Csősz Krisztián: „Mi azt vállaljuk, hogy az autósok szócsövei leszünk, ha erre van igény”

Százezer Facebook-követőt és hetvenezer YouTube-feliratkozót gyűjtött már össze a Budapesti Autósok Közössége. A portál indulásáról, küldetéséről, a közlekedési kultúra helyzetéről és változásáról, és természetesen a fedélzeti videók sorsáról beszélgettünk Csősz Krisztiánnal, az oldal főszerkesztőjével.

A Budapesti Autósok Közössége mára az egyik legnagyobb és legismertebb szakportállá nőtte ki magát. De mi volt a kezdet?

Az oldal 2016 decemberében indult „agyban”, 2017 elején kezdtük el az oldal fejlesztését, és körülbelül 2017 tavaszára kezdtük érezni, hogy jó döntés volt létrehozni, mert az olvasókat elkezdte érdekelni?

Miért hozták létre? Mi volt az az „utolsó csepp”, amiért úgy érezték, van helye egy ilyen portálnak is?

Sokan azt hiszik, ez egy előre elgondolt döntés volt, hogy mi erre akarunk specializálódni, de nem így történt. Mi egy közösséget akartunk létrehozni. A taxisokra is lehet mondani sok mindent, de azt nem, hogy ne lennének összetartóak. Az autósok tekintetében is volt egy ilyen gondolat, hogy mi lenne, ha összejönne egy összetartóbb autós közösség. A lokációt tekintve nyilván Budapestben gondolkodtunk, mert itt azonosak a problémák – egy vidéki olvasót kevésbé érdekel egy fővárosi kátyúprobléma –, de elég gyorsan elkezdtük érezni, hogy kicsit másra van igény, hogy

őrültek háza van az utakon.

Egyre több olyan olvasói megkeresést kaptunk, hogy a morál milyen alacsony szinten van.

Azóta van százezer facebookos, hetvenezer youtube-os követőjük. Négy év alatt ezt nem a szél fújta össze.

Nagyon nem, rengeteg munkánk van benne. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy mi nem igazán hirdettünk, vagyis nem „vettünk” követőket, hanem organikusan alakult így. A legeslegelején, az első két-három hónapban volt egy-két kampányunk, ahol kifejezetten az oldalt hirdettük, de cikkeket sosem hirdettünk meg.

Napi ötven videó

Az orosz dashcam (fedélzeti) videóknak van egy sajátos szubkultúrája. Az Önök videói is sok esetben erre hasonlítanak. Ez szándékos?

Alapvetően egy blogként indultunk, majd gyorsan felismertük, hogy ebből egy sajtóterméket kell csinálni, többek közt jogi okok miatt is. Ekkor jelentek meg a fedélzeti kamerák széles körben az autókban, az időzítés ebből a szempontból jó volt. Azt tudtuk, hogy az orosz dashcam videók a legnézettebbek közé tartoznak. De még most, 2021-ben is kitartunk amellett, hogy sajtótermék vagyunk, mint a többi, esetleg szakmaibb jellegű autós portál, csak inkább közéleti dolgokkal szeretünk foglalkozni, olyanokkal, amiket megbeszélnek reggel a buszon.

Mi az, ami személy szerint Önt a legjobban érdekli abban, amit csinálnak?

Engem a közlekedéspszichológia foglalkoztat leginkább. A közzétett cikkeink, anyagaink hatására magam és ismerőseim is komoly jellemfejlődésen mentünk keresztül. Nekem ilyen jellegű végzettségem nincs, de elég komoly tapasztalataim vannak, mert elég sokat vezetek Budapesten, és

mióta az oldalt készítjük, sokkal tudatosabban is vezetek.

