyinterjúban, majd meg is válaszolta: a kulturális hagyományok és az építészet okán lehet Európát kereszténynek nevezni, de fontosabb az emberek személyi meggyőződése. Leszögezte, hogy a keresztény kultúrának a hit alapján kell állnia. Azt is kijelentette: csak mert valaki magyarnak születik, még nem lesz rögtön keresztény is.

A kérdést magamnak is feltettem már számtalanszor, hiszen manapság a politikusok sokat beszélnek, vitatkoznak a keresztény értékekről és a keresztény Európa védelméről.

Lehet-e egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni?

Az én válaszom: vallás és hit szempontjából nem. Vagyis lehetne, de a helyzet az, hogy míg a kereszténység évszázadokon keresztül Európa immunrendszere volt, addig ma ez korántsem így van. Megjegyzem, ez Európa tragédiája. Ha viszont úgy nézzük, hogy Európa egy keresztény hagyományokon és kultúrán alapuló kontinens, akkor igen. És meg is állja a helyét. De azért ez inkább olyan, mintha egy nagy múzeumban élnénk, és nem olyan, mintha mind egy nagy templomban lennénk, mint egy egységes felekezet hívői.
 

sss
2019. április 19. | 17:50
Közben pénteken a párizsi Louvre-ba szállították a Notre-Dame utolsó festményeit is.

Pilátus udvarán

Már fejsze csattog hajnal óta,
tompán zuhog a kalapács.
Ma valakit még megsiratnak,
Krisztus vagy Barabás…

Sorsdöntő óra súlyosul rám.
Zsúfolt Pilátus-udvaron
mind a ketten előttem állnak.
Melyiket akarom?

Barabás… úgy áll, mint az élet.
Daccal hátrafeszül a nyak.
Merészen villanó szemében
tüzek parázslanak.

Mozdul acélos izmú karja.
Feszíti, törne már elő
gátat szakító áradatban
a lázadó erő.

Pogány hatalom… pogány szépség
és pogány élni akarás.
Igen a testnek és a földnek!
Krisztus vagy Barabás?

Farizeusok bujtogatnak:
„Te Barabással vagy rokon.
Tenlázadásod lásd meg ott a
merész vonásokon!

Te megtagadnád ezt a földet?
Te megtagadnád magadat?
Krisztust feszíttesd a keresztre,
Barabást ne tagadd!

Ők nem élhetnek mind a ketten.
S melyik idegenebb neked?
Annak a szemnek tiszta fényét
el se viselheted.

Bélpoklos, rút tisztátalannak
érzed magad, ha rádtekint!
Feszítsd meg őt, feszítsd keresztre,
hogy úr lehess megint!”

A fejsze is utolsót csattant,
nem zuhog már a kalapács.
Kész a kereszt és vár és kérdez:
Krisztus vagy Barabás?

Pogány erő és pogány szépség…
Tagadjak mindent… magamat?
„Barabást feszítsd meg, Pilátus,
Krisztus legyen szabad!”

Azóta is nap mint nap jő a
sorsdöntő súlyos perc felém,
s új választásra hív: Ki éljen?
Ki éljen, Ő vagy én?

Én… földi, poklos és fekélyes…
Ő olyan égi, tiszta, más.
És mégis Ő, a Krisztus éljen,
sohase Barabás.

Elébe hullok s tisztasága
ítél, megfeszít, eltemet.
Aztán keze – újjáteremtőn
érinti lelkemet.

Túrmezei Erzsébet

sss
2019. április 19. | 17:02
A helyi idő szerint 7 órakor kezdődő vitát az orosz tévétársaságok is közvetíteni fogják.