Akik már nem táncolták, hanem élték a rock and roll-t – Az acélvárosi Rotor diadalmas visszatérése

Rotor fejlec

12 hosszú év után jelentkezett idén új albummal a Rotor zenekar, sőt a friss dalcsokor mellé egy CD+DVD kombóval is megörvendeztették rajongóikat. A Hammer Records gondozásában megjelent kiadványok segítségével végre talán a megérdemelt „helyére” kerül(het) a hazai színtéren (és az értő közönség értékrendjében) a banda – hiszen a több mint három évtizedes pályafutásuk és munkásságuk, valamint példaértékű elkötelezettségük szinte egyedülálló – így ez már régen kijárna nekik. December 14-én, huszonöt esztendő után (!) térnek vissza egykori törzshelyükre, a miskolci Vörösmarty Művelődési Házba, hogy az ünnepek előtt még bulizzanak egy nagyot.

 

 Mielőtt a lejátszóba tennénk a korongokat, a nem bennfentesek számára engedtessék meg pár mondatban a zenekar története. A nyolcvanas évek közepén két helyi formáció fuzionálásával elindult Rotor már a kezdetekkor a klasszikus heavy metal mellett kötelezte el magát, amit zenéjükben, szövegeikben és megjelenésükben is egyértelműsítettek. Két – ma már kultikusnak számító – válogatásalbumon (Robbanásveszély I-II.) való szereplés, sok-sok koncert, és néhány tehetségkutató megnyerése után 1991-ben jelentkeztek a Tépj szét minden láncot című önálló nagylemezzel, valamint (többek között) egy egyhónapos francia turnén (!) is részt vettek. A folytatás azonban már nem volt ennyire szívmelengető, több tagcserére került sor, végül egy ideig négyesben tolták tovább. Az ezekben az években a rock/metal világban zajló átrendeződések miatt drasztikusan megváltozott zenei közeg sem kedvezett a csapatnak, de egy új gitáros csatasorba állításával – immár újra kvintettként – kisebb-nagyobb stílusmódosításokkal (hol keményebben, hol lájtosabban megszólalva) ezt az időszakot is átvészelték. Csak zárójelben: kissé furcsa módon ekkor a legtermékenyebb dalszerzők (igaz csak szerzői kiadásban jelennek meg anyagaik), illetve a leglátványosabb nemzetközi eredményeik is ebben az érában születtek - 2001-ben Finnországban a Semmi nem elég album jelent meg vinylen, 2007-ben pedig egy mexikói kiadó gondozásában CD-n jött ki egy hibrid, azaz több lemezről összeválogatott dalcsokor Árvaház címmel.

Időközben itthon is elkezdődött a visszarendeződés, már ami a megalakuláskor eldöntött irányvonalat illeti, először a címével is üzenő – régebbi nóták új verzióival is megbónuszolt – Gyökerek érkezett, majd 2007-ben az Acélba zárba album, ami teljes egészében visszatérés volt a banda igazi zenei világába. De ismét beütött a krach, úgyhogy nem tudták kihasználni az ezzel járó elismerést és „felkapottságot”, először énekesük egészségügyi problémája, majd az utóbbi időszak fő dalszerzőjének távozása több évre parkolópályára küldte őket. Aztán, kiadói ösztönzésre (végre) elkészült egy hivatalos válogatáslemez, valamint egy ehhez összeállított életmű-DVD… És hepiend is van, a munkálatok befejezése után a tagság nem a Rotor sztori végleges lezárása, hanem az újra aktivizálódás mellett döntött!

Meg elunk front

 Nézzük először a Még élünk! című, kétkorongos kiadványt. A külcsín bizalomgerjesztő, az ismét hiánycikk Tépj szét minden láncot album grafikájának ráncfelvarrott (értsd: jóval kidolgozottabb) verzióját tudja magáénak a frontoldalán az exkluzív digipak csomagolásban megjelent anyag.

A CD egy 14 számos válogatást tartalmaz, amely a heavy metal banda leginkább a stílushoz hű dalaiból – túlnyomó részt a már említett Tépj szét minden láncot, illetve az Acélba zárva anyagokra koncentrálva – szemezget, de egy eddig fizikai formában nem publikált, azaz semmilyen kiadványon nem szereplő szám, a kb. 2012 környékén született Befogad az ég is helyet kapott az ezüst korongon. Fontos infó, hogy a régi nóták újra feljátszva/énekelve kerültek a lemezre, az újabbakban pedig a dobokat vették újra. Így, az egységes hangképnek köszönhetően a több évtizedes Rotor himnuszok is végre méltó megszólalásban hallhatóak.

 Fekete Szilárd, dobos:
„Az Acélba zárva lemez jó fogadtatása után úgy éreztük, hogy végre minden a helyére került. Azonban zenei nézeteltérések miatt elváltak az útjaink Tomival, Jancsinál pedig komoly cukorbetegséget diagnosztizáltak, olyan annyira, hogy kórházba is került. Ezek a dolgok padlóra küldtek minket egy időre. Ebben az időszakban Laci, Józsi és én belekezdtük egy közös projektbe, majd Jancsi is, a felépülése után, más bandákkal kezdett el dolgozni. A kiadó részéről ekkor merült fel a válogatáslemez megjelenésének az ötlete, mintegy méltó lezárásaként a Rotor történetének.”