Nem vagyok szent, gyakran előfordul ebben a városi közlekedésben, hogy amikor besárgul az a lámpa, akkor még át kell menni, mert veszélyesebb lenne megállni, kockáztatva, hogy hátulról belém jöjjenek. Az, hogy néha átlépjük a záróvonalat vagy érintjük a forgalomtól elzárt területet, hogy kikerüljünk veszélyes dolgot, az teljesen természetes. A KRESZ nyilván szigorú ebben a tekintetben, de az életszerűsége nem mindig összeegyeztethető vele. Mi ilyenekkel nem is akarunk foglalkozni.

Tehát ha az irigy szomszéd beküldi Önöknek a videót, hogy a 70-es táblánál 75-tel megyek, az nem kerül ki az oldalra?

Kapunk olyan felvételeket is, ahol ilyen típusú szabálysértések vannak. Amikor megjegyzik, hogy házmesterország vagyunk meg vamzerek gyülekezete, akkor azt kell mondjam, van alapja, vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy ez erről szól. De amíg ez a mi kezünkben van, addig ezt megpróbáljuk felelősen kezelni, és

azokra az ügyekre fogunk koncentrálni, amik tényleg a társadalmat veszélyeztető esetek.

Ha most visszanézzük az elmúlt két-három hónapban közzétett anyagokat, azok között egy olyan eset sincs, amire azt mondaná egy ép elméjű ember, hogy annak helye van a közlekedésben.

Mennyi videót kapnak?

Napi szinten ötvenet körülbelül.

Az nagyon sok!

Ezeknek viszont körülbelül 85 százaléka olyan, amivel a rendőrségnek nincs kapacitása foglalkozni, és nekünk sincs kapacitásunk jogszerűen feldolgozni. Itt arra gondolok, hogy az orosz törvényekhez képest nálunk sokkal szigorúbbak a publikálás feltételei, például rendszámok, arcok kitakarása. Ez óriási munkát emészt fel, itt nem lehet hibázni, és én is úgy gondolom, hogy nagyon fontos a személyiségi jogok betartása. Ez ellen mi nem lázadtunk sosem, az olvasók annál inkább. Sokan kitesznek tartalmakat személyiségi jogokat sértően, mondván, ő vállalja ennek következményeit. Szerintem egyrészt nem tudja, milyen következményei lehetnek ebben hazánkban, másrészt ezt büntetési retorziónak éli meg. Például a napokban ön- és közveszélyesen előzgető audisnak a rendszáma is olvasható volt az eredeti videón. Mi ezt így nem tehettük volna közzé.

Nagy munkának tűnik ennyi beküldött tartalom átnézése, feldolgozása. Mennyien készítik az oldalt?

Munkamániás voltam, még most is az vagyok, de a feleségem állítása szerint már nem olyan vészes a helyzet. (Nevet.) Korán eljött az idő, hogy full time-ben csináljam ezt, minden mást félretéve, és nincs hétvége sem, akkor is kapjuk az anyagokat. Ha ki is hagyok egy munkanapot, akkor nekem azért komoly árat kell fizetnem az éjszakákat mérve. Adta magát, hogy ebbe a feleségem is nyakig belemerült, így ő lett a sajtótermék kiadója, és ő is már teljes időben ezt csinálja. Illetve még a sógorom mint eszmeileg társalapító is nagyon sokat segít, tehát mondhatjuk, hogy családi vállalkozásról van szó. Mellettük az olvasók közül is van, aki önkéntesen például moderációban segít. Nagyon sokan egyetértenek velünk, és nagyon erős az a szimpátia az olvasók részéről, ami így egy közösséget képez.

Autós, kerékpáros, gyalogos?

Szóba került korábban a közlekedési morál. Amikor indult az oldal, akkor milyen volt és most milyen?

Akkor is borzasztóan rossz volt, és most is borzasztóan rossz. De azt, hogy most miért olyan rossz, amilyen, azt nem tudjuk megítélni, mert hatalmas növekedés van a fedélzeti kamerák számában. Például 2017-ben ez az audis sztori szerintem a szőnyeg alatt maradt volna. Ahogy a Pesti úti ámokfutó esete is, ahol kiderült, az autó sofőrjének nagyon komoly egyéb rendőrségi ügyei is voltak.

