Úgy éreztem, hogy másik útra kell lépni – Interjú a harmadik szólóalbumával jelentkező Tóth Renivel

fooldal TR Utazok eneke uj

Február 27-én jelent meg Tóth Reni harmadik, Utazók éneke címet kapott szólólemeze a GrundRecords gondozásában. Aznap itt az Alfahíren debütált az album, és már akkor egyeztettünk egy interjút a Magyar Örökség díjas énekesnővel, de aztán jött a pandémia, a karantén, a rendezvénystop… A következő hetekben viszont három fellépés is vár Renire, így itt volt az ideje, hogy pótoljuk a mulasztást, azaz alaposan bemutassuk az ezúttal az Erdély szívében született – a megszokottól kissé rockosabb megszólalású, sőt karcosabb témákban sem szűkölködő, de mindvégig érzelem- és dallamgazdag, azonnal fülben maradó, és értőn meghangszerelt – dalcsokrot. Illetve, elbeszélgessünk az elmúlt hónapokban történtekről, és a még idénre tervezett megmozdulásokról.

 

 - Négy év telt el az előző szólóalbumod óta. Mennyire volt tudatos, hogy most kell jelentkezned egy új anyaggal?

 - Tulajdonképpen nem volt ez annyira szándékos, egyszerűen én nem vagyok egy lemezgyáros fajta. Annak idején a Kormoránban, meg nem mondom pontosan, de körülbelül 90 albumot adtunk ki az alatt az időszak alatt, amíg én ott voltam a zenekarban, azaz évente többet is. Persze, ez nagyon jó volt, de én úgy gondolom, hogy egy lemezanyagnak be kell érnie, ahhoz meg idő kell.

Személy szerint nagyon szeretek koncertezni is, a közönség pedig az új dalokat is igényli tőlem. Tavaly szerettük volna kiadni ezt az albumot, de eltolódott, mert egyrészt közbejött egy őszi tengeren túli turné, másrészt rengeteg fellépésem volt itthon is, úgyhogy a szerzőtársakkal közösen úgy döntöttünk, hogy nem kapkodjuk el, amikor teljes egészében késznek véljük, akkor adjuk csak ki. A vírushelyzetre viszont nem számítottunk… (nevet) Emiatt a februári megjelenést semmilyen promóció, élő bemutató nem követte.

 - Hogyan indul egy ilyen munkafolyamat? Mivel te külső szerzőkkel dolgozol, vélhetően sokakat érdekel, hogy ők jelentkeznek be nálad, hogy lennének dal- és szövegötleteik, vagy te mozgósítod őket, ha eljön az idő?

 - Az az igazság, hogy az első szólóalbumomat a közönség követelte ki tőlem. Úgyhogy megkerestem általam nagyon kedvelt zeneszerzőket, muzsikusokat, hogy írjanak nekem dalokat… és ha jól emlékszem, kb. negyven szerzeményből válogattam ki a végül lemezre kerülő tíz dalt. Arra az albumra Janky Balázs írta a szövegeket, és vele úgy dolgoztam, hogy a beszélgetés sorozatunk majdnem úgy nézett ki, mint amikor egy fiatal szerelmespár a kapcsolatuk elején mindent tudni akar a másikról. (nevet) A születésemtől kezdve a gyermekkorig mindent elmeséltem neki, ebből lett aztán annak a lemeznek a szöveggyűjteménye.

Az Utazók éneke ismét így született, annyi módosítással, hogy most a szászrégeni Szabó Előd írta meg egy kivételével az összes dalt és szöveget. Vele az utóbbi néhány évben elég sokat dolgoztam együtt, közös fellépéseink is voltak, nagyon jó barátokká váltunk, sokat beszélgettünk magánemberként is. Nagyon szeretem Előd dallam- és szövegvilágát, ő pedig nagyon jól ráérzett a mostani hangulatomra, zenei ízlésemre. A gitárokat Robert Brai játszotta fel, szintén Erdélyországból, a basszusgitárt Talabér Laci barátunk, a dobokat pedig a férjem, itthon a stúdióban. A vokálok felénekléséhez pedig két régi zenésztársamat, Margit Józsit, és Jenei Szilvesztert kértem fel.

