„A Nemzeti Alaptanterv (NAT) legnagyobb problémája az, hogy túlzsúfolt, ezért csak felületes, felszínes tudás átadására van lehetősége a pedagógusoknak"
- mondta Kunhalmi Ágnes, az MSZP országgyűlési képviselője a Civitas Intézet konferenciáján, ahol az oktatáspolitikáról és a kultúráról esett szó. A szocialista politikus szerint a tankötelezettség 16 évre való csökkentése arra volt jó, hogy minél előbb kidobja a gyerekeket a munkaerőpiacra, azonban ezen személyek nem rendelkeznek releváns tudással, így számukra a közmunka vagy a segélyekből való megélés lesz az alternatíva. Úgy véli, a hazai oktatásnak az volna a feladata, hogy a gyerekeket a rendszerben tartsa és releváns tudással, illetve szakképzettséggel ruházza fel őket.
Dukán András, a Momentum politikusa szerint paradigmaváltásra volna szükség, nem NAT-ra volna szükség, hanem egy ún. Magtervre, azaz nem az volna a fontos, hogy kit tanítunk a gyermek számára, hanem az, hogy milyen képességeket adunk át nekik. Ehhez viszont arra is szükség volna, hogy társadalmi párbeszéd zajlódjon le a szakma és az érintettek között.
„A szakmai konzultáció hiánya óriási idehaza, a pedagógusok és a szülők nincsenek bevonva az oktatás fejlesztésébe"
- mondta.
A Párbeszéd részéről Barabás Richárd arról beszélt, hogy a PISA-felmérések megmutatták, hogy a képességek használata terén óriási lokális különbségek vannak. A szegényebb rétegek rosszabbul teljesítettek a képességfelmérések terén. A legjobb eredményt a kínai és a szingapúri diákok érték el. Ezeken a helyeken egyedi tantervet állítanak össze például, a mesterséges intelligencia segítségével. Ha nem fektetünk be az oktatásba, akkor nemcsak szellemileg, de gazdaságilag is lemaradunk a világ többi részétől. Itt kitért arra is, hogy elsősorban a pedagógusok bérét kéne végre rendezni, ugyanis anélkül biztosan nem lesz fejlődés.
A Jobbik oktatási szakpolitikusa, Brenner Koloman szerint a leszakadó régiók helyzete megoldást kíván. Az elmúlt két évben óriási károk keletkeztek, a tanulók egynegyede nem tudott részt venni az online oktatásban. Fontos feladat lesz, hogy a területi és társadalmi különbségeket orvosolják. A nyelvoktatás terén is reformok szükségesek, ugyanis kevesen beszélnek idegen nyelveket idehaza. Megjegyezte, hogy a kormány azzal kívánja orvosolni a tanárhiányt, hogy lebutítja a pedagógusképzést, ez azonban nem fogja megoldani a súlyos munkaerőhiányt, ellentétben tovább tetézi a lemaradást a régió országaihoz képest.
Az LMP-s Kanász-Nagy Máté szerint a hazai oktatás egyik legnagyobb hibája az, hogy nem készíti fel a diákokat a 21. század kihívásaira. Nem ad releváns tudást a diákok számára - mondta. Hozzátette, hogy mobilitás terén óriási problémák tapasztalhatóak, hiszen az adatok szerint, aki beleszületik egy élethelyzetbe, az is lesz majd a sorsa. A szegényebb rétegek gyermekeinek többnyire előre meg van pecsételve a sorsa. A hazai oktatás pedig nem csökkenti, hanem felerősíti ezeket a társadalmi egyenlőtlenségeket. Úgy véli, olyan példákat kell keresni, amelyeknek köszönhetően az integráció sikeres lehet, mert ez az ország hasznára is válhatna.
Arató Gergely (DK) elmondta, hogy az összeomlás szélén áll a rendszer. Óriási a létszámhiány, s már budapesti kerületekben is gondot okoz a tanár -és az óvodapedagógushiány. Megjegyezte, hogy
a kormány elkerülő választ ad arra, hogy mekkora hiány van az országban. Nem tudni, hogy azért nem válaszolnak, mert nem is tudják mekkora a baj vagy azért, mert inkább nem akarnak róla beszélni.
Társadalmi párbeszéd kell, mert nem a nagypolitikának kell eldöntenie kinek, mi a jó - mondta Arató.
Szemléletváltás?
Szóba került a hazai iskolaszerkezet megváltoztatásának kérdése is, ahol nem volt teljes egyetértés. Abban egyetértettek a felek, hogy ezt csak úgy lehetséges eszközölni, ha előtt társadalmi egyeztetésre bocsátják ezt a kérdést a pedagógusok és a szakma felé. Dukán András szerint elsősorban a szemléleten kéne változtatni, ugyanis vonzóbbá kéne tenni a tanárok és a diákok számára is az oktatást. Brenner Koloman szerint rugalmasabban kéne kezdeni az iskolakezdés a gyerekek számára, ugyanis nem lehet elvárni minden gyerektől, hogy már hatévesen iskolaérett legyen. "A gyermek egyedi képességeit kéne előtérbe helyezni. Nem lehet mindenkit egységesen kezelni. A rugalmasság eltörlése óriási károkat okozhat" - tette hozzá a jobbikos politikus.
Barabás Richárd szintén egy szemléletváltást sürgetett az osztályozás terén is, ugyanis úgy véli, alsós tagozatban felesleges egytől ötig osztályozni a diákokat. Ezzel már az elején beskatulyázzuk a gyerekeket a "jó tanuló" és a "rossz tanuló" kategóriájába.
„Nem megutáltatni kéne a tanulást a diákokkal, hanem megszerettetni"
- mondta a Párbeszéd politikusa, hozzátéve: nem egyedi példa, a nálunk jobban teljesítő oktatási rendszereknél az, hogy ilyen korban még csak szövegesen értékelik a diákokat.