A közlekedés olyan értelemben is megváltozott, hogy egyre nagyobb teret kapnak a közösségi megosztáson alapuló közlekedési eszközök. E-rollerek, carsharing, közösségi robogók. Ezek hogyan befolyásolták a közlekedési kultúrát?

Közhely a kerékpáros–autós ellentét, ami még most is nagyon nagy. Ne feledjük el, hogy itt nézőpontok vannak! Tapasztalom magamon, hogy ha most gyalogosként átsétálnék pár utcával arrébb, az csak három zebra, de azt mondanám: „az a hülye autós nem adta meg az elsőbbséget!” Tehát

gyalogosként is van egy nézőpontunk abban a pillanatban, hogy kiszállunk az autóból,

és ha én itt leraknám az autót, mert van egy jó e-rollerem, és meglenne az a jogi szabályozás, ami megadná ennek biztonságos közlekedési módját – szerintem ez még nincs meg –, akkor felpattannék rá, és elmennék például a Tabánba, mert ott van egy megbeszélésem. Ez egy életszerű dolog, de abban a pillanatban jönne az a konfliktus, hogy „a hülye autós”. Erről nagyon sokan megfeledkeznek. Minket is értek ilyen vádak, hogy az autósokra vagyunk kihegyezve, de ha mi kapunk egy történetet egy szabályosan közlekedő kerékpárosról, akit szándékosan veszélyeztet egy autós, azt ugyanúgy elítéljük és ugyanúgy publikáljuk is.

Hogyan lehetne növelni az együtt közlekedők biztonságát?

Az lenne fontos, hogy az emberek morálisan felkészüljenek arra, hogy márpedig együtt kell élni, egymás között kell élni, mindegy mivel közlekedsz. Ha jogod van ott lenni az adott eszközzel, akkor azt tiszteletben kell tartani, viszont itt a „jogod van” egy nagy kérdés. Például ha a Rákóczi út közepén a felezővonalnál hajnali 2-kor megy haza a rolleres (nem tudom, hogy ittasan-e), a taxis beengedi a külső sávba, és figyelmezteti, hogy jön a busz a buszsávban, és az majdnem elüti, akkor nem hiszem, hogy ezt egyszerű lesz jogilag szabályozni.

Biztos, hogy egy ilyen közlekedési eszköz, mint az e-roller a kerék méretéből és az utak állapotából adódóan nem alkalmas ilyen jellegű közlekedésre. Olyan szintű életveszélyt jelent, ami nem fér bele.

Tehát szerintem az e-rolleres a belső sávban nem közlekedhetne, és ha a jogalkotó úgy alkotja meg, hogy de igen, akkor ezért morálisan felelősek lesznek.

Kapcsolatban állnak-e Révész Máriusszal, a kerékpározásért és az aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztossal? Néhány hónapja ő egyeztetett az Országos Baleset-megelőzési Bizottsággal (OBB) ebben a kérdésben.

Vele még nem találkoztunk. Karácsony Gergely főpolgármesterrel volt egy egyeztetésünk egyetlenegyszer a tavalyi Budapest Restart kapcsán. Akkor meghívást kaptunk egy megbeszélésre, melynek témája a nagykörúti kerékpársáv volt. Ekkor alakították ki az úgynevezett ideiglenes kerékpársávokat, mely nagy ellentéteket szült. Az erről szóló beszélgetésen tolmácsoltuk az olvasóink álláspontját, akiknek természetesen elég erős fenntartásaik voltak a kerékpársávokkal kapcsolatban. Azóta kötöttek kompromisszumokat: volt, ahol tovább erősödött a kerékpársávok kialakítása, és volt, ahol visszaadtak úttestet az autósoknak, például a Petőfi híd és a Blaha Lujza tér között. De volt több olyan intézkedés is, ami balesetveszélyesebbé tette a közlekedést. A Nagykörúton az épületeket természetesen nem lehet arrébb rakni, és így kialakultak olyan csomópontok gyalogátkelőknél, ahol felvitték a kerékpársávot a járdára, majd vissza az úttestre, ami nálam szakmaibb emberek szerint is balesetveszélyes.