 

 - Egy duett is helyet kapott a korongon, a Tizenhárom kopjafa dalban Stula a partnered. Miért őt kérted fel?

 - Megmondom őszintén, hogy mind a hangját, mind magát az embert nagyon szeretem, és egy kedves fiatalembernek, jólelkű, szerény, valamint, eszméletlenül tehetséges pasinak tartom őt. Amikor meghallottam ezt a dalt, azonnal az ő hangját képzeltem el hozzá. Felhívtam, megkérdeztem, ő meg szíves örömest vállalta, a kiadója pedig azonnal engedélyt adott rá, hogy szerepeljen a lemezen.

 - Elgondolkodtató frontoldalt kapott a kiadvány…

 - Az ember életében számtalan utazás lehetséges, lelki értelemben is, valamint, ha szó szerint, fizikailag is utazunk valahová. Ez fogalmazódott meg bennem összességében. Előd megírta ezt a gyönyörű dalt, az Utazók énekét… Nem ez lett volna egyébként a címadó szerzemény, hanem a Szívem egy ország, de akkor jöttünk haza az amerikai turnéról, amikor ez az anyag készült, és ennek során nagyon sok impulzus ért, utána meg januárban szétváltunk az Atilla Fiai Társulattal, ami meg egy lelki „utazás” volt. Szóval, az életemben nagyon sok minden történt abban az időszakban, és úgy gondoltam, hogy inkább legyen ez a lemez címe, mert úgy éreztem, hogy másik útra kell lépni.

A figyelmes hallgató észreveheti, hogy teljesen más irányt vett a zenei stílusom is - erről az albumról teljesen kimaradt a folk rock, amit az elmúlt 18-20 évben képviseltem. A rock természetesen maradt, de egy-két karcosabb, zúzósabb tétel kivételével picit lágyabb hangvételben jelenik most meg.

cikkbe TR Utazok eneke front

 - Előd munkásságát követve, szerintem teljesen egyértelmű, hogy beérett egy szinte csak rá jellemző stílus, remekül egyensúlyoz a pop és rock között, miközben csak minőségi dalok érkeznek az alkotóműhelyéből.

 - Teljesen egyetértek! Elképesztő tehetség a fiú, nem szokványos a dallamvilága, mégis rögtön énekli az ember a dallamait, dalait, mert azok elsőre belemásznak az ember fülébe. Szerencsére júliusban, augusztusban már voltak fellépéseim, betettem négy-öt dalt az új lemezről is a műsorba, és azonnal énekelte ezeket is a közönség. A koncertek után meg jöttek és keresték azt a CD-t, amin ezek hallhatóak. (nevet) Számomra nagyon nagy dolog, hogy végre találtam egy olyan szerzőt, aki dallamos rockzenét tud írni.

 - A hang után jöjjenek a (mozgó)képek is, hiszen az elmúlt hónapokban elég jól „megszórtátok” a YouTube csatornádat klipekkel.

 - Mert volt rá időnk… (nevet)

 - De ennyire? Komoly imidzsklipekről beszélünk, nem szöveges videókról.

 - Köszönöm, hogy így látod, pedig ezek egy kivételével mind házi videók! A Maradj című dalhoz készített klip mondható profinak, azt még sikerült a karantén előtt elkészíteni és bemutatni, a többi amolyan home-office-ban készült, minden a la nature benne. (nevet) Kigondoltam valamit, elmentünk egy pár helyszínre, vagy itthon vettünk fel dolgokat… mindent a férjem rögzített, a bátyja pedig összevágta.

