Az elmúlt években növekedett a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek száma Magyarországon. A statisztikai adatok alapján tudjuk, hogy az elmúlt 2 évben több mint 3 ezerrel lettek többen, így már közel 92 ezer fiatalról beszélhetünk.
Sajátos nevelési igényű, akkor lehet egy gyermek, ha az óvodában észreveszik, hogy valami problémája van. Ilyenkor az óvodapedagógusok jeleznek a gyógypedagógusnak, és egy darabig megfigyelik, hogy valóban indokolt-e a gyerek alaposabb kivizsgálása. Abban az esetben, ha úgy ítélik meg, hogy fennáll a probléma, akkor a gyermeket elküldik a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, ahol általában több szakember (gyógypedagógus, pszichológus és logopédus) is megnézi, hogy valóban sajátos nevelési igényű a gyermek.
Ezután 2 út lehetséges: az egyik, hogy a szakemberek megállapítják, hogy nem olyan súlyos a helyzet és egyszerűen csak BTM kategóriába kerül. Ez azt jelenti, hogy a gyermek beilleszkedési, tanulási, illetve magatartási problémákkal küszködik. Ebben az esetben a gyerekkel az óvodában külön fejlesztőpedagógus foglalkozik. Ezután évente megvizsgálják a gyermeket, hogy sikerült-e fejlődést elérni.
A másik esetben viszont a gyerekeket további vizsgálatokra küldik a megfelelő szakértői bizottságokhoz, ahol teszteknek vetik alá őket. Ezeknek az eredményétől függően, kaphatja meg egy gyermek a sajátos nevelési igényű státuszt.
Nem javul az SNI-s gyermekek helyzete Magyarországon
Bár az elmúlt években enyhült a szakemberhiány a gyógypedagógus szakmában. Még mindig komoly problémát jelent, hogy egy gyógypedagógusra több tucat SNI-s gyerek is jut. Ezáltal jelentősen túl vannak terhelve a szakmában dolgozók. A gyógypedagógus-hiánynak összetett okai vannak: egyrészt az új köznevelési törvény módosítása miatt változások álltak be, mert az szétválasztotta a speciális gyógypedagógiai nevelési oktatási intézmények tevékenységét és a pedagógiai szakszolgálatokét. Ezzel azoknak a gyógypedagógusoknak, akik eddig 2-3 munkakörben sokkal több feladatot el tudtak végezni, dönteniük kellett, és már csak egy helyen dolgozhatnak tovább. Ennek köszönhetően azonban nőtt a gyógypedagógus munkaerőigény.
Másrészről, évek óta elmarad a gyógypedagógusok bérrendezése. egy speciális intézményben dolgozó magasabb bértábla szerint keres, mint egy szociális intézményben dolgozó kollégája. Ennek az a magyarázata, hogy az iskolákban a pedagógus illetményalap alapján kapnak fizetést, az otthonokban pedig a szociális illetményalap szerint.
Az LMP képviselője, Ungár Péter tavaly ősszel törvénymódosító javaslatot nyújtott be, hogy a kormány mihamarabb rendezze a gyógypedagógusok bérét idehaza.
„A gyógypedagógiai pótlék alapvetően 5 százalék. Ez egy olyan iskolában, amely fogad SNI-s gyerekeket, elképesztően kevés. Ha ezt megnégyszereznék, még költségvetési szinten sem jelentene olyan nagy terhet, nagyjából 30 milliárd forintba kerülne az államnak.”
- tette hozzá Ungár.
A magántanulói rendszer megszüntetése tovább mélyíti a problémát
A múlt héten az országgyűlésben a kormány részéről egy olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amely alapján a 2020/21-es tanévtől megszüntetnék a magántanulói státuszt a közoktatásban.
A törvényjavaslat szerint
„az érintettek a jövőben egyéni munkarendet kérhetnek, ha ezt a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös”.
A kormány szerint azért van szükség erre a módosításra, mert össztársadalmi érdek az, hogy a gyermekek iskolába járjanak és végzettséget szerezzenek.
A javaslat szerinti egyéni munkarend, a magántanulói és a mindennapos iskolába járás között lenne átmeneti megoldás. Azonban a jelenlegi állapotok mellett ez a javaslat, minden tekintetben átgondolatlan. Több SNI-s gyerek is kizárólag magántanulóként képes elvégezni az iskolát, ez a módosítás őket is nehéz helyzetbe sodor(hat)ja. Ugyanis a mai közoktatás nem tudja azokat a feltételeket biztosítani, hogy minden sajátos nevelési igényű gyermekre megfelelő idő és szakember jusson.
A „ridegintegráció” nem megoldás a problémára
A Jobbik országgyűlési képviselője, Ander Balázs szerint az SNI-s gyermekek beintegrálása a közoktatásban valóban fontos lenne. Azonban ehhez először a feltételeket is biztosítani kellene a hazai oktatásban.
„Ha arról van szó, hogy szeretnék őket visszavezetni a közoktatás rendszerébe, akkor azokat a gyógypedagógusokat, illetve fejlesztőpedagógusokat kellene első körben támogatni, akik ezekkel a speciális helyzetben lévő gyermekekkel foglalkoznak”
- hangsúlyozta Ander.
Ander Balázs szerint nem elvetendő ötlet, ha a sajátos nevelési igényű gyermekek visszaszivárognak a közoktatásba. Azonban, ha ez „ridegintegráció” formájában valósul meg, vagyis a feltételeket nem biztosítják előtte, akkor ez a metódus kudarcot fog vallani. Ha nincs megoldás, akkor éppenséggel pont a hátrányos helyzetű gyermekek kerülhetnek még inkább kiszolgáltatottabb helyzetbe.