Hogyan fog változni a főváros közlekedése?

A városvezetés részéről eldöntött kérdés, hogy Budapestről a gépjárműveket ki fogják szorítani, tehát a tömegközlekedés és az alternatív közlekedési módokat helyezték előtérbe. Én azt gondolom, hogy ez ellen a méreteknél fogva különösebb harcot nem kellene és nem lehetne indítani. El kell fogadni, hogy Budapest akkora, amekkora. Az biztos, hogy a véleményeknek hangot kell adni, és

mi azt vállaljuk, hogy az autósok szócsövei leszünk, ha erre van igény.

Mi azt látjuk, hogy a kerékpárosoknál van igény, mert van egy nagyon erős kerékpáros közösség, és emiatt nyilván a szervezeteik is erősek lobbi szempontjából. Az autósok szempontjából mi ezt nem tapasztaljuk. Ha kapunk havonta két levelet arról, hogy az autós érdekek sérülnek valamilyen irányból, akkor sokat mondtam. Lehet, hogy vannak negatív hangok a kerékpárosok közlekedési moráljával kapcsolatban, de az, hogy ez ellen olyan méretű tüntetések szerveződnének, amik valósak, olyan nincs. Kértek már fel minket tüntetés támogatására, de nem tettük, mert egyrészt a célok között vannak olyanok, amivel nem tudunk azonosulni, másrészt voltak olyanok, amelyek nem is lettek volna hivatalosak, mi pedig nem akarunk a törvényes kereteken kívül egyfajta „forradalmat” csinálni.

A Magyar Autóklub mennyire befolyásos autós érdekvédő?

Ők sem álltak be az autós érdekvédelem mögé komoly szinten soha, és ez sok mindent elárul. Ha valakik beállhattak volna, azok pont ők. Pedig igen nagy támogatottságuk volt régen, amikor elkezdték az autósokat kiszorítani a városból, még jóval a mi megjelenésünk előtt.

Mi lehet az oka az érdekvédelem hiányának?

Úgy vélem, itt a bizonyíték arra, hogy nem igaz az, hogy az ember legbelül autósként vagy kerékpárosként gondolkodik, hanem emberként. Ha varázsütésre a Nagykörúton a házakat arrébb lehetne tolni, és lenne ott még hat sáv, akkor az a hat sáv is tele lenne.

Több a dugó Budapesten, mint korábban, vagy ugyanannyi, netán kevesebb? Valóban sok az útfelújítás, de az iskolákban most nyári szünet van.

Ezeket a felújításokat mindig nyárra időzítik, ezt már meg lehetett volna szokni. Ugyanakkor minden dugóban állóval egyetértek, ha ideges. Én is az vagyok, én sem szeretek a dugóban araszolni. Ám mi sem értjük azt a fajta összehangolást, amit látunk, tehát hogy mindent egyszerre, mindent nyáron. Persze nehezen eldönthető kérdések, hogy mikor alkalmas. Ez olyan, mint egy betegség, sosem jön jókor, ebben egyetértünk a fővárossal, de ezt úgy kellene kommunikálni, tálalni az emberek felé, hogy egy adott időszakra, akár két évre előre meg kellene határozni.

Legyen egy korrekt forgatókönyv, ami egy élhető közlekedést biztosít!

Nagyon jó lenne, ha össze lenne hangolva. Tudom, hogy nagyon nehéz ezeket a közbeszerzéseket, szerződéseket, kivitelezéseket összehangolni, de ha az lenne a legfontosabb, hogy élhető maradjon a város, az remek lenne. Tehát én egyetértek az emberekkel, hogy borzasztó nagy káosz van most is, mindegy, mikor indulunk el.

