„Az áprilisi választás végképp leegyszerűsödött: fehérorosz mintájú putyini despotizmus, avagy nyugati típusú demokrácia?”

„Az áprilisi választás végképp leegyszerűsödött: fehérorosz mintájú putyini despotizmus, avagy nyugati típusú demokrácia?”

Amennyit én látok ebben a zűrzavarban, az bizony nem tesz optimistává. Nem tesz optimistává az sem, ami itthon megy és az sem, ami a határainkon kívül

- írja Facebook posztjában Lengyel Róbert, Siófok polgármestere az orosz agresszió kapcsán.

Lengyel Róbert jelezte, nem városvezetőként fogalmazta meg véleményét, hanem "gondolkodó, tépelődő magyar állampolgárként. Úgy vélte, nem véletlen, hogy minden az ukrajnai háború körül forog, mert szerinte ilyen közel egy világháborúhoz már nagyon rég nem voltunk.

Már nem tudom követni a magyar kormány irányvonalát. Évekig Putyin az etalon, oda-vissza veregetik a miniszterelnökünkkel egymás vállát és kötik a titkos szerződéseket, no meg kitüntetések itt is, ott is. 2019-ben orosz hadi szállítmány siklik át a NATO tagállam Magyarországon, szóval láthatóan baráti a viszony. Majdnem olyan idilli, mint régen Kádár és Brezsnyev időszakában. (Ez bizony a rengeteg egykori kommunistát is felszívó párt, a Fidesz oldalán sokaknak akár tetszhet is.)

Lengyel Róbert szerint sincs értelme ellenségeskedni bárkivel is, akivel az együttműködés is megy? Persze csak bizonyos határokon belül…

De most bizonyos határokon kívül vagyunk. Mert kelet felől beborult, a felbőszült orosz medve rárontott egy független európai államra, amely nem mellesleg a szomszédunk és jelentős számú magyar ajkú és kettős állampolgárunk hazája is egyben

- hívta fel a figyelmet a siófoki polgármester hangsúlyozva, hogy Európa többsége egységbe tömörül és elkezdi megzabolázni az oroszt.

Ezzel kapcsolatban kitért arra is, hogy míg  szomszédaink segély és fegyverszállítmányokkal próbálnak a honvédő ukránokon segíteni, addig a magyar kormány továbbra is hol az egyik, hol a másik lábára áll. Lengyel Róbert szerint hiába mondja a kormány, hogy nekünk ebből ki kell maradni, de mint írja, felmerül a kérdés, vajon nem vagyunk-e máris benne a kelleténél is jobban?

No, nem csak az ideözönlő menekültáradat okán. Hát ki a fene ment szembe alkalmanként a saját a szövetségeseivel azért, hogy Putyin elvárásainak megfeleljen? Ki miatt tartanak minket a szövetségeseink Putyin trójai falovának? Ki az, aki az egyik titkosított szerződést kötötte a másik után az orosszal? Ki az, aki még most is pávatáncol és azt képzeli, hogy ebben a helyzetben érdemes Putyin kegyeit (is) keresni? És ki az, aki évek óta abban a hitben ringatott bennünket, hogy nem kell ide euró, mert nekünk pont jó a forint is? (Amiből most c.c. 380-at kell fizetnünk egyetlen stabil euróért) Nem a magyar kormány véletlenül?

Lengyel Róbert úgy fogalmazott, hogy tanulni kell végre a történelemből és ezúttal ne a vesztes oldalán keressük a boldogulást.

Mert ennek a háborúnak sok vesztese lesz, de, hogy a legnagyobb az ukránok mellett az orosz, afelől nincs kétségem

- tette hozzá.

A polgármester végül úgy foglalta össze írását, hogy az áprilisi választás most, az ukrán válság kapcsán végképp leegyszerűsödött:

fehérorosz mintájú putyini despotizmus, avagy nyugati típusú demokrácia? Nincs más. Ha tetszik, ha nem, ennyi maradt. Útelágazáshoz érkeztünk, ezekből választhatunk egy hónap múlva. Mert mi még egyelőre legalább választhatunk. Amelyiket választjuk, azon megyünk tovább, de nem lesz visszaút, nincs középút. Az nekünk immár nem maradt.