Hamarosan törvénybe foglalhatják a magyar nyelvű irányjelzőtáblák kihelyezésének lehetőségét Szlovákiában, ami azonban a többi magyar nyelvű tábla kihelyezését akadályozhatja meg.
A magyarságát képviselővé válásakor újra felfedező Gyimesi György egyszer már megégette magát kisebbségi nyelvhasználati ügyben, de a legerősebb szlovák kormánypárt képviselőjét nem könnyű zavarba hozni.
Nem egészen egy évvel ezelőtt azt kürtölte világgá, hogy lehetővé teszi a magyar nyelvű misék és istentiszteletek közvetítését a szlovák közszolgálati televízióban. Az élet azonban gyorsan rácáfolt, a Szlovák Televízió ugyanis nem sokkal később a korábbi hagyományoknak megfelelően közvetített egy magyar misét anélkül, hogy bármilyen jogszabály módosult volna. A megújabb javaslata azonban már veszélyeket is rejt magában.
Mi volt a megoldandó probléma?
A Kétnyelvű Dél-Szlovákia kezdetben névtelenségbe burkolózó, majd politikai szerepet vállaló aktivistái látványos akcióinak köszönhetően beleégtek a szlovákiai magyarok retinájába azok a táblák, amelyeken magyarul szerepel a községek neve és a távolságot jelző kilométerszám. A Híd kormánytagsága idején szintén foglalkozott a témával.
2018-ban elfogadták a közlekedési táblákról szóló rendelet módosítását, amely kifejezetten utal a kisebbségi nyelvtörvényben szabályozott, kötelezően elhelyezendő községek elejét és végét jelző táblákra és veszélyre figyelmeztető feliratokra, valamint az utak mentén és felett egyéb feliratok elhelyezésére. Az ügyben érintett belügyminisztérium és a közlekedési minisztérium is ebben a szellemben adta ki belső utasításait, de a kisebbségi kormánybiztos is úgy értelmezte módszertani útmutatójában a helyzetet, hogy
A táblák azonban nem kerültek ki (legalábbis nagy tömegben). Ennek gyakorlati oka az volt, hogy a községtáblákon kívül nem készültek el a kisebbségi nyelvű táblák hivatalos mintái. Egyes szakemberek szerint még ez sem jelentett feltétlenül akadályt, hiszen Dunaszerdahelyen jelentek meg magyar feliratok közlekedési táblákon. A kisebbségi nyelvű táblák elhelyezését az utak kezelőinek kell kezdeményezni, így az elsőosztályú utak esetében az államnak, a másod- és harmadrendű utak esetében pedig a megyének. A községek kezelésében kizárólag a kisebb forgalmú helyi utacskák, utcák vannak.
Mit hozna magával Gyimesi javaslata?
A fentiek ismerete szükséges ahhoz, hogy lássuk, mit hozna magával, ha Gyimesi javaslatát elfogadná a parlament. A szlovák kormánypárt képviselője a kisebbségi nyelvhasználati törvényt módosítaná, amely szerint a kisebbségek lakta községek számára lehetőség nyílik kisebbségi nyelvű irányjelző táblák elhelyezésére, ugyanakkor kijelenti, hogy a (fenti rendelet által hivatkozott) feliratok a közlekedési táblákra vonatkoznának.
Az egyetlen előrelépés, hogy törvényi szinten lenne biztosítva a kisebbségi nyelvhasználat egyetlen új táblatípus esetében. A visszalépésekhez azonban túlsúlyba kerülnének:
- az irányjelző táblákon kívüli tájékoztatót feliratok nem kerülhetnének ki magyarul,
- szigorúbb értelmezés esetén ez a veszélyre figyelmeztető táblákra is vonatkozna, pedig ezek elhelyezése jelenleg kötelező, nem jószándék kérdése,
- csupán a kisebbségek lakta községek által kezelt kisebb forgalmú utak mentén nyílna rá lehetőség, holott jelenleg minden olyan táblát ki lehetne rakni, amely kisebbségek lakta községek területén van.
Mi lesz a sorsa a javaslatnak?
Amikor Gyimesinek felvetették a fenti kifogásokat, azonnal ellentámadásba lendült és személyeskedni kezdett. Mivel a javaslat teljesen szakmaiatlan,
Azzal dicsekedett, hogy a koalíciós tanács már elfogadta a javaslatát. De miért ne tette volna? Ha a hétköznapi emberek számára látványos előrelépésként tudnak eladni egy kisebbségi nyelvhasználati jogszűkítést…
Gyimesi egy újabb problémát talált, amit ahelyett hogy megoldott volna, még inkább elmélyített. Pedig elég lett volna pár mintalapot legyártatnia az illetékes minisztériumokkal, majd az útkezelőkkel ezeket kihelyeztetnie.