Pofátlan(tan)ítás

Két hónappal ezelőtt aláírtak egy együttműködési megállapodást az Országos Rendőr-főkapitánysággal. Ez konkrétan miről szól?

Amikor mi közzéteszünk egy esetet, akkor azt nemcsak azért tesszük, hogy ezen csámcsogjanak az emberek, és hogy nézettsége legyen, hanem – bármily hihetetlen is – amellett, hogy sajtótermék vagyunk, és reklámbevételekből élünk, szeretnénk valami hasznosságot is adni a társadalomnak. Jelen esetben a közlekedési morál javítását. Gondolkozzanak el az emberek azon, hogy megéri-e az adott cselekmény, ha a személy olyan temperamentumú, amilyen – mert ez pszichológiai kérdés –, vagy pedig máshogy üljenek autóba időssel! Ne azzal legyenek elfoglalva, hogy a feleségükkel összevesztek, a közúton ezen agyalnak, hívogatják, nem arra koncentrálnak, ami éppen történik, és ebből akár tragédiák is történhetnek. Itt adta magát az, hogy mikor egy ilyen, társadalmat veszélyeztető jelenet kikerül az internetre, akkor az a rendőrség látókörébe kerül, elkezdték pásztázni az oldalunkat, és kikértek olyan felvételeket, amelyek tényleg komoly ügyek. Nekünk ezt jogszabályi kötelezettségünk miatt is ki kell adni, erre mi a lehető leghamarabb megpróbálunk reagálni, hiszen morálisan is

van egy olyan küldetésünk, hogy ami történt, az nem helyes.

Ez egyre gyakoribbá vált, csak nem volt formába öntve. Ezt követően kezdődött az úgynevezett Pofátlan(tan)ítás, ami egy nagyon nagy sikerű rendőrségi kampány volt. Erre szerintem az emberek nagy többsége azt mondta, hogy „igen, ez kell, nem kiállni az út szélére és traffipaxolni, mert ha beülök az autóba és elmegyek a város másik pontjára, akkor ötvenötször tapasztalok pofátlanságot, gyorshajtást meg csak kétszer”. Nagyon sok olyan kommentünk volt, hogy „ugye, ezt a rendőrség is tudja?” vagy „na, ide kéne a pofátlanító”.

A rendőrség is látta, hogy a nálunk levő esetek sokszor felülmúlták azokat, amiket ők el tudtak kapni,

amikor kimentek vadászni egy civil autóval. Így indult el a Civil Pofátlan(tan)ítás, amelyben a hozzánk beküldött videókból készül összeállítás. Ennek első része jelent meg három hete.

Abban maradtunk velük, hogy havi egy ilyen videó megy ki, mi pedig elkezdtünk arra koncentrálni, hogy tényleg azokat az eseteket tüntessük fel, amik társadalmilag tényleg elfogadhatatlanok, meghökkentőek. Amire azt mondja száz emberből kilencven meg a rendőrség is, hogy tényleg jó lenne, ha benne lenne az összeállításban. Tehát elindult egy párbeszéd a rendőrség és köztünk, az együttműködés pedig abban rejlik, hogy ha kapunk egy felvételt, feldolgozzuk, tudomásunkra jut, hogy hol történt az komoly horderejű eset, akkor azt a rendőrség minél hamarabb megkapja. Vagyis haladéktalanul felhívjuk a figyelmüket az esetre, a rendőrök pedig hivatalból indítanak eljárást a felvétel alapján.

Miért nem Önök tesznek feljelentést?

