Novemberben jelent meg Együtt erő vagyunk címmel egy profi és amatőr zenészek összefogásaként elkészült EP, aminek szellemi atyja Pallagi László gitáros. Az album egy húszfős előadói csapat önzetlen munkájának gyümölcseként jött létre, és az eladott CD példányok eladásából származó bevétellel kíván hozzájárulni a hazai underground rock/metal színtér támogatásához (mondhatni amolyan ’magad uram, ha szolgád nincs’ alapon). A korongon helyet kapott hat szám zenéjét szerző, és a szövegeket is jegyző, LCK művésznéven alkotó Lackóval beszélgettünk a szimpatikus – és nem mellesleg már most sikeres – kezdeményezésről, a dalcsokor elkészítéséről, illetve a projekt jövőjéről, és a további saját terveiről.
- Először is azt göngyölítsük már fel, hogy mi adta az ötletet ehhez a kezdeményezéshez, és magához a lemez elkészítéséhez?
- Volt nekem egy zenekarom, a Sinister 5, de mivel négy év után sem tudtunk egy teljes és stabil felállást összehozni, feloszlott. Viszont maradtak dalaim, és úgy gondoltam, hogy kár volna, ha ezek a fiókban maradnának, így jött az az ötlet, hogy nem zenekarozok, hanem projektezni fogok. Közben betört a mindent felforgató koronavírus, így már a többlet szabadidő is adott volt, úgyhogy tovább gondoltam a történetet, és azt találtam ki, hogy kellene csinálni egy EP-t, aminek a teljes bevételét visszaforgatnám a hazai underground rock/metal színtér támogatására. Mert azt tapasztaltam, hogy a mainstream vonal nagyon sok segítséget kap – Artisjus, NKA, most ugye Raktárkoncert, stb. –, azonban az undergrounddal szokás szerint nem foglalkozik senki. Ebben a szellemben kezdtem tehát megkeresgetni az ismerőseimet, barátaimat, sőt idegeneket is, ajánlások alapján. Megkértem őket, hogy egy-egy dalban vegyenek részt, alkalmi jelleggel. Voltak persze, akik elutasítottak, voltak olyanok, akik megígérték, de aztán visszamondták a szereplést, de az a lényeg, hogy végül összeállt egy húszfős csapat.
- Mutasd be már őket, kérlek!
- Szólóénekesként Szaládi Károly ’Carlo’ (Rebel, Saqqara), Molnár Péter ’Stula’ (Omen, Stula Rock, Crazy Gránát), Horváth István ’Pityesz’ (ex-FreshFabrik, ex-Neck Sprain), Kálmán György (Triász, B52), Kovács Attila (Chrome RT.), és Tárnok Marika (Cherwood) hallható a lemezen. A gitárokat mellettem Jurinka Péter, Turi Csaba, Gábor Vivien, Králl Attila, Koczka Bence, Dobi Bálint, és Herczeg Csaba játszotta fel. Basszusgitárosok Nagy Viktor, Tavaszi Juci, Szőke Gyula, Klement ’Koxos’ Ferenc, és Takács Roland Adrián (Kanóc) voltak. A Gyűlölj vagy szeress című dalban pedig Seiben Sándor dobjátéka hallható, a többi szám dob-programjához a trekkeket közösen írtuk meg.
- Több stúdió is fel van tüntetve a bookletben. Hogyan zajlottak a felvételek?
- Minden dal abszolút karantén körülmények között készült. A már említett nyitószám a Rebel és Saqqara műhelyében lett rögzítve, mert amikor megkértem Carlo-t – aki társszerzője is a Gyűlölj vagy szeress szövegének –, ő hazai pályán, a Slayen Productions stúdiójában, a saját muzsikusaival vette fel a nótát. Ez egy kicsit ki is „lóg” a többi közül, mert emiatt nem Csordás Dávid keverte, mint a másik ötöt, hanem Nagy Viktor. A többi szám hangszeres sávjait mindenki otthon rögzítette, négy dal énekfelvétele pedig az Újpest Próbaterem és Hangstúdióban készült, Schmoll Norbertnél. Stulát nem szerettük volna Budapestre utaztatni, mert neki sokkal egyszerűbb volt zenésztársánál, Horváth Ádámnál a szokott környezetben felvenni a saját részét. Úgyhogy elmotorozott Balassagyarmatra, felénekelte amit kellett, és olyan király sávokat küldött, hogy nem igényelt semmilyen utószerkesztést. Egy kis effektezést kapott csak, és egy az egyben ment is rá a nótára.
- Volt előzetesen valamilyen szempont, hogy mi alapján keresed meg azokat az énekeseket, zenészeket, akiket szerettél volna hallani a dalaidban?
