(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Nagy a mozgás kicsiny hazánkban 30 évvel a rendszerváltás után…
A „nemzetközi helyzet fokozódik”, mert fokozzák… A félelem és a gyűlölet csúcsra járatva, mert ez a kormányprogram… „Aki nincs velünk, az ellenünk van” – éneklik kórusban Rákosi dalát korunk retro hősei… Keresztény és konzervatív értékekről prédikálnak, tudatosan vezetik félre, ámítják, és használják ki mindazokat, akik valóban élik is a hitüket… Közben pedig meztelen a király, sőt nem csak ő…
Minden, de minden „politikai termékké” vált. A „polgári Magyarország” helyett újra a „cselédek és besúgók Magyarországa” dübörög... Ahol az Ember csupán eszköz, statisztikai adat, egy megfizethető, kifizethető, lefizethető lény, aki úgy táncol, ahogy húzzák neki a talpalávalót…
Nem akarom ezt hinni, ugyanakkor ott cseng egy jól ismert mondat a fülemben, hogy „minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel…”
Meggyőződésem, hogy sokkal kevesebbet kell foglalkoznunk a következő hónapokban a rendszerváltás árulóival, és sokkal többet a minőségi „kínálat”, a minőségi alternatíva megteremtésével.
Kevés lesz, ha csak céltalanul kritizálunk, leleplezünk, fanyalgunk, minősítünk, dühöngünk…
Még az is kevés lesz, ha összefogunk, egyeztetünk, fogadkozunk, ígérgetünk, jókat mondunk…
Sőt, az is kevés lesz, ha önkritikát gyakorlunk, visszalépünk, áldozatot hozunk, kompromisszumokat kötünk, gesztusokat teszünk…
Ez az a terület, ahol nagy a ködösítés, túl sok az udvarias szólam, és elmaradnak az egyenes mondatok. Szép és hasznos eszköz az előválasztás, amennyiben a startvonalhoz a feladatra alkalmas és hiteles jelöltek állnak.
Olyanok, akikről messziről látszik, hogy nem köti őket a múlt, akik egy másik világot képviselnek, akik értik és érzik a politikai arénát, akik „hús-vér” tapasztalattal rendelkeznek az emberek képviseletéről, akik számára a hatalom érdeke sohasem írhatja felül az emberek érdekét, akik a célegyenesben sem remegnek meg.
Olyanok, akiknek a neve egyet jelent a minőséggel, akik alkalmasak arra, hogy világlátástól függetlenül a választók bennük lássák az igazi alternatívát, akik képesek erőt mutatni és hitet adni, akik megtestesítik a valódi RENDSZERVÁLTÁST!
Nincs más út, nem érhetjük be annyival, hogy minden mindegy, „csak ne ők legyenek”. Minőségi kínálat kell, minőségi üzenetekkel, minőségi programmal, minőségi politikusokkal, minőségi képviselettel.
Alkalmas és hiteles, bizalomra érdemes, a jövő Magyarországát képviselő jelöltek állhatnak fel kizárólag arra a vonalra. Ne akarjuk elhitetni többé a feladatra alkalmatlanokkal, hogy alkalmasak. Ne akarjunk féllábú katonákat küldeni csatasorba, ne higgyük azt, hogy győztes lehet az a meccs, ahol vízipisztollyal megyünk tankok ellen.
Lehet lobbizni alkalmatlan jelölt mellett, de már előtte érdemes végiggondolni, képes lehet-e ő majd arra, hogy mindannyiunk közös jelöltjeként megnyerje körzetében a mindannyiunk jövőjét befolyásoló 2022-es választást, majd minőségi képviseletet biztosítson térségének és az országnak.
Ez bizony nem a játszóterek világa, sorsdöntő felelősség. Pártoké, politikusoké, civileké egyaránt. Nincs újabb esély…
A szerző Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi tagja