Mi magunk 2017, azaz

az indulásunk óta egyetlen feljelentést sem tettünk,

tehát amikor egyesek minket „vamzeroldalnak” titulálnak, akkor egyfelől megértem, hogy lehet ilyen kicsengése olyan körökben, akik hajlamosak úgy közlekedni, ahogy a legtöbb embernek nem tetszik. Másfelől viszont mi nem teszünk feljelentést, hanem úgy érezzük, egy társadalmi igényt „szolgálunk ki”, az együttműködési megállapodás miatt értelmet is nyer ez a kiszolgálás. Vagyis egy lánc részei vagyunk.

Ha utazunk, legyünk résen!

A portállal kapcsolatban mik a távlati terveik?

Szeretnénk különböző rovatokat indítani, de továbbra is inkább közéleti, mint szakmai marad. Úgy látjuk, nagyon jó szakmai autós portálok vannak Magyarországon, nem szeretnénk velük versenyezni. Az új rovatokban olyan témák lesznek, hogy mire figyeljünk, mik a mindennapokban előforduló csalások (például az autókereskedelemben). Ehhez kellenek a megfelelő emberek, akik olyan karakterek, akik ezt hitelesen tudják megjeleníteni. Egyfajta színészi munka ez. Kipróbáltuk már, remekül működött, és szerintem erre nagyon nagy igény van. Hiszem azt, hogy az ORFK–OBB velünk karöltve tudja a leghatékonyabban elérni a baleset-megelőzési kampányt – legalábbis hatékonyabb, mint amikor egy óriásplakátra kiírják, hogy kapcsold be az övet. Ezekre a rendőrségi figyelemfelhívó reklámokra, hogy például „ne hagyd a táskád a kocsiban, ha bemész az áruházba!”, olyan műsort akarunk készíteni, amit tényleg megnéznek százezrek, adott esetben milliók.

Tehát videós vonalon képzeljük el a fejlődést.

Így van, és azon belül olyan közéleti tartalmakat, amik humorosak, tanító jellegűek, és a rendőrségi együttműködés miatt meglesz az a háttér is, hogy remek kellékeket kapunk a minél jobb tartalom előállításához.

Itt a nyár, mindenki bepakolja a kis családot az autóba, és mennek nyaralni. Ön szerint mi a legnagyobb veszély ilyenkor autózva?

Alapvetően még mindig nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen veszélyek vannak külföldön, de egyébként nálunk is. Tudni kell, hogy

a bűncselekmények Magyarországon és a világban is a leggyakrabban az autópályák mentén, a tranzitútvonalakon történnek. Ezek között nagy számban fordul elő autósok kifosztása,

amikor elterelik a figyelmünket, miközben valaki kirámolja az autót. Saját esetem, mikor Olaszországban voltunk néhány éve, hárman bementünk a benzinkútra venni egy üdítőt, egy ember maradt az autónál, ami tele volt a holminkkal: kamera, mobiltelefon, fényképezőgép, útlevél, iratok stb. Azt láttuk, hogy külföldön egy idegen odamegy egy térképpel a társunkhoz, egy magyar emberhez, és megkérdezi, hogyan jut innen oda. Kicsit sem gyanús, ugye? Mondom én, akivel nem eljátsszák ezt, hanem át tudom gondolni a kútról, látván, hogy itt valami baj van. Látom a saját szememmel, hogy a térképet direkt abba az irányba fordította az illető, hogy elterelje a figyelmet, a másik oldalról már nyúlkáltak is be az autóba, és próbálták kivenni a holminkat. Én ekkor trappolva kiszaladtam az üzletből, meghallották, ezért gyorsan kereket oldottak, de a másiknak még mindig volt pofája az eltévedtet játszani. Utólag már a társunk is azt mondta, „Úristen, hogy lehettem ilyen hülye?!”, de amikor ezt velünk csinálják, akkor hitelesnek tűnik, így benézzük. Ezek alapvető emberi hibák, és tudatosítsuk is magunkban, hogy legyünk résen, de nagyon! Én azt gondolom, hogy külföldön az autót parkolóházban, kamerás helyen érdemes elhelyezni akkor is, ha drágább.