- Persze, fejben már társítottam ezt-azt. Mert ez hat dal az életem különböző szakaszaiban született, és mindegyik szándékosan különböző stílusban íródott. Tehát volt valamiféle hangulati koncepció-társítás, hogy véleményem szerint kinek állhat jól egy-egy dal. Volt, ahol elsőre sikerült célt érnem, volt, ahol módosítanom kellett az eredeti elgondolásomat. De a lényeg, hogy végül minden nóta megtalálta az előadóját. (nevet)
Egyébként, A bosszúálló az egyetlen olyan szám, ami kimondottan erre az albumra íródott. Egy másik régebbi szerzeményemet szerettem volna feltenni, de nem találtam hozzá megfelelő billentyűst. Pityesz barátom – aki amúgy a lemez énekproducere volt – meg szinte egyfolytában nyúzta a fejemet, hogy nem igaz, hogy mindenkinek adok saját dalt, ő meg nem kap egyet sem… Úgyhogy, mondtam neki, hogy oké, akkor írok neked is egyet. (nevet) A koncepció ehhez meg direkt az volt, hogy az én zenei világom, azaz a Judas Priest, meg az övé, vagyis a Pantera keveredjen benne, és nagyon jó Anselmo-s éneket hoz is ebben a crossover nótában.
- Az egész projekt és megvalósítás a támogatásról szól. Konkrétan mihez nyújt segítséget a lemez eladásából származó bevétel?
- Első célként fiatal zenekarok lemezmegjelenésére fordítjuk. Továbbá tervben van olyan koncerthelyszínek kialakítása, főleg klubszinten, ahol méltó körülmények között tudnak fellépni a bandák. Ez alatt azt értem, hogy normális hangosítást, fényt, kontrollt kaphassanak, és ne négyzetméter kisfröccsért játszanak.
Ha belegondolunk, hogy milyen nyüzsgő underground élet volt itthon a kilencvenes években, de akár még a kétezres évek elején is, és mi van most… Biztos sokan emlékeznek az újpesti Thrash Mosh Club-ra, ahová még Lengyelországból is külön busszal hozták az embereket - egészen elképesztő centrum volt Magyarország, most meg gyakorlatilag nincs klubélet. Nyugat-európai példák alapján azt gondolom, hogy az ember ne ki akarjon törni az undergroundból, hanem ott maradva akarjon úgymond sikeres lenni.
- Gondolom, a társaid is mindenféle honorárium nélkül vállalták a szereplést.
- Természetesen, kivétel nélkül mindenki örömmelóban tolta fel a saját részét. Nagyon nagy lelkesedéssel álltak a kezdeményezés mellé, egyedül a CD legyártáshoz kellett támogatót találni. Ezért jöhetett létre 500 példány az első körben.
- Egy híradásodban azt lehetett olvasni, hogy ez a mennyiség már el is fogyott…
- Ez így van! Gyakorlatilag mind az 500 példány elkelt, csak néhány át nem adott tiszteletpéldány, illetve egy pár promóciós célra félretett darab van már csak nálam. Úgyhogy ez nagyon kellemes meglepetés volt, mert mára a hanghordozó vásárlás és gyűjtés egy rétegsportággá silányult.
- Ha ilyen sikeresen ez a megmozdulás, érdemes megkérdezni, hogy lesz-e folytatása?
- Érdemes, mert természetesen lesz. (nevet) Ennek a történetnek itt nincs vége, ez csak az első lépés volt. Mivel már most is vannak nálam további megrendelések, lesz egy második kiadása is a lemeznek. De csak jövőre, mert idén már nem vállalta senki az utángyártást, úgyhogy valamikor januárban lesz újra elérhető a kiadvány. Viszont annyi különbséggel, hogy az új széria már normál műanyag CD tokban fog megjelenni, tehát ez a digisleeve-es első zsenge marad amolyan exkluzív változatnak. Ezért kicsit jól jártak azok, akik az első nyomásból rendeltek és kaptak.
És elárulhatom, hogy már a második LCK albumra is írom a dalokat, ami sokkal homogénebb anyag lesz, mint az első, hiszen nagyjából most egy időben születnek a számok. Valamint, az sem kizárt, hogy mivel a mostani munkafolyamat során kicsit beleláttam a stúdiós dolgokba, valamint megfelelő partnerkapcsolatok is születtek, egy kimondottan underground előadókra szakosodott kiadót is elindítunk, amihez két zenekar elméletben már csatlakozott is.
Első fecske szeretnék lenni, és bízom benne, hogy mások is követik a példámat, mert ha az underground összefogna, ahelyett, hogy egymást marjuk, Magyarországon újra pezsgő klubélet, és underground-Kánaán lehetne.
Minden további információ és kapcsolatfelvétel: LCK és Barátai FB-oldal