"Egyik kormány sem foglalkozott a szociális ágazattal!" - interjú Boros Péternével és Köves Ferenccel

szociális rabszolga
MTI

A koronavírus-járvány idején a szociális ágazat talán még az egészségügyben dolgozóknál is nehezebb helyzetben volt. Alacsony fizetés, szakemberhiány és elvándorlás jellemzi ez a szférát. Ráadásul a kormány kihagyta őket az egészségügyben dolgozókat érintő egyszeri 500 ezer forintos juttatásból is. A Fidesz-KDNP nem jelent meg az erről szóló bizottsági egyeztetésen. Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke, és Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD) elnöke a kormánypártok által bojkottált tárgyalás után válaszolt az Alfahír kérdéseire.

Tekintve, hogy sem a kormány, sem pedig a kormánypártok nem álltak szóba a szakszervezetekkel, látnak arra valós esélyt, hogy önök is megkaphatják azt az anyagi elismerést, a bruttó 500 ezer forintot, amit az egészségügyben dolgozók megkapnak július elsején?

Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke: Igen! Ez az ágazat is ugyanúgy megérdeml az elismerést. Én nem is értem, hogy miért nem egyszerre adják oda ezt a juttatást, de ha csak arról van szó, hogy finanszírozási gondok miatt a szociális ágazat részére valamivel később adják oda, akkor a kormány ezt jelezze felénk! Nagyon sok kollégánk megbetegedett, az életét kockáztatta az elmúlt hónapokban, amikor tehetetlen embereket ápoltak a járvány idején.

MTI

Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD) elnöke: Reméljük, hogy meg kaphatjuk ezt az egyszeri kiegészítést. Számoltunk, és úgy látjuk, ez nem lenne egy jelentős tétel. 46 milliárd körüli összeg lenne a körülbelül 90 ezer szociális dolgozónak. Abban azért bízom, hogy hátha eljut a döntéshozók tudatáig, hogy egy ország, egy társadalom fejlettségét az is meghatározza, hogy hogyan bánik azokkal a polgáraival, akik segítségre szorulnak, és ezzel együtt azokkal, akik ezekkel az elesett emberekkel foglalkoznak.

Miért ennyire "mostoha gyerek" a szociális ágazat, még az egészségügyhöz képest is? Most hangzott el, hogy a fizetési rangsor legalján vannak a szociális munkások...

Boros Péterné MKKSZ-elnök: Ezt mi sem nagyon értjük. Nagyon sok tanult, több diplomás munkatársunk van, sőt a kollégák több mint háromnegyede diplomás szakember. Tehát egy jelentős szellemi tőkét képviselnek az itt tevékenykedők. Annyit látunk, hogy a szociális gondokkal küzdők, illetve a velük foglalkozók egy olyan probléma, amiről a kormány legszívesebben nem beszélne, nem venne tudomást. Látjuk, hogy például a családi pótlék évek óta nem változott, látjuk, hogy sokan mélyszegénységben élnek, látjuk, hogy a betegségben szenvedők, akiket otthon kell ápolni hogyan épülnek le, és mégis úgy tűnik, ez nem éri el a kormány ingerküszöbét. Mi azon vagyunk, hogy ez változzon.

Köves Ferenc SZÁD-elnök: Én ezt annyiban árnyalnám, hogy most ugyan a jelenlegi kormánnyal próbálunk valahogyan tárgyalni, de a történelmi hűséghez az is hozzá tartozik, hogy a rendszerváltás óta minden kormány nagyjából így állt hozzá a szociális ágazathoz. Ha most elővennénk az akkori béreket, fizetéseket, akkor azt látnánk, hogy a bérszínvonal semmit sem változott az elmúlt 30 évben. Valaki úgy fogalmazta meg, hogy a "mi ügyfeleink nem olyan cukik..." Tehát nem lehet annyira azonosulni a hajléktalanokkal, a fogyatékkal élőkkel, a pszichiátriai betegekkel, így aztán a velük foglalkozók is ilyesfajta megítélés alá esnek.

SZÁD

A koronavírus-járvány idején mennyivel volt több munkájuk az átlagoshoz képest? 

Boros Péterné MKKSZ-elnök: Körülbelül harminc százalékkal. Ehhez még hozzá jött a védekezéshez szükséges eszközhiány, ami szintén megnehezítette a munkánkat.

Köves Ferenc SZÁD-elnök: A kormányzat által nem fenntartott intézményekben csak május végére állt helyre az eszközök beszerzése, de például a kormány által működtetett és az egyházi intézményekben is csak április közepén szállítottak maszkokat, kesztyűket, fertőtlenítő szereket. Ekkor már egy hónapja tartott a karantén...

Arra kérték most az egészségügyben dolgozókat, hogy vállaljanak szolidaritást és július másodikán, a magyar egészségügy napján ebédidőben ne ebédeljenek, kvázi „éhségsztrájkkal” hívják fel figyelmet arra, hogy a szociális szférának is jár az egyszeri bruttó 500 ezer forintos bérkiegészítés. Ezt megelőzően volt valamilyen jelzés, az egészségügyi szakszervezetek felől, hogy hát ez a pénz Önöknek is járna?

Boros Péterné MKKSZ-elnök: Biztos, hogy megfogalmazódott ez bennük is. Pont ezért is választottuk ezt a dátumot.

Köves Ferenc SZÁD-elnök: A Magyar Orvosok Szakszervezete (MOSZ), és a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) közös közleményben említette meg, hogy a szociális ágazatban dolgozóknak is meg kellene kapni ezt az egyszeri juttatást. Tehát bizonyosan van szakma közi szolidaritás, de talán mégsem akkora ami átléphetné azt a bizonyos ingerküszöböt.

Boros Péterné MKKSZ-elnök: Én ezt annyival egészíteném ki, hogy a társadalom felől érzékelhető az a tisztelet és megbecsülés, ami a szakma felől is megvan, de sajnos ennek a bérezésben, a keresetek megemelésében nincs semmi jele.

Mi van akkor, ha a kormány nem foglalkozik a szociális ágazat problémáival? A Fidesz-KDNP most sem jelent meg a Népjóléti Bizottság ülésén és éppen önök mondták, hogy eddig egyik kormány sem volt hajlandó érdemben tárgyalni ezekről a gondokról...

Boros Péterné MKKSZ-elnök: Folytatódik, pontosabban felgyorsul a szociális szakemberek elvándorlása. Ez már most is jelentős problémákat okoz az ellátásban. Vannak olyan terültek, ahol hetven százalékos a szakember hiány. A Dunántúlon, Ausztria, Németország közelsége miatt nagyon sokan vállalnak munkát nyugaton a mostani fizetésük sokszorosáért.

Köves Ferenc SZÁD-elnök: Ez a tendencia sajnos állandóvá vált. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a szociális ágazatban is jelen van az "elöregedés". A fiatal munkatársak, ápolók, pszichiátriai szakemberek, akik nagyon sokat tanultak a diplomájuk megszerzése érdekében, már nem érik be aprópénzzel. Ráadásul, ha az egészségügyben történik egy kis béremelés, akkor rögtön átmennek a kollégák, hiszen azok a végzettségek, amelyek a szociális szférában szükségesek, megfelelhetnek az egészségügyben is. A legnagyobb baj tehát nem is az egyszeri juttatás elmaradása, hanem a szakemberek egyre csökkenő létszáma.