 A DVD közel 140 perces anyagot tartalmaz, egy minden részletre kiterjedő interjúcsokor keretében ismerkedhetünk meg a Rotor több mint három évtizedes történetével, amelyben a négy alapember – Szentesi János énekes, Ferenczi László gitáros, Plósz József gitáros, és Fekete Szilárd dobos – viszi leginkább a szót. De természetesen a 2016 elején csatlakozott Wágner Gábor basszusgitáros, valamint a csapatban korábban megfordult zenészek (Pereverzia Zoltán, Szilágyi Tamás, Andrásik Remo, és Barna Tamás gitárosok, valamint Kossuth Gábor, Sándor Zoltán, és Márton Krisztián basszusgitárosok), sőt néhány segítő és rajongó is kamera elé ült/állt, hogy még alaposabb legyen a visszaemlékezés. A személyes élményeket is magába foglaló beszélgetés folyamát klip- és koncertfelvétel bejátszások színesítik, köztük eddig sosem publikált archív képsorokkal.

A válogatáslemez összerakása, illetve a dalok újra feljátszása a kreatív energiákat is felszabadította a csapatban, főként Ferenczi Laci – jó másfél évtized után basszusgitárról újra – szólógitárra visszaváltása hatott jótékonyan az alkotómunkára, így született meg egy új Rotor anyag.

„A felvételek során rájöttünk, hogy van még bennünk potenciál, ezért úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a közös munkát. Az új lemez munkálatait tavaly kezdtük csak el, mert a válogatáslemez keverésével sokáig tökölődtünk! Közben Laci írta a jobbnál jobb nótákat, így amikor a Még élünk! kész lett, azonnal tudtuk folytatni a stúdiómunkát.”

Most vagy soha front

 12 szűk esztendő után jelent meg tehát a Most vagy soha címet kapott új lemez, ami egy nagyon őszinte, szívből jövő 13 dalos nótacsokor, egy hamisítatlan Rotor esszencia - 2019-es megszólalással, amiért elismerés illeti Josit, és a Rotorsound Stúdiót. A felvezetésként (videókon) bemutatott féltucat (!) szám alapján senki számára nem lehetett kétséges, hogy azzal tért vissza a csapat, amihez a leginkább ért, és a legjobban áll neki.

Már a nyitó, lendületes (egy Ozzy-s kacajt is megidéző) A rockkal vagyok összenőve sem hagy(hat) kérdőjelet a hallgatóban, hogy mi is vár rá az elkövetkező egy órában. A folytatás a kellemesen hömpölygő Mintha szégyen volna képében érkezik, ami viszont inkább dallamos, mint acélos.

A középtempós, komótosabb tételeket az akusztikus gitárral bekezdő, de egy vérbeli headbang-nótává váló, komoly Élünk és meghalunk, a kalapáló, refrénjében helyenként besúlyosodó/belassuló címadó Most vagy soha, a minimálisan keleties díszítéssel is ellátott, szigorú, feszes Sensei, a road movie-szerű, kissé „habos” Suhanunk, és a lemezt záró – szövegébe korábbi számcímeket is beépítő – masszív A rock legyen veletek képviseli.

 A pörgősebb számokhoz sorolható a harcias, harapós Győztes akarok lenni, a szabadon szárnyaló, vidám (mondhatni hard rockos) témákkal megalapozott, és egy közönségénekeltető kiállást is magába foglaló Holló, a rendkívül izmos, trappolós Életben maradtunk, és (az énekes számok közül talán) a legtöbb dinamikai váltást tartalmazó, öntudatos Rotor szív. Ezek ellenpontjaként – kisebb meglepetést okozva – nyolcadikként a lemez leglíraibb szerzeménye, az akusztikus aláfestést is kapott Egyedül hallható, amely bőven „kimeríti” a power ballada fogalmát - érdekes színfolt, és jóleső felüdülés a sok-sok zakatoló fémes téma között.

 A felsorolásból kimaradt a hat és fél perces, speed-es virgákkal is felvértezett Rotor 1992 című instrumentális tétel, amelyben vendégzenészként Andrásik Remo (Remo, Rudán Band, Z'Zi-Labor), Novák Attila (Karen Single Band), Pereverzia Zoltán (ex-Rotor), és Szíjártó Zsolt (Kárpátia) is futtatja ujjait a gitárhúrokon.

Az album további különlegessége, hogy több dalban egy kortárs költő, Malejkó Norbert szövegeit is felhasználták.

Rotor prew

 A – sokak véleménye szerint underground-legenda – Rotor tehát él és virul, ez az új anyag pedig egyértelműen kategóriájában 2019 legjobbja! A nyolcvanas évek klasszikus (brit és német) heavy metal riffkészletét kreatívan felhasználó dalok, a hagyománytisztelő, de alaposan kidolgozott (iker)gitár játék, a gazdagon adagolt téma- és tempóváltások, illetve dallamos futamok, a tökéletesen felépített többkörös szólók mind-mind muzsika a fülnek a stílus kedvelői számára - minden elemében (igen, a zömében régisulis dalszövegekben is) trve ez a metal.

 

 A banda december 14-én „hazatér”, két és fél évtized (!) után ismét a miskolci Vörösmarty Mihály Művelődési Házban – a néhai Rotor klubok helyszínén – bulizik egy nagyot… „a régi metal kocsmák emlékére. Szeretnénk kirángatni benneteket a karácsonyi előkészületekből.”

A közeljövő terveiről pedig az alábbiakat mondták: „…szeretnénk megmutatni magunkat mindenhol, ahol csak lehet. Tervezünk egy szimfonikus projektet, és várható egy könyv megszületése. Közben pedig zajlanak egy másik, következő új lemez előkészületi munkálatai is…”