 - De az Uram, adj békét! kisfilmjében is szerepel például Robert Brai…

 - Igen, azokat a részeket ők otthon, Erdélyben vették fel egy erdőben, mi pedig – hogy hasonló legyen a környezet – nem messze tőlünk, Dobogó-kőn filmeztünk. A Volt egy március itthon készült a szobában egy sima fal előtt, a lányom egyik nagy lámpáját használtuk világításnak, mellé kerültek animációs képek. A Szívem egy ország karanténklip elkészítéséhez pedig egy igazán vicces jelenet is köthető. A többiek szintén a saját otthonukban vették fel a részüket, Závoti Zoli is a telefont maga elé letéve rögzítette, ahogy játszik, de amikor visszanéztük a felvételeket, azonnal felhívtuk, hogy te Zoli, mióta vagy balkezes gitáros…? Kiderült, hogy a mobil előlapi kamerájával vette fel magát. (nevet) Nagyon röhögtünk… Meg kellet ismételni az ő részét.

 - Mindezek mellett hogyan élted, éltétek meg a tavaszi, nyár eleji karanténba zárt hónapokat?

 - Nagyon rosszul, sőt most még egyre rosszabbul. Nagyon sok felkérés érkezett erre az évre, és rengeteg munkánk volt a lemezzel is, illetve, tévé- és rádiófelvételek is le voltak szervezve, és ez mind ment a kukába. Arról nem is beszélve, hogy általában a koncerteken tudunk CD-ket értékesíteni, most ez is kiesett. Még június környékén elég optimista és boldog voltam az új album, és a klipek hatására, de mostanra már kicsit pesszimistává váltam, hogy még mindig nem lehet semmi biztosat tudni… én ezt az évet már elengedtem.

 - Forduljunk újra pozitív dolgok felé! Az előbb említetted a nyár közepi/végi sikeres koncerteket…

 - Igen, ezek azért örömet okoztak. Júliusban Nagymegyeren énekeltem, majd a hónap végén a BackStage Pub-ban léptem fel. Utóbbi koncerten, A sólymok hazatalálnak elnevezésű esten régi barátaim voltak a partnereim. Augusztus huszadikán egy Tiszavasváriban megtartott ünnepi megemlékezésen léptem színpadra, másnap pedig a Magyarock Dalszínházával szerepeltem A kőszívű ember fiai című történelmi musical-ben, Simonpusztán. Ez egy fantasztikus előadás volt, és nagyon boldog voltam, hogy részt vehettem benne, hiszen most kaszkadőrök, hagyományőrzők, lovak, ágyúk, és rengeteg táncos is helyet kapott a darabban. A társulattal már nagyon régóta dolgozom együtt, jelenleg két darabban játszom: az egyik a Don Bosco - Gyermekek fénye, amiben Margit mamát alakítom, a másik pedig a fentebb említett A kőszívű ember fiai, ebben pedig Antoinette bárónő a szerepem. Nem állandó tag vagyok náluk, hanem meghívott vendégként szoktam színpadra állni. Ezek egyébként eddig még mind szóló fellépések voltak, azaz a Tóth Reni Band még nem játszott a karantén óta, mert a szervezők még nem mernek nagyobb volumenű rendezvénybe vágni.

cikkbe TR Utazok enek koncert

 - A sorozat (egyelőre) folytatódik, hiszen holnap is, valamint jövő hétvégén is újra koncertezel.

 - Vasárnap este 6 órától énekelek a csatai kultúrházban, szeptember 12-én pedig Esztergomban lépek fel az ottani kórház megsegítéséért rendezett fesztiválon 19.30-tól. És van még egy újabb dátum is, szeptember 19-én a „vénekkel” – Jenei Szilveszter, Mr. Basary, Gál Peti – megyek Somogyvárra. (nevet) Így négyen voltunk Amerikában is tavaly ősszel, és természetesen raktunk fel az ottani koncertekről is fotókat, videókat az oldalainkra, a hazai közönség pedig meglátva, meghallva ezeket itthon is kérte ezt a produkciót. Idén januárban, és ahogy elhangzott, júliusban már volt két ilyen jellegű buli, úgyhogy, ha nem jön közbe semmi, akkor a harmadikat is megtartjuk. De sem a koncertszervezők, sem mi előadók nem merünk és tudunk a bizonytalanra tervezni. Én általában október végéig szoktam koncertezni, a novembert, decembert már a családdal töltöm. Most azonban elég rendesen kipihenjük magunkat erre az egész évre…